Szeptemberben két iskolai mészárlás közt 50 Cent és Kanye West hip-hop párbajától volt hangos az amerikai média. Fifty ugyanis kijelentette hogy ha nem veri agyon eladásban versenytársát,ő bizony kivonul a bizniszből.
Tekintve, hogy a dollármilliomos golyóálló rapper G-unit birodalma a sportcipőtől a kotonig brutális eladást produkál minden évben, nem lenne nagy érvágás az ex-dealernek ha szögre akasztaná a mikrofont és fogná magát azt bekopogna(vagy berúgná) valamelyik filmstúdió ajtaján,hogy ő akciósztár lesz ,bitch!
Kanye West higgadtan vette a kihívást annál is inkább mert a hip-hop paletta más területén mozognak ugyan,de kijelenthetjük,hogy Kanye zenei talentuma magasan veri 50 cent gengszter motyogását.
Ez a kieszkábált versenyzés persze egyértelműen közös húzásnak tűnik. A vége úgy is az, hogy a 137 versenyautójuknak majd építenek egy-egy színarany garázst. Mindegy.
Szeptember 11-én (húú!) kijöttek az albumok és az első hétvégén világossá vált: kár volt arcoskodni meg nyilatkozgatni mert, K.West 200.000 cdével rávert Fifty-re, így az ígéret szép szó alapon az európai turnét le is mondta a G-Unit főnöke bár az egész kudarcot a kiadójára az Interscope-ra keni.
Persze visszavonulásról szó nincs...egyenlőre.
Nem állítom, hogy behatóan ismerem az uriemberek munkásságát, inkább a fineszesebb rappereket kedvelem (The Pharcyde, Atmosphere, RZA, A Tribe Called Quest) de azért kiváncsi voltam mit tudnak az előzőekben említett lemezek.
50 Cent-Curtis
Curtis James Jackson aka 50 Cent eddig megjelent 2 lemezéből több mint 20 millió példány kelt el világszerte. A 9 bekapott golyó és Dr.Dre hátszele, na meg a szaklapok méltató kritikái persze sokat rásegítettek a Get Rich or Die Tryin és a The Massacre albumok világsikerére, de az alapjában véve erősen slágeres gengszter hip-hop jól szólt.
A Curtis lemez már idén nyáron készen volt, azonban a bennfentes reakciók szarozták az anyagot, így tologatták a megjelenést ami nem éppen a legjobb előjel. A közreműködők listája igazi mainstream előadókból áll és épp ez a leggyengébb eleme a vállakozásnak.Timbaland, Eminem, még csak-csak érthető, de Akon szerepeltetése nálam korbácsot érdemel. J.Timberlake és M.J.Blige nyavajgása és a különböző árenbí vokálozások igazi danubius rádiós atmoszférát kölcsönöznek a lemeznek.
Fifty szövegelései szinte háttérben maradnak, rímelő tudományáról most sem győz meg. Niggerezni, káromkodni meg dísztárcsákról rappelni azt azért tud. Néhány dalon durván kiütközik Dre doktor úr kezelése, azonban a szintis, infantilis alapok abszolút súlytalanok, garantált csengőhang befutók.
A két slágernek szánt track a Straight to the Bank és az Amusment Park kifejezetten fantáziátlan erőlködésnek tűnik. Én a My Gun és a Touch the Sky hallgatása közben éreztem csak a puskaport a levegőben a többi csöcslengetős érdektelen szubláda puffogtatás. Kétlem,hogy Féldollár Jacksonnak lesz még nagy dobása az életben, szép lassan belesüpped majd az MTV Base középszerű, bordáshasú előadói közé amíg aztán jön valaki a ködös múltból és lelövi.Aztán jöhet a best of.
Slágerek: Itt csúnya lányokkal,satnya testtel , itt meg megy a Lamborghini, meg a mackófölsőben szivarozás
Kanye West-Graduation
Két remek lemez után elérkezett az érettségi ideje. A 2004-es College Dropout és a 2005-ös Late Registration lehengerlő sikerének mintájára továbbra is maradunk az oktatatásügyi címadás témája körül, hiszen a chicagoi K.W. egyik komoly vesszőparipája az afroamerikai társadalmi réteg okításának gyenge pontjait elemző szövegvilág.
A divatvilágban is jártas előadó gondolatai mindig is komolyabb dolgok körül jártak mint kurvapecér versenytársának dolla'bill'yo eszmefuttatásai. Új albumán rengeteg fajta zenei irányzatból kölcsönöz samplereket a gospelltől-a techno/rave-ig. A dalok-akárcsak Kanye korábbi munkáinál- kitűnően hangszerelt polírozást kaptak a szövegek pedig eszesen szellemesek, ironikusak.
A Stronger c. szerzemény gyakorlatilag minden listán az élmenyőzben indított, köszönhetően innovatív hangzásának (Daft Punk hangminta), de a Drunk and Hot Girls és a Flashing Lights hallgatása közben is kitűnik, hogy precízen kidekázott összetevők bizony működnek.
Különösen poppos hangvételt ad az anyagnak, hogy Chris Martin (Coldplay) dalszerzőként működik közre,de még érződik az eddigi K.W. albumokon bevált soul-os aláfestés is. A 13 dal közt csak párat éreztem tölteléknek. A Good Morning bekezdéstől majdnem végig azonos a szint. A japcsi művészborító már csak hab a tortán.
Talán a legjobb hip-hop húzás az évben. A ripacskodó megmondóember (Jézus-póz címlapon, kirohanás a homofóbok ellen) ismét bizonyítja, hogy a kigyúrt felsőtest mellett szellemi pallérozottság is igényeltetik a műfaj magasszintű műveléséhez.
