HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Down III: Over the Under

2007.10.08. 20:30 zsenya

Öt év szünet után új lemezt jelentetett meg a Down. Tizenkét év óta a harmadikat. Ha együtt nem is szaggatták az istrángot, azért anya, vagy akármilyen zenekaraikkal bőven szolgáltattak hallgatnivalót.

Phil Anselmo énekes két brutális hadcore lemezt vezényelt le a Superjoint Ritual-al. Pepper Keanen gitáros pedig a Corrosion of Conformity élén ügykezelt (In The Arms Of God).  De a dob, meg a basszus sem unatkozott. Ők a Crowbar-al, az Eyehategod-al, és a már említett Superjointal ütötték el az időt.
Mostanra azonban, az alkalmi szupergruppból, az ötévenkénti jammelési találkozókból, egy állandó zenekar alakja körvonalazódik.
Az új lemezhez bőven szolgáltatott inspirációt, a szülőföldet sújtó Katrina-hurrikán, és az azt követő cécó. Ugyanis mindahányan az USA déli részéről, New Orleans környékéről származnak. Ill. Anselmo korábbi bandatársa, a Pantera, majd Damageplan gitáros Dimebag Darrel halála sem volt sima ügy. Egy vidéki (Ohio) kocsma bekattant, exkatona ámokfutója kivégezte.
Ehhez a koszos, füstös, mázsás riffekkel dolgozó műfajhoz azonban nem feltétlenül szükségeltetik országot, barátot érintő tragédia. Szerintem megy az magától is. Elég kitolni/betolni a marshallokat, felpattintani a gitártokot, végigsimítani a szakállakon, aztán ami a csövön kifér. Hetvenes évek hangzását idéző bluesrock, ultrasúlyos gitárok, tempóváltások, és azok a megunhatatlan vastag grúvok.  A Down-nál nincs új a nap alatt. Oké, az Over the Under-t nem a déli lápvidéken, hanem Kaliforniában vették fel, és bennfentesek szerint Phil Anselmo kb. négy éve tiszta. Talán emiatt, vagy azért mert még friss a cucc, de nekem a 2002-es A Bustle in the Hedgerow-nál összeszedettebbnek tűnik. De azért így is kellően izgalmas, sőt.
A közel egy órában olyanokkal kápráztatják el a férfiközönséget, mint a sűrű tempóváltásokkal telepakolt nyitány: 3 suns and 1 star.  A kislemezre is kimásolt nyakizomerősítő  On March the Saints. De van nekik klasszikus blues is: Never try. A heti első cigarettámért pedig, a kimerítően hosszú Nothing in Return lebegős gitárjait, és klimpírozásait teszem felelőssé. És ha már személyeskedés, akkor az én kedvencem a térdmagasságig leengedett gitárok mintapéldánya, az Invest in Fear.  Ezt sajna csak a limitált kiadás tartalmazza.   
Optimális hallgatáshoz minimum két haver, és 1 kockasör ajánlott, de reménykedjünk hogy az éppen USA-ban futó An evening with Down turnéval, megörvendeztetik Európát, és talán a környékünket is.             

3 komment

Címkék: zene kritika korong zsenya

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr48190532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rolo tomasi 2007.10.09. 11:21:10

A 2002es lemezüket egy CBA közértben vettem meg 690 forintért.Nem tudom hogy keverdett be a Saragossa Band és a Boney M best of-ok közé.

http://oriasi.freeblog.hu 2007.10.09. 11:54:09

ez még a jobbik eset, képzeld ha az akciós kolbásszal együtt nyomják
süti beállítások módosítása