Füstös gyárnegyedet pásztázó kamera van. Ócska útszéli motelek, meg latyak. Egy ilyen tucatfilmes felütésből bármi kisülhet, de a Kutyaszorítóban óta mindig gyanús egy autórádióból felcsendülő klasszikrock adó... Kidolgozott Tarantínói mellékszál van. Vagy valami ilyesmi. Ilyenkor természetesen egy cifra Coenezésnek is helye van, de a műfaj modernkori keresztapja, meg az idősebb jogán a befutó legyen inkább Elmore Leonard. Pláne hogy ez a lepattant rideg külváros, kiköpött Out Of Sight középrész. Najó idősíkokban ugrálás, és sztárparádé az pont nincs és hó meg agyvelő is csak foltokban...
Van viszont valós időben ( real-time ugye ) lekövetett - született balfék kontra bérgyilkos - történet, az alkalomhoz passzoló olcsó segédeszközökkel. Azaz – szó szerint - kisfogyasztású kvázi roadmovie, az elharapódzó drámaiságot ellenpontozó börleszkel, jelzésértékű mellékszálakkal és átható cidrivel. Szerencsére kamaradarabról lévén szó, a szűkös játékidő jelentős részét a fűtött Lincoln feltekert ablakai mögött töltjük. Amikor meg nem, na akkor van a cidri. Már megpedzettem hogy ez ugyan nem több egy megdolgozott balkanyarnál, de a vállalás így is szórakoztató, és árnyaltabb mint gondolnánk. Leginkább meg egy meggyőző portfólió a feltörekvőben lévő Jay Baruchel és a nímandban ismét erős Randy Quaid számára.
Végül az infantilis azt mondatja velem hogy ha van rá mód, akkor legközelebb tessék Tony Rocky Horror üvegtetős balesetére koncentrálni. Vagy jobbat tudok! Az elhíresült Mia Wallace-féle lábmasszázs félórában és akkor tényleg kvittek vagyunk.
IMDb info
