Ahogy az lenni szokott minden évnek megvannak a maga nagy felfedezettjei, befutói. 2008-al sem lesz ez másképpen. Persze így az első napokban még csak a találgatás megy, bár nagyon mellé lőni nyilván nem lehet. Nem tett mást, kb. találgatott az a népszerű brit indie magazin sem, amely felszínre dobott ezeddig 10 kevésbé ismert nevet, melyek idén nagyot durranhatnak. Amolyan nemzetközi sajtókitekintés gyanánt jöjjön a Q magazin alapján, ha nem is TOP, de 10 figyelemfelkeltő. Természetes a listán látszik az újság indie irányultsága, úgyhogy ne számítsatok "vadiúj" stonerekre...
Joe Lean & The Jing Jang Jong
A londoni székhelyű indie banda most ünnepli első születésnapját 2007-es debütáló koncertjének. Hát nem a világ legöregebb zenekara, de olyan immáron elismert zenekarok mellett/előtt léphettek fel már, mint a Babyshambles és a Kaiser Chiefs. Igazi gitáros, himnikus dalok. A szólók a „the Shadows”-t és a „the Tornados”-t idézik.
Thom York (Radiohead) kedvenc „ÚJ” zenekara. Bár a zenekar 2005 óta él és virul igazi figyelmet csak a 2007-es „The Next Untouchable” című kislemezzel sikerült magukra vonni. Izgatottan várjuk a nyárra ígért nagylemezt.
Ian McEwan regénye világszerte osztatlan sikert aratott 2005-ös megjelenése óta, ám filmes anyagként nagy vállalkozásnak tűnhetett, hiszen a könyv belső vívódásokkal teletűzdelt, nehezen adaptálható alapanyag. A boncasztalon a világirodalom gyakori témája a bűnös lélek. Joe Wright (Büszkeség és balítélet) brit rendező és alkotótársai végül remegő térdek nélkül láttak neki, hogy mozira vigyék az eredetileg Atonement-Vezeklés címen elhíresült, nagyívű és különösen a szigetországban kapóssá vált alkotást.
A cél egyértelműen a multiplexekben is fogyasztható, ám filmművészeti szinten mozgó anyag gyúrása volt,amihez 30 milliós büdzsé társult.(a film az USA-ban bukta is lett, ami általában jó jel)
A történet 1935-ben indul egy angol úri házban, ahol Robbie (James McAvoy),a kertész is egyetemista és származása ellenére orvosként képzeli el jövőjét. Cecilia Tallis (Keira Knightley) a ház kisasszonya leküzdve előítéletét enged a fiú közeledésének, és kezdetét veszi az osztályok közti l'amour. Egészen addig amíg Briony, Cecilia 13 éves írónőnek készülő húga, szárnyaló fantáziájának utat engedve néhány korábbi, félreértett szituációra alapozva súlyos váddal illeti a szimpatikus fiatalembert, aki aztán kvázi Pándy András bűnlajstromával kikerül a képből. A kislány koholt vádjait szülhette éppen gyerekes természete, de titkos érzelmeire is kapunk utalást. Ez az egyik pont ahol a film nehezen birkózik meg a regénnyel, de az elnagyolt bevezetésen kívül zavaró hiba nem róható fel az alkotók számlájára. A történelmi forgószél felkapja hőseinket és pár év múlva már a világháború kellős közepén látjuk viszont a szerelmeseket, Robbie fegyencből aknataposó katonává emelkedett a ranglétrán, míg Cecilia nővérként foltozza a hős brit regrutákat. A kis Briony (Romola Garai) gyermekkori ám végzetes hibáját belátva, önmarcangolva, megváltását keresve próbálja jóvátenni hibáját...
A film történetfűzése lebilincselő a direktor a drámai karakterek motivációinak ábrázolásakor inkább a cselekményt választotta filmnyelvként mintsem a narrált gondolat felhőcskéket és ez nyerő húzásnak bizonyult. Terrence Malick-on kívül más ne is próbálkozzon belső monológok kihangosításával!
Az Atonement szépséges mélységei egyedülálló képeiben rejlik, egészen fantasztikus beállításaiban, melyek festői hatásfokkal áramlanak a vászonról. A háború őrjöngő borzalmait-csonkolt testek hatásvadász bemutatása helyett-olyan tablókon keresztül érezteti az operatőr. A Dunkerque-t pokolbéli vurstliként ábrázoló, rémálomszerű, vágás nélküli jelenet, egyenesen a filmes panteonba kívánkozik.
A díszletek és a háttérszínek érzékeny komponáltsággal illeszkednek a főhősök lelki állapotához, néhol már talán túlságosan is előtérbe tolva a brit berendezők szakmai elhivatottságát :)
Színészvonalon sem nyúltak mellé a producerek, a kémia működik. Keira Knightley nem először bizonyítja, hogy 35 kilósan is lehet súlyos, érzelemdús alakítást nyújtani, James McAvoy (Last King of Scotland dokija) játéka ismét makulátlanul ragyogó, Sean Connery és Ewan McGregor után egy újabb férfi színész portréját lehet felragasztani a skót büszkeség falára. A kulcsszereplő Romola Garai megbízható cserejátékosnak bizonyul, megjelenésével fontos érzelmi töltetet pumpálva az eseményekbe. A végig bravúros ritmikájú mozi végkifejlete aztán kirántja a széket a néző alól és az érzelmektől fűtött, izgalmas történet csavaros losztezárása olyan „extra csokiöntet” amire nem számít az adófizető.
Persze a kötelező film vs. könyv vita ez esetben is teret nyerhet a bemutatót követően, de a Vágy és vezeklés esetében szükségtelen a számonkérő hangnem. A film egyértelmű bizonysága a klasszikus értelemben vett romantikus művek létjogosultságának, a jelenkor filmes giccsparkjának példát mutató, hiteles alkotás.
2007-es filmként mégsem szerepel az év végi top 5-ben mert lapzárta után láttam ,de most kibővítem 6-osra a listát. Mégis kit pöcköljek ki, Simpsonékat..? Na, azt már nem!!
A Green Day-t sokan és sokszor fikázták, de amíg ők 15 éve ezért simán leköptek, addig ma az orrod alá dörgölik a bankszámlájukat és kiröhögnek. Rosszabb esetben mindhárom. Pedig ők is csak eklatáns példái, hogyan lesz az urbánus punkból rágógumi, végül középutas rock. Igaz legutóbb egy politikus hangvételü koncept albummal virítottak. Mindezt párhuzamosan az eladási statisztikák meredek emelkedésével.
A Smashing Pumpkins pár napja 4 számos EP-t dobott fel az iTunes-ra American Gothic címmel. A 2008-as turné előtt jó húzásnak tűnik felizgatni kicsit a kedélyeket a vegyes fogadtatású visszatérő lemez után.
A januári budapesti koncertre való melegítésként érdemes hangulatba hozni magunkat a vadiúj és igen kellemes dalokkal melyeket Corgan részben magának írogatott és nem kerültek fel a júliusi Zetigeist albumra (korábbi írásunk itt). Örömteli, hogy most mégis hallhatjuk őket (baromi jók), és a zenekar internetes oldaláról borítót is letölthettek hozzá ITT (nem valami szép).
Hamarosan terjengősebben kifejtjük nézeteinket a zenekar életművéről - hátha így többen leszünk majd az Arénában:) - ám addig is a lejátszóban az új akusztikus anyag.
Többek közt arra is jó az ünnepek környéki kómatikus állapot, hogy előkerülhet egy csomó mostohán kezelt lemez az elmúlt év terméséből és két rúd bájgli és egy ámerikai feelgood vígjáték között szakíthattunk időt rájuk.A rádióbarát sodorvonaltól távolabbra eső példányokat vizsgálgattam meg, olyan előadók munkáit, akik a világháló nélkül valószínűleg a földkerekség Erdős Pétereinek (R.I.P.) kukáiban landoltak volna és megrekedtek volna a presszóturnék szintjén, ami persze még lehet minőség, világhírnév nélkül is.
Okkervil River-The Stage Name
Az austin-i zenekar vagy 10 éve stabil résztvevője a független rockzenei színtérnek és 2005-ös Black Sheep Boy lemezük már hullámokat is keltett szakértő berkekben és mára hálás rajongótáboruk is képződött. Will Robison Sheff a folk-rock műfaj egyik legjobb torka és dalszerzője az O.R. totális hangszeressége pedig az orgonától egészen a vödrön dobolásig terjed.
Stílusuk leginkább azArcade Fire-éhoz hasonlít, csak a fekete-fehér helyett színesben. Többször meghallgatva a The Stage Name albumot igazán csodálkozom, hogy még nem tartanak ott ahol kanadai rokonaik. A pergős dalok, mint az Our Life is Not a Movie or Maybe és az Unless its kicks feszesen íves, energikus szerzemények, bármely napszakban kellemesen élénkítő hatásúak. A lírai dalaik -Girl in Port, Savannah Smile- egész egyszerűen szépek, a vokál és a hangszer szekció hajszálpontos balanszírozása egyenesen zseniális. A lemez filmes metaforáiban az Okkervil River az élet és a fikció zenei aláfestését lenyűgöző módon tárja elénk. Internetes oldalukról pedig jól letölthettek egy válogatást, amit ők készítettek. Érdemes Őket behatóbban is megismerni!
Annie Clark egy virtuóz kishölgy, aki többek közt a Poliphonic Spree és a Surfjan Stevens vállalkozásokba is bedolgozott, mielőtt szólózásra adta kis fejét és igazából a Feist és Bjork közé lőhető be identitása.
A bájos teremtés első albuma tavaly augusztus környékén volt aktuális, olyan sajátos popdalok gyűjteménye, melyek bármelyike hazavágja a trónon székelő dívák borzalmasan erőltetett slágereit. Hangszeres zenészként sem utolsó a csaj, a dobon kívül minden hangszeren kíséri magát.
Mondjuk segget rázni nem lehet a dalaira, de az ötletes fordulatokban bővelkedő, cimbalommal és nyenyerékkel megtámogatott lebegős etüdjeivel első hallgatásra rabul ejtheti szívünket. Itt-ott musicales áthallásaival valahol ott veszi fel a fonalat, ahol pár éve Bjork elhagyta. Billie Holiday rajongóknak kötelező!
Beirut-The Flying Club Cup (Lejátszóban jobbra fent)
Zachary Condon arcpirítóan fiatal és valamit nagyon tud. Amerikai létére mást se csinál, mint balkáni meg kelet-európai népzenéket ötvöz dudorászható popzenéjével, olyan izgalmas módon, mintha Morrisey-t hallanánk utca zenélni. A figura már 12 évesen homestudio-t ácsolt otthon és azóta önti magából a zenei furmányosságokat. Természetesen csodagyerekhez méltón 16 évesen végig stoppolta Európát inspiráció gyűjtés apropójából.
Az indiefolk párját ritkító darabja, a sok helyen mesterműként emlegetett Gulag Orkestar album után tavaly franciás kanyart vett és nyugat-európai sanzonokból táplálkozó katyvaszt kevert saját ízlésének megfelelően. Hegedű, harmonika, orgona és isten tudja még hányféle autentikus, rezes zeneszerszám csap össze legutóbbi lemezén, aki álművészies világzenére számítana az nagyot koppan. Szerethető melódiák gyűjteménye az album, melyekhez bravúros kisfilmek dukálnak. Az etno fenegyerek tavernás hangulatú lemezét érdemes csordogálni hagyni háttérzeneként, a hatás nem marad el. Borozgatós görbülések ajánlott kelléke.
Los Campesinos!-Sticking Fingers Into Sockets (EP)
Nagy jövő várhat a wales-i hetekre, akik 2006-ban kezdték a bandázást és eddig ez a 6 számos EP jelent meg tőlük tavaly. A Broken Social Scene holdudvarában mozgó indie pop-rocker bagázs eddigi életműve:) ütős, vicces, punkos dalokból áll köztük 2007 egyik legjobb szerzeménye a You!Me!Dancing! A Ramones stílusában önkényesen névadó (mind a heten Campesinos!-ra keresztelkedtek) kompánia eddig főleg koncerteken bizonyított, kiadójuk dédelgetett titkos fegyverévé váltak, 2008-as lemezük nagy durranás lehet.
