Az angol Muse zenekar budapesti fellépése azért számíthat igazán nagy eseménynek, mert egy csúcsformáját élő, abszolút aktuális sztárcsapat világkörüli turnéja közben nem ugrotta át fővárosunkat a jelen trendnek megfelelően, hanem 157.-ként mi jövünk!
Az Arénában tehát most nem hazánk levitézlett rockikonjai vagy a szintetikusan előállított megasztárocskák sivalkodnak, hanem a világ összes rockmagazinja által 2006 legjobb koncert zenekarának választott brit formáció tart szeánszot.
Nyáron a Wembley-t 2 nap alatt kétszer megtöltötték (300.000 ember) a jegyek pár óra alatt fogytak el. Ez a tény mellé párosul ugyan, hogy nálunk 10-ből 5 ember még soha nem hallott a zenekarról. Na jó ebbe ne menjünk bele!
A Muse egyébként már koncertezett nálunk, a 2002-es Sziget zárófellépőjeként pont abban az évben amikor az igazi áttörést jelentő Absolution lemezüket már irogatták.
1997-ben Showbiz című albumukkal indultak el, mely debütálásnak igen erős produkció , ám igazi arculatuk még nem domborodott ki. A 2001-es Origin of Symmetry lemezt sokan a mai napig a legjobb munkájuknak tartják, progresszív stílusuk itt már nagyobb teret kapott és M. Bellamy hihetetlen vokáltartománya repesztgette már a kedves lemezvásárló dobhártyáit.
Először emlegették velük kapcsolatban a Pink Floyd-ot vagy a Queen-t, ám stílusuk nagyon nehezen kategorizálható. Erősen riffelgetős gitárhangzás és az effektezős énekhang lassan védjegyükké vált, a spacesound atmoszférát is kezdték megteremteni.
Az ezt követő 2003-as Absolution album aztán nagyot durrant, sci-fi-s hangzású, lebegős betétek és dögös basszer futamok váltogatják egymást, kislemezeik a listák élére ugranak a Sing for Absolution a Time is Running Out valamint Stockholm Syndrome (a legjobb) ömlik az MTV-ből.
2006 nyarán aztán megjelenik legutóbbi lemezük a Black Holes and Revelations ami minden kétkedőt levesz a lábáról. Év lemezeként ünnepli a kritika,az USA-ban is befutnak, röpködnek a díjak. Továbbra is kutyakemény gityózás a jellemző. A dalok poposabb hangvételűek, néhol már-már disco hangzásról beszélhetünk.
A Supermassive Black Hole óriási sláger lesz, a zenekar eddigi munkáitól távoleső rádióbarát smash hit. Szerintem az egyik legjobb daluk.
Másrészről hűek maradnak a muse-os űrtémákhoz. A Knights of Sydonia és a Starlight tipikus jegyeket hordoznak.
A BHR lemezükkel végérvényesen az "A" ligába igazolnak és koncertjeiktől hangos a média.
Látványelemeik egyedülállóan illeszkednek a szuggesztív aurájukhoz. A klasszikus dob-gitár-ének session zenészekkel kiegészítve elsöprő erővel zúdul a színpadról.
Néhány a legjobb húzásaikból:
