HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Városi himnuszok

2007.10.05. 11:33 rolo tomasi

Ki ne emlékezne a csontos arcú fiatalemberre,aki sajátosan kellemes hangon énekelve mindenkit félrelökve flangál London utcáin,miközben szól a Rolling Stones hangmintára épülő dal,ami a 90-es évek egyik legjobb eresztése volt Angliában.

Nos a Verve-ről van szó és a Keserédes Szimfóniáról. Magam részéről azóta is LEBORULÁS jár a zenekarnak.
Így aztán felettébb örvendetes hírekre kaptuk fel fejünket nyár vége felé: újra munkában a The Verve.

Richard Ashcroft frontember ráunt az amúgy sikeres szólózásra (3 lemez) a kivételes tehetségű dalszerző összetrombitálta az egykori csapattársakat , leápolta megromlott viszonyát Nick McCabe gitárossal és már stúdióban a zenekar. Az 1989-ben alakult wigami banda első két lemezével (Storm in Heaven,Northern Soul) osztatlan kritikai sikert aratott, zajos összezördüléseik, és rendszeres drogbotrányaik közepette is.
Az igazi áttörést azonban 1997-es Urban Hyms hozta, amelyből aztán 7 millió példány fogyott világszerte.
A kitisztult fejjel íródott melankolikus alter-pop dalaik méltán váltak klasszikussá a Bittersweet Symphony több száz reklám és játékfilm betétdala lett .(sajnos) Talán még az OTP is reklámozta uzsorahiteleit felhasználva a félreismerhetetlen dallamot.

R.Ashcroft a kristálytiszta popdalok mesterévé nőtte ki magát, hisztérikus népszerűséget kivívva magának a szigetországban.
Az egyedülálló hangzású Verve, méltó kortársává vált a brit rocktrónt bitorló  Gallagher testvéreknek, és rövid de fajsúlyos időszakot élt meg a 90-es évek második felében,komoly népszerűséget teremtve az indie rock stílusnak. Az Urban Hyms album fergeteges kislemez sikerei (Bittersweet Symphony, Drugs don't work, Sonet, Lucky Man) kifutása után azonban Ashcroft és McCabe ellentéte annyira kiéleződött, hogy a Verve tragikus hirtelenséggel kimúlt.RIP.

                                                      98'- tól 2000-ig néma csend.

Aztán Ashcroft egészen zseniális Alone with Everybody lemezével  beindította szólókarrierjét, teltházas amerikai turné, és vagy 3 listás dal (Song for the Lovers, Money to Burn, New York). Az esetleges újjáalakulásra  akkor az énekes semmi esélyt nem látott:  "Előbb fog összeállni a Beatles, mint mi"- nyilatkozta mindenütt.
A 2002-es Human Condition és a tavalyi Keys to the World mérsékeltebb visszhangot keltett, de véleményem szerint igen sok dalszerző-énekes eladná a lelkét hasonlóan összerakott albumokért.

2004-ben egyébként  megjelent a Verve best of-ja is. A  szerényen This is Music címmel ellátott gyűjtemény a 92-98-ig tartó karrier összegzése, amihez klipgyüjtemény is tartozik.

Az idei összeállás egy ilyen múltú zenekar esetében mindenképp figyelemre méltó dolog. Tekintetbe véve pedig a frontember zenei talentumát a beégésre is kicsi az esély.

Novemberben indul a turné (a fenti kép már ennek a plakátja) a lemez tavaszra várható és remélhetőleg valamikor jövő nyáron hozzánk is eltéved a The Verve.

Ámen!




5 komment

Címkék: zene kritika rolo

Wait a minute, Yo!

2007.10.02. 16:57 rolo tomasi

Szeptemberben két iskolai mészárlás közt 50 Cent és Kanye West hip-hop párbajától volt hangos az amerikai média. Fifty ugyanis kijelentette hogy ha nem veri agyon eladásban versenytársát,ő bizony kivonul a bizniszből.
Tekintve, hogy a dollármilliomos golyóálló rapper G-unit birodalma a sportcipőtől a kotonig brutális eladást produkál minden évben, nem lenne nagy érvágás az ex-dealernek ha szögre akasztaná a mikrofont és fogná magát azt bekopogna(vagy berúgná) valamelyik filmstúdió ajtaján,hogy ő akciósztár lesz ,bitch!
Kanye West higgadtan vette a kihívást annál is inkább mert a hip-hop paletta más területén mozognak ugyan,de kijelenthetjük,hogy Kanye zenei talentuma magasan veri 50 cent gengszter motyogását.

Ez a kieszkábált versenyzés persze egyértelműen közös húzásnak tűnik. A vége úgy is az, hogy a 137 versenyautójuknak majd építenek egy-egy színarany garázst. Mindegy.
Szeptember 11-én (húú!) kijöttek az albumok és az első hétvégén világossá vált: kár volt arcoskodni meg nyilatkozgatni mert, K.West 200.000 cdével rávert Fifty-re, így az ígéret szép szó alapon az európai turnét le is mondta a G-Unit főnöke bár az egész kudarcot a kiadójára az Interscope-ra keni.
Persze visszavonulásról szó nincs...egyenlőre.
Nem állítom, hogy behatóan ismerem az uriemberek munkásságát, inkább a fineszesebb rappereket kedvelem (The Pharcyde, Atmosphere, RZA, A Tribe Called Quest) de azért kiváncsi voltam mit tudnak az előzőekben említett lemezek.

 

50 Cent-Curtis

Curtis James Jackson aka 50 Cent eddig megjelent 2 lemezéből több mint 20 millió példány kelt el világszerte. A 9 bekapott golyó és Dr.Dre hátszele, na meg a szaklapok méltató kritikái persze sokat rásegítettek a Get Rich or Die Tryin és a The Massacre albumok világsikerére, de az alapjában véve erősen slágeres gengszter hip-hop jól szólt.

A Curtis lemez már idén nyáron készen volt, azonban a bennfentes reakciók szarozták az anyagot, így tologatták a megjelenést ami nem éppen a legjobb előjel. A közreműködők listája igazi mainstream előadókból áll és épp ez a leggyengébb eleme a vállakozásnak.Timbaland, Eminem, még csak-csak érthető, de Akon szerepeltetése nálam korbácsot érdemel. J.Timberlake és M.J.Blige nyavajgása és a különböző árenbí vokálozások igazi danubius rádiós atmoszférát kölcsönöznek a lemeznek.

Fifty szövegelései szinte háttérben maradnak, rímelő tudományáról most sem győz meg. Niggerezni, káromkodni meg dísztárcsákról rappelni azt azért tud. Néhány dalon durván kiütközik Dre doktor úr kezelése, azonban a szintis, infantilis alapok abszolút súlytalanok, garantált csengőhang befutók.

A két slágernek szánt track a Straight to the Bank és az Amusment Park kifejezetten fantáziátlan erőlködésnek tűnik. Én a My Gun és a Touch the Sky hallgatása közben éreztem csak a puskaport a levegőben a többi csöcslengetős érdektelen szubláda puffogtatás. Kétlem,hogy Féldollár Jacksonnak lesz még nagy dobása az életben, szép lassan belesüpped majd az MTV Base középszerű, bordáshasú előadói közé amíg aztán jön valaki a ködös múltból és lelövi.Aztán jöhet a best of.

Slágerek: Itt csúnya lányokkal,satnya testtel , itt meg megy a Lamborghini, meg a mackófölsőben szivarozás

 

Kanye West-Graduation

Két remek lemez után elérkezett az érettségi ideje. A 2004-es College Dropout és a 2005-ös Late Registration lehengerlő sikerének mintájára továbbra is maradunk az oktatatásügyi címadás témája körül, hiszen a chicagoi K.W. egyik komoly vesszőparipája az afroamerikai társadalmi réteg okításának gyenge pontjait elemző szövegvilág.

A divatvilágban is jártas előadó gondolatai mindig is komolyabb dolgok körül jártak mint kurvapecér versenytársának dolla'bill'yo eszmefuttatásai. Új albumán rengeteg fajta zenei irányzatból kölcsönöz samplereket a gospelltől-a techno/rave-ig. A dalok-akárcsak Kanye korábbi munkáinál- kitűnően hangszerelt polírozást kaptak a szövegek pedig eszesen szellemesek, ironikusak.

A Stronger c. szerzemény gyakorlatilag minden listán az élmenyőzben indított, köszönhetően innovatív hangzásának (Daft Punk hangminta), de a Drunk and Hot Girls és a Flashing Lights hallgatása közben is kitűnik, hogy precízen kidekázott összetevők bizony működnek.

Különösen poppos hangvételt ad az anyagnak, hogy Chris Martin (Coldplay) dalszerzőként működik közre,de még érződik az eddigi K.W. albumokon bevált soul-os aláfestés is. A 13 dal közt csak párat éreztem tölteléknek. A Good Morning bekezdéstől majdnem végig azonos a szint. A japcsi művészborító már csak hab a tortán.

Talán a legjobb hip-hop húzás az évben. A ripacskodó megmondóember (Jézus-póz címlapon, kirohanás a homofóbok ellen) ismét bizonyítja, hogy a kigyúrt felsőtest mellett szellemi pallérozottság is igényeltetik a műfaj magasszintű műveléséhez.

 

Diamonds from Sierra Leone

6 komment

Címkék: zene kritika korong rolo

Cubo magico

2007.09.27. 22:32 zsenya

Ki okozhatta a legtöbb ínhüvelygyulladást a világban? Michelle Wild nemzetközi elismertségét illetően nincsenek kétségeim, de a fókusz-videó eladási adatai valószínűleg eltörpülnek egy, a Kulturális Minisztérium által is kitüntetett (1979) színes kocka mellett. Így a képzeletbeli, begipszelt arany alkarszobor Rubik Ernőt illeti. Pláne hogy a Bűvös-kockából 1980-ban, csak Magyarországon több mint egymillió talált gazdára!!

Mr. Rubik eredetileg térbeli mozgások szemléltetésére alkotta, de akkor még ő sem sejtette: közel a világhír. 
Elképzelni is teher, hogy hányan csempészhették műbőr aktatáskában az irodába, vagy uzsonna mellett az iskolába ezt a háromdimenziós játékszert.

A cél nem családi veszekedés, leckeírás semmibe vétele, netán a vacsora odaégetése, hanem az összekevert kockából forgatással elérni, hogy minden oldalon azonos színű lapocskák legyenek! A hat oldal kirakására több módszer is létezik. Emlékeimben guberálva, félrecsúszott nyakkendőjű férfiembereket látok, akik a fair play szabályait betartva próbálkoznak a lehetetlennel. A fiatalabb generáció pedig percek alatt abszolválja a megoldást, ha másképp nem átmatricázással, esetleg szétszedéssel. Ami ugye nem fair... Pláne hogy az utóbbi tortúrának kitett kocka, elveszti az újakra oly jellemző nyikorgó/ropogó hangot. Ha pedig egyszer kotyogni kezdett tönkre is ment, újabb pénzkidobásra kényszerítve a családfenntartót. Persze egy négytagú család minimum kettővel dolgozott. Jómagam egy oldalra voltam hitelesítve. Ez plasztikusabban, gitárra lefordítva, a "Boci-boci tarka" intrójával egyenértékű.
A fogy. árra nem nagyon emlékszem. A városi-legendára viszont igen, mely szerint Ernőnk nem egy világcéget bízott meg a gyártással/forgalmazással, amiért jelentős pénzmagtól esett el. De vonatkoztassunk el a családtól, és vegyük át, mivel is gazdagította a nemzetközi folklórt.

Hát elsősorban versenyekkel: A nagytízpercben tartott háziversenyektől, az alkoholgőzös céges bulikon keresztül vezetett az út a világbajnokságig. Az első vébét Münchenben rendezték, hogy aztán egy évre rá hazánk adjon otthont a nemes vetélkedésnek. Senkit nem fárasztanék a száraz tényekkel, arra ott a wikipedia. Legyen elég annyi, hogy a hat oldal abszolválásához nagymenőknek kb. annyi idő kell amennyi alatt Ben Johnson lezavarta a szöuli olimpia százas döntőjét.
Sőt. A Hollywoodi álomgyár kellékesei is előszeretettel alkalmazták. Asszem nem lövök nagy bakot, de szerintem, az ET-mentő Eliot szobájában is figyelt egy. Talán a BMX, és a C-3PO bábu között.
De a Saturday Night Live sem hagyta ki azt a ziccert, hogy vicces reklám formájában hajtson fejet.
A filmbizniszből pedig nem csak kerekseggű Jennifer Lopezek robbantak be a popzenei slágerlistákra. Vajon emlékszik még valaki a Dzsingiszkán teljes munkásságát zárójelbe helyező megaslágerre? Mr. Rubik!!!  Az előadó pedig nem más volt, mint a legendás Barron Knights.  
 
És bizony pihent agyú fejlesztők sem tudtak a 3x3x3-as kockának ellenállni. Nekik köszönhetünk olyan agymenéseket, mint: a 2x2x2-es zsebkocka, a 4x4x4-es rubik bosszúja, vagy az 5x5x5-ös a "professzor kockája". Az egyéb mutációkat pedig már csak félve írom le: Rubik-kígyó, Bűvös dominó, Bábeltorony, és a dodaéder alakú (?) megaminx!!! Ez utóbbi nálam elnyerte a másnaposság szobra címet.
A popkultúrára mért csapás legékesebb bizonyítéka azonban mégiscsak az, hogy a New York-i Museum of The Modern Art is biztosít számára placcot.
Summa summarum, háromszázmilliós eladás még a ki***ott Eagles-től is sok. Tessék csűrni-csavarni!!!

Akár itt a játék on-line változatával.

MTI gyorshír: Október első hétvégéjén, Rubik kocka világbajnokság Budapesten.

13 komment

Címkék: retro zsenya

KING MONKEY

2007.09.27. 16:04 toszi

Hogy Ian Brown már most életében legenda, ehhez semmi kétség nem fér, hiszen a manchesteri The Stone Roses (TSR) angolszász körökben istenként tisztelt zenekar. A Man. Utd. pl. a "This Is The One"-ra vonul hazai meccsein pályára
(Aki pedig nem tudná: Ian Brown volt a TSR énekese.) A banda "élt" 1984-1996-ig.

Most pedig lehet megkapaszkodni: a 12 év alatt összesen 2 azaz kettő nagylemezük jelent meg. Tessék csak belegondolni: ha a Nox nevű förmedvénynek vagy a műrokker Hooligans zenekarnak nem jelenik meg egy évig cd-je, akkor megy a reggeli tv műsorban a para, hogy „el vagytok tűnve?”

Visszatérve a Roses-hoz:
Nem véletlen, hogy a nagy kedvenc az Oasis is kb őket tartja példaképnek… természetesen Ian Brown-nal az élen. Közös munkák, besegítés, vokálozás egymás lemezeibe… és utalások természetesen az Oasis részéről korábbi Stone Roses dalokra, avagy azok részleteire.(pl.:The Stone Roses: Sally Cinnamon => Oasis: Don't look back in Anger-ben:... "And so Sally can wait, she knows it's too late as we're walking on by.."
Ahogy a Gallagher fivérek, úgy Ian Brown sem az úriembrek mintaképe… beceneve a sokat mondó: KING MONKEY.
Bulvárosan jegyzem meg: Elég sokat ült már kisebb nagyobb „csínytevésekért”…kis kedvencem, annak a 4 hónapos elzárásnak a története amikor is egy repülőjáraton megfenyegetett egy légi kísérőt, hogy a műanyag evőeszközzel szabdalja össze, ha nem viselkedik kedvesebben… nyilván benne volt már pár LAGER.
Félretéve a blikkeskedést: a TSR utáni életmű csakis azt bizonyítja, nem kell menő ősbritpop csapatban nyomni ahhoz, hogy nagyszerű dalokat lehessen írni és azokat előadni a maga érceses-vékony hangján.

Az életmű 5 nagylemezt, 1 best of-ot és számtalan kislemezt jegyez.
Természetesen érdemes a Best of-al kezdeni az amolyan keresztmetszet valóban… (kis rádióban itt jobbra meghallgatható) pontosan az, aminek készült. Ha pedig a fejlődés útját keressük, akkor szerezzük be a vadonatúj anyagot, ami annyira friss, hogy csak 2 hete jelent meg. Igazi monumentális alkotás, rengeteg nagyzenekari betéttel, amitől kicsit olyan érzésem van a hallgatás közben, mintha a royal philharmonic orchestra folyamatosan ott asszisztálna a háttérben… ettől pedig, de ez legyen a legnagyobb hibája az albumnak, kicsit egyformák lettek a nóták.
A szövegek a korábbiakhoz képest erősen politikus hangot ütnek meg, legyen szó Afganisztánról, Irakban szolgáló angol katonákról, utcakölykökről… éhezésről…stb.

Húzós anyag, olyan közreműködőkkel, mint a the Smith-ből és/vagy a Happy Mondays-ből ismert basszer Paul Ryder (igen igen az énekes Shaun tesója), valamint Paul Cook és Steve Jones a Sex Pistols-ból. Tervben volt még a Paul McCartney is, mint basszusos, de bokros teendőire hivatkozva nem jött össze a közös zenélés.

Aki pedig vokálon besegít, nem más, mint Sinead O'Connor… akinek hangja nagyszerű választás volt az elsőként kimásolt dalhoz. (illegal attack) Fantasztikus duett kerekedett ki belőle.
A cd, egyébként ma pontosan 4 szer hallgattam meg, plusz egyszer a Best of-ot…és egyre jobb… próbáljátok ki. Lehet kezdeni mondjuk a Me and You Forever-el...

És aki szerez nekem egy ilyen csukát az kap egy pirospontot!

4 komment

Címkék: zene kritika korong toszi

Trailerpark

2007.09.20. 22:13 rolo tomasi

Kevés igazán jó filmmel találkoztunk mostanában,ám az év második fele sűrűbbnek ígérkezik. Az alábbi ajánlóból persze jónéhány film hozzánk csak jövőre esik be, de mazsolázzunk az ígéretesebbek közül.
 
 

 
A 80-as évek egyik legfelkavaróbb rendezője (A légy, Meztelen ebéd, Videodrome..) a 2005-ös A History of Violence gengsztertörténet után ismét az alvilágban kotorászik, ezúttal Londonban. A helyi orosz maffia és egy átlagos háziasszony összezördülésének bonyodalmai közepette hullanak a búrák, villannak a ruszki tetkók....Mortensen és Cassel jónak ígérkezik. Az akcentus legalább is rendben van. Naomi Watts-ot pedig mindig is szerettük.

10 komment

Címkék: film kino rolo

Ebédjegy...

2007.09.19. 16:25 toszi

Mivelhogy itt az Ősz és strand helyett lehet kotyvasztani a konyhában, már akinek kedve van, gondoltam felmelegítem a nyáron dinnyével és balatoni nyaralós menüvel jelentkezett SILÓ rovatunkat, valami olyasmivel ami szerintem átmenet a főzés és a nem főzés között.
 
Jöjjön tehát a szakácsmesterség legnagyobb átverése a rakott krumpli, művésznevén burgonya (latinul: Solanum tuberosum), ami elkészítésének nehézségi fokát tekintve vetekszik a tojásrántottával.

7 komment

Címkék: toszi siló

süti beállítások módosítása
Mobil