Nem akarok tényleg elkiabálni semmit, de azt olvasom a NME-ben, hogy a Geffen kiadó megerősítette: Axl Rose végre leadta az új anyagot, így most már csak a piszkos anyagiak és a jogdíjak egyeztetése van hátra, aztán már kapható is a "Chinese Democracy"

Persze a közel 13 éve készülő anyag idei megjelenésre még nem innék rovarirtót netán csónak lakkot...

Talán a fenti 13 éven át ívelő pepecs munkára bazírozva jelent meg néhány hete az a marketing fogásnak is beillő hír, miszerint a felénk kevésbé ismert, "moslék/tutti frutti" ízre emlékeztető Dr. Pepper üdítő italt gyártó cég minden egyes amerikainak egy doboz üdítő ajánlott fel (kivéve Slash-t és Buckethead-et), ha még ebben az esztendőben kijön az anyag.

Szintén friss hírnek számít, hogy a zenekar a hivatalos honlapján tette közzé, miszerint mostantól a Guns ügyeit az "Azoff Music Management Group" intézi. (Aki emlékszik még a New Kids on the Block zenekarra annak mondom, hogy a naaagy visszatérő albumukat is Azoff-ék adják majd ki...má izgulok nagyon)

Summa summarum a Guns N' Roses él és virul...lemez hamarosan...most már nem kell sokat várni...

A fenti videón meg kafa Elton "a keselyű" John haja...

A filmtörténet bővelkedik a különböző motivációjú leselkedő főhősökben. Van aki a unaloműzés gyanánt a szomszédait fürkészi, akad olyan elmeroggyant típus aki potenciális áldozataira vadászik távcső segítségével. Minden filmes műfajban akadnak Peeping Tom-ok.

Így vagy úgy, nem szép dolog,de mindenképp érdekes.

David MacKenzie rendező (Young Adam) legutóbbi filmjének befordult címszereplője is e klasszikus hobbi művelője.

Amikor először láttam/hallottam ezt a videót nem hittem a szemenek. "Hurrá hurrá!" gondoltam...végre egy újabb gyöngyszem a 70-es 80-as évekből...

Aztán kicsit elbizonytalanodtam, mert eszembe jutott, hogy a The Shadows és a The Tornados pont így szól...ami ugye még a 60-as évek.

Paraszthajszálon múlott de megcsíptük! A fene gondolta volna, hogy a tavalyi év legjobb metál vagy milyen lemezével előrukkoló Down izmos európai turnéval lepi meg az öreg kontinens mocsárszagra kiéhezett rajongóit.

Minden egyes alkalommal, amikor elmarad Magyarországon egy számunkra kedvesnek vélt koncert a mi kis virtuális szerkesztőségünk felhördül.

Minden egészséges ember fel tud sorolni két R.E.M. lemezt. Húsz és negyven között talán még Magyarországon is. Muszáj. Az ügyesebbje elmehet akár négyig, a tájékozottabbja öt-hatig is. A rajongó meg csuklóból vágja hogy tizennégy plusz a válogatások, koncertlemezek, estébé.

A bő negyedszázados zenekar az ideális karrier mintapéldája. Pár év zenélgetés és a független sikerek után zsíros szerződés a Warnerrel. A zenekar számára aranykor, masszív lemezeladások és egy valag kulcsslágert termő időszak következik. A Tradicionális Amerikai Rockzene pedig - az alternatív színtérről indító R.E.M. és hasonszőrű társai hatására - lassan, de biztosan megreformálódik. Az indie pedig szinte már csak a Kárpát-medencén belül pejoratív...
Hát persze, hogy a további felhőtlen munkakapcsolatot biztosítandó, újabb hajmeresztő - 80 milliós - csapjbele a Warnerrel, aztán -törvényszerű vagy sem-, de lejtmenet.