2007-ben azt írtam: "Csak ismételni tudom, hogy a The Enemy nagy előnye, hogy gyakorlatilag minimális az előélete. Ami azért is nagy előny lehet egy zenekarnál, hiszen a 2. sorlemezt már ehhez fogja a nép hasonlítani, ami valljuk be őszintén keveseknek szokott sikerülni."

Annak idején Sergej Bubka volt arról híres,hogy minden versenyen csak 1-1 centivel javított korábbi eredményén, hogy mindig izgalmassá tehesse a szpartakiádokat. Szóval úgy vártam én az új The Enemy albumot, mint anno a rúdugrás szerelmesei az orosz atléta nekifutását a szerrel, bízva abban, hogy meglesz az újabb nagy ugrás.

A Music For The People hétfői megjelenése aztán "ráébresztett" arra, hogy nekik sem sikerült nagyobbat szökkenni a debütáló lemezénél, mert ugyan nincs oda a korábbi harciasság, azért az érezhető hogy a The Enemy befutott. (A Kasabiannel karöltve kísérik a komplett brit stadion turnéján az OASIS-t).
Soha nem értettem például, hogy ha egy zenekarnak megy a szekér akkor mi a szarnak kell olyan vízekre evezni, ami egyrészt nem áll jól egy önmagát "punk"nak (!?!) aposztrofáló bandának, másrészt meg csinálni 3-4 zongorakíséretes, háttérben vonósokkal színezett öngyújtó lobogtatós balladát...hááát...Wembley-ben, sötétben, látványnak talán OK, de sírva könyörgöm: a zenekar aki feltalálta a "Had Enough" ot az nekem ne játsszok lírai tölteléket. Vagy ahogy anno valahol olvastam: egy kínai étteremben nekem ne áruljanak rántott húst.

Asszem több nagy bajom nincs is.

Zászlók a magasba, vascső a kézbe...ütemes menetelés... (No Time for Tears)

A "teszünk-egy-nagy-lépést-előre" koncepció részeként a dalok a stúdióban, amolyan a banda szerint old-school módon, szalagra rögzültek (korábbi LP merevlemezre) erősen szuggerálva a szándékra, miszerint "legyen-a-lemez-nyersebb-mint-valaha" 10-es skálán 7-re sikeredett. Annyira mégsem nyers, annyira mégsem eredeti, mint korábban. Hiába no, a kocsiban hetente egyszer előkerül a "We'll Live and Die in these Towns".

Néhol meg áthallásos a dolog. A "Nations of Checkout Girls" a Pulp "Common People" jéből merít, míg a "Don't break the Red Tape" hallatán a Clash "London Calling"-ja ugrik be, de nincs gond, a hozzáadott érték csak javára válik a daloknak. Minden ami az 'igazi' The Enemy-re emlékeztet az rendben van, az jöhet 1000-el.

Jobbra fent tessék meghallgatni!

Az immáron 52 éves kaliforniai old-school macsó 7 éves sorlemez pauza után jelentkezett új albumával idén áprilisban.

A búgóhangú alfahímről én sokáig azt hittem, hogy csak profilban létezik, de az itt-ott szirupos, ám mindenképpen meggyőző munkásságát mindig is elismertem, sőt 95-ös Forever Blue lemeze kazetta gyűjteményem egyik legjobban koptatott darabja volt.

A Roy Orbison –Ricky Nelson tengelyen mozgó zenei világhoz máig makacsul ragaszkodó szörf- pop fenomén napjainkra stílusának vitathatatlan állócsillaga és immár 2 évtizede áztatja a bugyikat széles e világban.

A csávó diszkográfiáját kicsit is ismerő hallgatóság nem fog sokkot kapni a Mr Lucky befogadásakor, az új anyag rutinosan hozza a jól bevált szerelmes témákat, hol optimista hangvételben ( We’ve got tomorrow, Take my Heart),hol széttört szívvel (You dont cry like I do, We let her down) ,de alapvetően melankolikus gitár-pop kezelésben részesítve hallgatóságát.

Isaak naiv rockabilly romantikája 2009-ben éppen úgy szerethető, mint ' 91-es berobbanása idején, slágerrádiós atmoszférája, egyszerű zenei nyelvezete csöppet sem zavaró, és bár az új albumra felpasszírozott két kovbojkalapos giccs-duettet (Breaking Away. I loose my heart ) melyek abszolút mellényúlásnak bizonyulnak olyan szörnyűséges énekesek közreműködésével, mint mondjuk Michelle Branch.

David Lynch Veszett a világ filmjében felcsendülő überballada, a Wicked Game hisztérikus sikere után évekig az „egyslágeres” fiókban vergődő Isaak valójában legalább egy tucat hétmérföldes slágert tett le az asztalra, aktuális munkájából leginkább a fake-country-s Cheater’s Town és a kvintesszenciális Best I ever had esélyes a mélyebb bevésődésre.

A zenész egyébként több más TEÁOR számon is fut, színészkedik, festeget (lsd. Mr.Lucky borító legfelül), szörfözget, kedvenc itala az almalé,és aki már látta esetleg a Chris Isaak show-t tapasztalhatta, hogy a tag komédiásnak sem utolsó.

Szerencsés úr

A Mr.Lucky teljesen rendben van, ahogy Chris Isaak is akinek 50-en túl is szétreped a postaládája a házassági ajánlatoktól, de ő ezt sem veszi azért túl komolyan.

 

Milyen igaza van.

 

Kapcsolódó linkek:

Chris Isaak hivatalos oldala | Chris Isaak @ Myspace.com

 

A napokban újabb hírek kaptak szárnyra az Európában egyedi és roppant furcsa módon rendszeresen a végsőkig elodázott  Sziget programmal kapcsolatban.

A metálzenekarok száműzésével a tervezett menü kissé vashiányos ugyan ,de az alábbi szivárgás több helyről csordogál a világhálón és a lassan felvázolódó kép mégiscsak szívderítő és remélhetőleg hiteles is.

Az egyenlőre nem hivatalos kategóriában mozgó nevek:

 

Tricky !!!

Travis !!!

Editors !!!

Crystal Method !!

The Subways !

Paul Oakenfold

A magam részéről még biztatónak érzem a Pearl Jam európai turnéjáról kihozott helyszínek közelségét is.

A hétvégén másodjára is megrendezik a Mozifanatikusok Éjszakáját, a mozizás igen népszerű, extrémsportos verzióját. Úgy döntöttem idén magam is benevezek az este 6-tól reggel 6-ig tartó filmnézésbe, egyfajta multiplexes vasemberré formálódva a hétvégére.

Az igen méltányos jegyár miatt (1.990,-) vélhetően ömlik majd a magyar és bár kevés dolog tud jobban kiakasztani mint a full teltházas, átpofázott vetítés, bízom benne, hogy a versenytársakat hamar elnyomja az álom, míg én energiaitaloktól hevült, nem mindennapi fizikumommal kitartóan ledarálok 5-6 filmet.
Egyébként a nyugodalmas mozizás témakörben szerzett tapasztalataim szerint a 13-17 éves kor körül mozgolódókat érdemes messze ívben elkerülni, mert a moziba csapatostul viháncoló "vicces" kamasz csávók és a kacarászó csitrik tudják leginkább megkeseríteni a moziba furcsa mód filmet nézni járók szórakozását. A magam részéről egy puma könnyedségével változtatok a helyemen amint az ilyen veszélyes fajok megjelennek a terepen, konfrontálódni fárasztó dolog, így inkább nyugalmasabb pozíciót keresek.
Azt hiszem az idei futam 4 helyszínéből (Mammut, Duna Plaza, Westend,Lurdy Ház) én a Lurdy-ban versenyzek, régen is jártam arra és talán nem is lesz akkora a nyüzsi.
Összesen 47 film közül lehet választani, érdemes ügyesen felkészülni a programból, van hogy fél perc szünet fér csak bele a rotálásba.

A saját programfüzetem megosztom veletek :



18.00: Monsters vs.Alien-Szörnyek az Űrlények ellen 3D
Nyitásnak egy vidám kis háromdimenziós animációt ütemezek, sok helyen szidták ugyan, de éhgyomorra megteszi.
A macska rúgja meg hogy, szinkronos!
Előzetes megtekintéséhez ide kattints!

19.30: Taken-Elrabolva
Liam Neeson durván lealázza a kurvapecér franciákat, a nyugalmazott kém apuka odavágós mozijára vevő leszek a második körben.
A fene vigye el,szinkronos!
Előzetes megtekintéséhez ide kattints!

21.30: Watchmen-Az örzők
Fenntartással fogyasztom a comic témákat, de akkora a felhajtás a darab körül,hogy személyes a mintavétel javasolt.
Az ördög pörkölje meg, szinkronos!
Előzetes megtekintéséhez ide kattints!

23.30: Spancserek-I love you man!
Paul Rudd rajongóként mindenképp érdekes,ráadásul az Appatow slepp nálam működik,jár a strigula.
Hogy szakadna rá a rabic ez is szinkronos!
Előzetes megtekintéséhez ide kattints!

1.00: The Unborn-A túlvilág szülötte
A kötelező fos horror Angliából,kómás röhögcsélésre ideális lesz+Gary Oldman is megjelenik benne.
Ez bezzeg feliratos!
Előzetes megtekintéséhez ide kattints!

3.00: Fast &Furious-Halálos iram
Az igazi kihívás hajnalban érkezik, autós-lődözős-baszós kategória a végső széthullás ellen. Legalább feliratos!
Előzetes megtekintéséhez ide kattints!

A mennyiségi mozizás nyilvánvalóan a művészi érték rovására megy, de mint látható a fenti listából igyekeztem minden stílust érinteni, és hát ez jött ki belőle.
Valószínűleg a program kivitelezése lehetetlen, én is kíváncsi vagyok mikor csúszok ki a székből, ami az estéből megmarad arról viszont böcsülettel beszámolok.

http://www.mozifanatikusok.hu

A mai kiszemelt "áldozat" szépen illeszkedik a SILÓ rovatunkban korábban kivesézett, egyszerűen elkészíthető, hétköznapi, nem feltétlenül egészséges ételek sorába.

"Mi legyen a vacsora? " tettem fel a kérdés otthon a minap, mire üvőltöttek a gyerek:

MELEGSZENDVICS!!!

Hát akkor legyen...

Összeállítása nehézségektől mentes és különösebb konyhatechnológiai ismeretek nélkül is elkészíthető.
Ha valaki nem tudná (szerintem ilyen nincs is) a hagyományos "hideg" szendvicsek, "trükkös", sütőben hevített (micsoda szó) változatáról van szó, hiszem az elkészített finomságot nem elég néhány percre kitenni a napra, hanem ahogy az angol "oven baked sandwich" elnevezése is magyarázza, sütőben kell készre sütni.

És hogy a sütést megelőzően bonyolítani lehessen a dolgot , hála a konyhagépek széles tárházának már az elkészítés mikéntje tekintetében több alfaj közül választhatunk:

- Hagyományos sütő (villany/gáz)
- Grill sütő (mini grill vagy hagyományos sütő grill fokozata)
- Melegszendvics célgép (úgynevezett kontakt grill)
- Mikrohullámú sütő (bár ez tapasztalatból mondom: nem javallott)
- Melegszendvics automata (mondjuk élőben ilyet még soha nem láttam)

Aztán ha sikerül eligazodni a masinák világában hozzáláthatunk az összeállításához.

Talán furcsán hangzik, de az elengedhetetlen kenyér/kifli/zsemle/bagett szeletekre gyakorlatilag bármit helyezhetünk a tükörtojástól a savanykás almáig DE, hogy ne legyen egyszerű a választás összetevők tekintetében további két nagy csoportra oszthatók a kis kedvencek.



Vannak tehát azok amelyekre egy előre elkészített, házi vagy bolti alap pástétomot (gombás, hamburger, mexikói, kolbászos) kenhünk és sajttal beborítva sütjük, illetve azok amikre szeletelt formában "hordjuk fel" az alapanyagokat. Aztán ha nagyon akarjuk tovább osztályozhatjuk őket aszerint, hogy fedeles vagy sem.

Magam a száraz kolbász kiolvadt zsírjával átitatott, hagyma karikákkal hintett sajtos változatot részesítem előnybe, kisfiam a sima sajtos híve...

 

Füstös gyárnegyedet pásztázó kamera van. Ócska útszéli motelek, meg latyak. Egy ilyen tucatfilmes felütésből bármi kisülhet, de a Kutyaszorítóban óta mindig gyanús egy autórádióból felcsendülő  klasszikrock adó...

Kidolgozott Tarantínói mellékszál van. Vagy valami ilyesmi. Ilyenkor természetesen egy cifra Coenezésnek is helye van, de a műfaj modernkori keresztapja, meg az idősebb jogán a befutó legyen inkább Elmore Leonard. Pláne hogy ez a lepattant rideg külváros, kiköpött Out Of Sight középrész. Najó idősíkokban ugrálás, és sztárparádé az pont nincs és hó meg agyvelő is csak foltokban...
Van viszont valós időben ( real-time ugye ) lekövetett - született balfék kontra bérgyilkos - történet, az alkalomhoz passzoló olcsó segédeszközökkel. Azaz – szó szerint - kisfogyasztású kvázi roadmovie, az elharapódzó drámaiságot ellenpontozó börleszkel, jelzésértékű mellékszálakkal és átható cidrivel.  Szerencsére kamaradarabról lévén szó, a szűkös játékidő jelentős részét a fűtött Lincoln feltekert ablakai mögött töltjük. Amikor meg nem, na akkor van a cidri. Már megpedzettem hogy ez ugyan nem több egy megdolgozott balkanyarnál, de a vállalás így is szórakoztató, és árnyaltabb mint gondolnánk. Leginkább meg egy meggyőző portfólió a feltörekvőben lévő Jay Baruchel és a nímandban ismét erős Randy Quaid számára.

Végül az infantilis azt mondatja velem hogy ha van rá mód, akkor legközelebb tessék Tony Rocky Horror üvegtetős balesetére koncentrálni. Vagy jobbat tudok! Az elhíresült Mia Wallace-féle lábmasszázs félórában és akkor tényleg kvittek vagyunk.

IMDb info