Mivelhogy itt az Ősz és strand helyett lehet kotyvasztani a konyhában, már akinek kedve van, gondoltam felmelegítem a nyáron dinnyével és balatoni nyaralós menüvel jelentkezett SILÓ rovatunkat, valami olyasmivel ami szerintem átmenet a főzés és a nem főzés között.
Jöjjön tehát a szakácsmesterség legnagyobb átverése a rakott krumpli, művésznevén burgonya (latinul: Solanum tuberosum), ami elkészítésének nehézségi fokát tekintve vetekszik a tojásrántottával.
A krumplit, mint fő összetevőt a hiteles történelem szerint Chile meghódítása után, a 16. század 60-as éveiben hozták magukkal a spanyolok hazájukba, ahonnan először Portugáliába és Itáliába került. A 17. század végén és a 18. század elején több évben igen silány gabonatermést takarítottak be Európa-szerte és az ennek hatására bekövetkezett éhínség kedvezett a burgonya elterjedésének. Valamiért nálunk sem fogadták valami nagy lelkesedéssel, és csak II. József uralkodása idején, 1770-ben kezdték el termeszteni a Felvidéken. Erdélyben - ahol pityókának nevezik - csak az 1815. évi éhínség után barátkoztak meg vele…
A rakott krumplinak szerintem nincs történelme, de nyilván kísérletező kedvű háziasszonyok fejlesztették tökéjre az alapanyagok egyvelegével való szarakodással, hogy aztán a Nők Lapja konyha rovatában tegyék azt közkinccsé.
Kedves barátaim édesapja gyakran mondta volt: „a kolbásztól a tojásig minden van itthon.”
És valóban, ha volt otthon kolbász, tojás, no meg ugye krumpli akkor könnyedén összedobható egy laza kis szombati ebéd... (Mondom szombati, de csak azért, mert nálunk anno valamiért mindig szombaton került az asztalra. (vasárnap: húsleves, rántott hús ...de erről majd máskor)
A krumpli legyen félig főtt a tojás egészen… a kolbász lehet akármilyen (mint a lakodalmas bor…h@nyni lesz) ilyen ételbe bármi jó… bármi, ami ugyan nem romlott, de jóérzésű ember már szendvicsben sem visel el…
A képlet nagyszerűen egyszerű: az alapanyagokat rétegezetten hőálló, átlátszó edénybe tesszük –adunk a látványnak- a rétegek közé tejfölt kenünk…nem 12%-ost…ez nem diétás kaja, úgyhogy feltétlenül 20%-os anyagot használjuk, majd irány a sütő. Ha pedig nem akarunk a rétegezéssel és a tojásfőzéssel tökölni akkor a főttkrumpli és a kolbász keverékére csak öntsük rá a felvert tojást, némi tejszínes higítással. A végeredmény ugyanaz.
Hála az égnek a „rakott” egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége is. Nincs két egyforma recept, nincs két egyforma mozdulat. A fő összetevők gyakorlatilag bármivel kiegészíthetők. (A mindmegette.hu "csak" 28 változatát hozza)
Néhány példa, amit mi alkalmazunk (főzős tv-műsorokban, ami most jön, úgy mondják: „GAZDAGÍTUNK”): a rétegek közé hagymát, sajtot és szalonnát teszünk…a tetejére reszelt sajt…amit aranybarnára pirítunk, hogy ezzel kábítsuk a látványra szomjazó vendégeinket. Ha igazán nagyzolni akarunk, akkor minden egyes adagot kis cserépedényben készítünk el és az adagok tetejére füstöltsonka szeleteket teszünk…nyam-nyam..Hozzá céklasaláta vagy savanyú uborka dukál...éhesebbeknek "puhakenyér" :)
További érdekesség, hogy nem csak úgy jó, ha hozzáadunk, hanem akkor is, ha elveszünk belőle…mondjuk a kolbászt és helyette tejszínes habarást öntünk rá, amit aztán elkészülte után köretként is fogyaszthatunk.
A végére pedig jöjjön egy igazi csemege, egy Antal Imrét, illetve Glázser Bozsót megszégyenítő versike, ami Pogi gyűjtése az Információs szupersztrádáról.
Kedvenc eledelem egyike,
elkészítem, most ide:
Krumplit főzők héjában.
Tojást kis lábaskában.
Közben kolbászt szeletelek,
Jókedvemben énekelek.
Ha a krumpli kihűlt nagyon,
Meghámozom, felaprítom.
A tojást is karikázom.
Tepsit veszek, abba szánom.
Rétegesen rakom sorba.
Gyomrom korog - éhes módra.
Minden sornál meg-megállok,
A művemre rácsodálok.
Sótartómat jól megrázom.
Tejfölt bele, nem sajnálom!
Sajtot szórok tetejére,
Tepsi, mehetsz a sütőbe!
Most jön csak a legnehezebb,
Várni kell, míg ki nem veszem.
Addig szépen megterítek,
Közben verset rímelgetek.
Illatát már ide érzem,
Kérlek, légy ebédvendégem!
elkészítem, most ide:
Krumplit főzők héjában.
Tojást kis lábaskában.
Közben kolbászt szeletelek,
Jókedvemben énekelek.
Ha a krumpli kihűlt nagyon,
Meghámozom, felaprítom.
A tojást is karikázom.
Tepsit veszek, abba szánom.
Rétegesen rakom sorba.
Gyomrom korog - éhes módra.
Minden sornál meg-megállok,
A művemre rácsodálok.
Sótartómat jól megrázom.
Tejfölt bele, nem sajnálom!
Sajtot szórok tetejére,
Tepsi, mehetsz a sütőbe!
Most jön csak a legnehezebb,
Várni kell, míg ki nem veszem.
Addig szépen megterítek,
Közben verset rímelgetek.
Illatát már ide érzem,
Kérlek, légy ebédvendégem!
