HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Worst of...

2007.10.14. 21:15 rolo tomasi

Körülbelül egy hónapja beadta a derekát az autóm Cd lejátszó egysége,így a városi dugóban fanyalogva ugyan, de rádiózásra adtam a fejem. Olyan ugyanis,hogy nem szól a ZENE ,nem létezik! Szólt is,de milyen! Hónajmirigy, bazmeg!! 
A zenei szerkesztőket élve eltemetném a szaros lemezeikkel együtt. A förtelmes kereskedelmi rádiók  kommersz zenei posványán kívül még a  vicceskedő műsorvezetők retardált humorát is el kell viselni,komolyan mondom verejtékes kínlódás zenei rádiót hallgatni.
Legalább 20-szor ordítottam fel üveghangon egy nap,mikor is olyan "nóta" csendült fel amitől falnak hajtanék. Így aztán arra gondoltam megosztom veletek az én Worst of listámat....ordítsunk együtt.
Na persze, véleménye meg segglika van mindenkinek , ha valami kedvencbe trafálok bele akkor bocs!
A magyar előadókat most kihagytam,később majd velük is számolunk.
Egyszerűen őrjítő!!!
 
Brutálisan idegesítő klip,tenyérbemászó frontemberrel
 
Az ilyen aranypofáktól futkos a hideg a hátamon!
 
A pozőr bányász isiászos kígyómozgására síkított minden háziasszony.Bűntetés!
 
Egy másodpercet sem tudok hallgatni belőle
 
Ha meghallom az elején az effektezett "whao-whao-t" nyílik a bicska.Danubius metál!
 
Ezt a szerencsétlent nagyon rühellem.A refrénben hallható chipmunk hangú vokalistáról nem is beszélve.
 
Tipikus német listás éllovas,Komár Laci nagy kedvence.
Ki is adott egy Mambó Lackó című albumot a nyomorult.
 
Rekedtség-verseny!! Kezeket a magasba!!
 
Egyszerűen a világ legnyálasabb dala
 
A kanadai hajasbabák hányinger világsikere a 90-es évekből.
 
Silány diszkófos, fiataloskodó erőlködés...
Az Abba alaptól pedig egyszerüen meghülyülök.
 
Persze tudom nagyon jó hangja van...Hova szarjak?
A dal címmel egyetértek!! LÁDÉ-LÁDÉ!!!
 
A gyomorforgató dauer-metalisták rockhimnusza mindig idegrángást idéz elő.
 
Elviselhetetlen,agyonjátszott fos.
 
Van még jópár de most ennyi jutott eszembe.
Küldöm mindenkinek aki szereti......!

20 komment

Magyarország - Málta

2007.10.13. 13:04 toszi

Magyarország - Málta
2:0
Már 16:00-tól élőben az óriási.blog stábjával!

17 komment

Címkék: toszi pókfoci

Űrséta 2.0

2007.10.11. 21:30 toszi

Mivel alább Rolo kolléga már kimerítően informált bennünket a tegnap esti zenés összejövetel apropóját adó MUSE zenekarról, így amolyan in medias res:
 
 ...Egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy a sorban, sörért, na ki áll előttünk? Roy… a Roy és Ádámból… szupi, ugye? (további felismert celebek: Lovasi András/kispálésaborz, Nesta/radiocafe, Ligeti Nagy Tamás/wan2, Kővári Péter/neo) A sör (450/0,5L/soproniászok) jelentem, amíg hideg addig fogyasztható, amint nem figyelünk oda: melegszik és elveszti azt a kis erejét is, ami a vizezés után még megmaradt.
 
Az Aréna odabent félig elfüggönyözve Nyilván az érdektelenségre való tekintettel. A közönség fele így is külföldi. Megmagyarázhatatlan, hogy ami Prágában, Bukarestben, Kijevben, Belgrádban 20-30.000-es teltház az itt a ”lovon-hátrafelé-nyilazók” országában miért csak 4000-5000 embert jelent? Nem beszélve arról, hogy az ilyen muzsikát hogy bírja a közönség 1/3-a ülve?
 
Az elő zenekar a pécsi 30Y… böcsületből, de szívvel-lélekkel észvesztően játszanak és nem győzik hangoztatni mennyire várják a fő attrakciót. Beck Zoli (ének) az utolsó szám előtt meg is jegyzi: „Szorítsatok 5 helyet…mindjárt megyünk mi is"
 
A honlapjuk tegnapi utolsó bejegyzése aranyos:
„kedves barátaink,
a 30Y zenekar itt ül az öltözőjében (sportaréna, persze). hangbeállás megvolt. másfél óra múlva kezdünk. unikum még van, hubertust most bontjuk, jéger fogyóban - a menedzserek izgulnak leginkább. szép estét, ha nem itt, szép estét, ha itt.
2007. 10. 10 16:40:29”
A félórás szettet követően átszerelés, majd 9-körül elszabadul az űrbéli pokol…
Akárcsak a 2006-os Black Holes and Revelations album az esti program is a Take a Bow–al nyit és a hangzásra sem lehet panasz, minden hang a helyén, nincs recsegés, ropogás… oda nem illő gerjedés, torzulás. Sorra jönnek az adu ászok… Hysteria, Supermass Black Hole, Feeling Good… a látvány pazar… fényekben, kivetítőkben nincs hiány… igazi űrkalandozás a háttérben már a XXII. század jelenik meg. Nyilván egy „wemblis” koncerten minden 10-szer ekkora, de nekünk ez is megteszi… és már értjük mitől lettek a 2006-os év legjobb koncertzenekara.
A közel 2 órás koncert utolsó fél órájában aztán belehúz a zenekar… minden sokkal karcosabb és élesebb, mint a cd-n. A gitár riffektől leszakad a fül… egyes részek egészen eltávolodnak a popzenétől (csak, hogy félreértés ne essék: kicsit más ez a popzene, mint mondjuk a kőfos MIKA ) …és átcsapnak kőkemény rock zenébe… de olyanba amit bármely valamirevaló banda megirigyelne…
A ráadás elején óriási kék léggömbök szállnak alá… a megérinthető műholdak vagy kisbolygók gyanánt bedobált „buborékok” jól illenek a Plug in Baby hangulatához. Majd a végén a Knight of Cydonia, ami nekem valahonnan gyanús… és most már tudom is, hogy honnan: A zene örök… Ha valaki hallott már a 60-as évek óta létező legendás „The Tornados” nevű brit gitárcsapatról -jóapám egyik nagy kedvence volt-, az ismerheti a Telstar című nagy slágert is… hát ebből a dalból született a Knight of Cydonia. Ja, majdnem elfelejtettem: a MUSE énekesének apukája, George Bellamya The Tornados gitáros, zeneszerzője.
3/4 11-kor villany fel...vége...csak hüledezünk...nem tudok jobbat kitalálni: KURVA JÓ VOLT!!!
Kifele menet kicsit elképedve hallgatom a mögöttem araszoló látogató sirámat, miszerint a Depeche Mode-ra jobban be lehet indulni...hogy mé' nem marad otthon az ilyen?
A kijáratnál aztán grátisz pepsimax...nem is egyet, de rögvest 3-at kapunk...má megérte eljönni :-)
 
 
Alább a setlist, a rádiónkban pedig ebben a sorrendben a dalok.
 
1 Take a bow
2 Hysteria
3 Map of the Problematique
4 Butterflies and Hurricanes
5 Supermassive Black Hole
6 Feeling Good
7 Apocalypse Please
8 Soldier's Poem
9 Invincible
10 Starlight
11 Time is Running Out
12 Newborn
13 Stockholm Syndrome
------------------------------
14 Plug in Baby
15 Knights of Cydonia

2 komment

Címkék: zene kritika koncert toszi

Űrséta

2007.10.09. 11:51 rolo tomasi

Az angol Muse zenekar budapesti  fellépése azért számíthat igazán nagy eseménynek, mert egy csúcsformáját élő, abszolút aktuális sztárcsapat világkörüli turnéja közben nem ugrotta át fővárosunkat a jelen trendnek megfelelően, hanem 157.-ként mi jövünk!
Az Arénában tehát most nem hazánk levitézlett rockikonjai vagy a szintetikusan előállított megasztárocskák sivalkodnak, hanem a világ összes rockmagazinja által 2006 legjobb koncert zenekarának választott brit formáció tart szeánszot.
Nyáron a Wembley-t 2 nap alatt kétszer megtöltötték (300.000 ember) a jegyek  pár óra alatt fogytak el. Ez a tény mellé párosul ugyan, hogy nálunk 10-ből 5 ember még soha nem hallott a zenekarról. Na jó ebbe ne menjünk bele!
 
A Muse egyébként már koncertezett nálunk, a 2002-es Sziget zárófellépőjeként pont abban az évben amikor az igazi áttörést jelentő Absolution lemezüket már irogatták.
 
1997-ben Showbiz című albumukkal indultak el, mely debütálásnak igen erős produkció , ám igazi arculatuk még nem domborodott ki. A 2001-es Origin of Symmetry lemezt sokan a mai napig a legjobb munkájuknak tartják, progresszív stílusuk itt már nagyobb teret kapott és M. Bellamy hihetetlen vokáltartománya repesztgette már a kedves lemezvásárló dobhártyáit.
Először emlegették velük kapcsolatban a Pink Floyd-ot vagy a Queen-t, ám stílusuk nagyon nehezen kategorizálható. Erősen riffelgetős gitárhangzás és az effektezős énekhang lassan védjegyükké vált, a spacesound atmoszférát is kezdték megteremteni.
Az ezt követő 2003-as Absolution album aztán nagyot durrant,  sci-fi-s hangzású, lebegős betétek és dögös basszer futamok váltogatják egymást, kislemezeik a listák élére ugranak a Sing for Absolution a Time is Running Out valamint Stockholm Syndrome (a legjobb) ömlik az MTV-ből.
Sok dalban felbukkan a zongora,és a vonós kiséret is amitől speciel engem a hideg ráz.
2006 nyarán aztán megjelenik legutóbbi lemezük a Black Holes and Revelations ami minden kétkedőt levesz a lábáról. Év lemezeként ünnepli a kritika,az USA-ban is befutnak, röpködnek a díjak. Továbbra is kutyakemény gityózás a jellemző. A dalok poposabb hangvételűek, néhol már-már disco hangzásról beszélhetünk.
A Supermassive Black Hole óriási sláger lesz, a zenekar eddigi munkáitól távoleső rádióbarát smash hit.  Szerintem az egyik legjobb daluk.
Másrészről hűek maradnak a muse-os űrtémákhoz. A Knights of Sydonia és a Starlight tipikus jegyeket hordoznak.
A BHR lemezükkel végérvényesen az "A" ligába igazolnak és koncertjeiktől hangos a média.
Látványelemeik egyedülállóan illeszkednek a szuggesztív aurájukhoz. A klasszikus dob-gitár-ének session zenészekkel kiegészítve elsöprő erővel zúdul a színpadról.
Holnap testközelből megtapasztalhatjuk űrsétájukat. (Lemezek az Óriási Rádióban)
 
Néhány a legjobb húzásaikból:
 





6 komment

Címkék: mti koncert rolo

Down III: Over the Under

2007.10.08. 20:30 zsenya

Öt év szünet után új lemezt jelentetett meg a Down. Tizenkét év óta a harmadikat. Ha együtt nem is szaggatták az istrángot, azért anya, vagy akármilyen zenekaraikkal bőven szolgáltattak hallgatnivalót.

Phil Anselmo énekes két brutális hadcore lemezt vezényelt le a Superjoint Ritual-al. Pepper Keanen gitáros pedig a Corrosion of Conformity élén ügykezelt (In The Arms Of God).  De a dob, meg a basszus sem unatkozott. Ők a Crowbar-al, az Eyehategod-al, és a már említett Superjointal ütötték el az időt.
Mostanra azonban, az alkalmi szupergruppból, az ötévenkénti jammelési találkozókból, egy állandó zenekar alakja körvonalazódik.
Az új lemezhez bőven szolgáltatott inspirációt, a szülőföldet sújtó Katrina-hurrikán, és az azt követő cécó. Ugyanis mindahányan az USA déli részéről, New Orleans környékéről származnak. Ill. Anselmo korábbi bandatársa, a Pantera, majd Damageplan gitáros Dimebag Darrel halála sem volt sima ügy. Egy vidéki (Ohio) kocsma bekattant, exkatona ámokfutója kivégezte.
Ehhez a koszos, füstös, mázsás riffekkel dolgozó műfajhoz azonban nem feltétlenül szükségeltetik országot, barátot érintő tragédia. Szerintem megy az magától is. Elég kitolni/betolni a marshallokat, felpattintani a gitártokot, végigsimítani a szakállakon, aztán ami a csövön kifér. Hetvenes évek hangzását idéző bluesrock, ultrasúlyos gitárok, tempóváltások, és azok a megunhatatlan vastag grúvok.  A Down-nál nincs új a nap alatt. Oké, az Over the Under-t nem a déli lápvidéken, hanem Kaliforniában vették fel, és bennfentesek szerint Phil Anselmo kb. négy éve tiszta. Talán emiatt, vagy azért mert még friss a cucc, de nekem a 2002-es A Bustle in the Hedgerow-nál összeszedettebbnek tűnik. De azért így is kellően izgalmas, sőt.
A közel egy órában olyanokkal kápráztatják el a férfiközönséget, mint a sűrű tempóváltásokkal telepakolt nyitány: 3 suns and 1 star.  A kislemezre is kimásolt nyakizomerősítő  On March the Saints. De van nekik klasszikus blues is: Never try. A heti első cigarettámért pedig, a kimerítően hosszú Nothing in Return lebegős gitárjait, és klimpírozásait teszem felelőssé. És ha már személyeskedés, akkor az én kedvencem a térdmagasságig leengedett gitárok mintapéldánya, az Invest in Fear.  Ezt sajna csak a limitált kiadás tartalmazza.   
Optimális hallgatáshoz minimum két haver, és 1 kockasör ajánlott, de reménykedjünk hogy az éppen USA-ban futó An evening with Down turnéval, megörvendeztetik Európát, és talán a környékünket is.             

3 komment

Címkék: zene kritika korong zsenya

szépazidőszázevező

2007.10.05. 15:14 toszi

Bár az időjárás most éppen nem kedvez a tévézésnek és ez remélem egy darabig így is marad, azért lesz mit sasolni ezen a hétvégén is, hacsak nem éjszakai teljesítménytúrára adjuk a fejünket valamelyik vendéglátóipari egység pultját támasztva.


A pénteki nap estéje erősnek ígérkezik, mert lesz ma 2 olyan "mozi" is, ami kihagyhatatlan. Előttük persze meg kell, hogy emlékezzem a 2 nagy kedvencről: Miami helyszínelők az Rtl-en, míg a Viasat3-on Dexter, mely bár már a 6. résznél tart, még nem késő bekapcsolódni.


1 komment

süti beállítások módosítása
Mobil