Lemezfronton idén
bőven el leszünk látva mamutokkal, de a nyakamat rá, hogy fültanúi
leszünk néhány egetrengető buktának. Vannak tippjeim és rossz
megérzéseim, előítéleteim meg pláne. Biztos ami biztos, mindig érdemes
megpiszkálni a független kiadók házatáját. A héten az Earl Greyhound
"került látótérbe", - kopirájt: Garamvölgyi - amelynek bemutatkozása
már vagy másfél éve a placcon.
Már senki nem lepődik meg azon,hogy április 28-án a Pecsát is útba ejti a brit trip-hop duó új turnéja állomásaként, hiszen tavaly a siófoki strand közönségét is megtisztelték egy koncerttel. A zenekar 6. sorlemeze február 8-án került a boltokba, és valakit talán még érdekelhet is a dolog.
A 90-es évek trip-hop robbanásának nagyvadjaiként két zseniális album után (Who Can You Trust?, The Big Calm) a Godfrey testvérek által irányított Morcheeba immár 10 éve alibizik.
Na jó,a 2002-es Charango ismét izgalmi állapotot idézett elő, de a kitűnő album csak pettingnek bizonyult, hisz a varázslatos hangú Skye kilépett a kötelékből és a folytatásban az érdektelen The Antidote (2005) hűtötte le a 3 évvel korábban feltüzelt kedélyeket. A groove-os downtempo-t kotyvasztó Godfrey fiúk új lemezükhöz divatos módon (Massive Attack, Zero 7) külsős énekeseket igazoltak és február elején megjelent az igazán zsánerbe vágó című Dive Deep. A tagfelvétel híjján vokalista cserékkel színezett hangzás izgalmasnak igérkezik, és az első single, a melankolikusan slágeres Enjoy the Ride,Judy Tzuke folk énekesnővel (újabb pót-Skye) pöpec nyitódalnak bizonyul.
Aztán folytatódik a mélytengeri merülés, de a zen hangulatú Riverbed-nél már érezhető, hogy itt nem lesz alfa állapotba húzó dallamfolyam.A fő koncepció az eklektikus hangzás, és az énekesek rotációjának velejárója a különböző stílusú dalok kevergetése. A norvég Tom Dyphdal közreműködése után következik egy csavargatós-tekergetős átlag instrument, aztán egy szögletes country dalocska, a Run Honey Run.
A Gained to the world az album egyik legjobb darabja, köszönhetően a myspace-ről kipecált francia kiscsajnak, Mandának, aki még két további dalban eregeti bájos hangját (Au Dela, Flowers). A kötelező hip-hop összetevőt Cool Calm Pete szolgáltatja a finoman lötykölödő One Love Carma-ban, és még visszatér Thomas Dyphdal is két középszerű morcheebás altató erejéig (Sleep on it, Washed Away).
A végefelé finoman leeresztő albumot kellően felrázza a ciripelő záróakkord (The Ledge Beyond The Edge) mely az egész anyag csúcspontjának is tekinthető..
A Dive Deep többszöri befogadása után is bőven maradhat hiányérzetünk. Sok helyütt bosszantóan ismerős panelekbe botlunk, ám a liftzenénél némileg komolyabb, biztosra hajtó és éppen ezért igen kiszámítható produkciót hallunk. A debütálás óta eltelt 12 év persze nem múlhatott el nyomtalanul.
Az évek során kommercializálódott Morcheeba környezetében a felkavaró kenderszag helyett inkább már szantál illatú füstölő érződik, ami kellemes ugyan, de rövid idő alatt nyomtalanul felszívódik.
Scarlett Johansson manapság a legizgalmasabb színésznőnek számít Hollywoodban, a 24 éves sztár lába előtt hever a fél világ, legalább is a férfi része. A karrierjét ügyesen építő kishölgy sikerei ellenére nem hagyott fel énekesi ambícióival és hamarosan megjelenik első albuma, melyen kedvenc Tom Waits(!) dalait prezentálja többek közt David Bowie közreműködésével. A szerep nem új számára, tavaly már énekelgetett a Jesus and the Mary Chain feltámadásakor a kaliforniai Coachella fesztiválon. Ismerve Woody Allen kedvencének adottságait a dolog akár jól is elsülhet.
Scarlett&Woody
Ha egy ismertebb színművész zenebonára adja a fejét az mindig hírértékű dolog, a végtermék minősége azonban a klasszis és a zenebohóc szint közt bármi lehet. Mazsolázunk egy kicsit a filmvászon mellett a zenélésbe is belekóstoló előadók lemezeiből.
Haladjunk a csúcsteljesítményektől a hígfos kategóriáig:
Charlotte Gainsbourg------5:55 (2006)
Személyes kedvencünk olyan genetikai hátszéllel rendelkezik (Jane Berkin-Serge Gainsbourg), hogy amibe belevág abból csak jó dolgok kerekedhetnek. Nemcsak filmes termése egyedülálló (Cement Garden, Jane Eyre, 21 Grams, The Science of Sleep) de 1 az Air zenekar és Jarvis Cocker közreműködésével készített lemeze 2006-ban sokáig vezette a francia albumlistát.
Charlotte és a szülők (Jane Berkin-Serge Gainsbourg)
...
A 37 éves brit-francia hölgy egyszerűen elragadó, kifinomult stílusa mértékadó lehet főállású popdívák számára is. Szegényke épp túl van egy agyműtéten egy szerencsétlen vízisíelés folyományaként, de hamarosan teljesen felépül.
Jason Schwartzman (fenti kép) különös aurájú emberke, filmes szerepeiben minden alkalommal elvarázsolt, különös figurákat formál. A Coppola család tagjaként (anyja: Talia Shire, unokatesók: Nick Cage, Sofia Coppola) már az anyatejjel magába szívta a művészi hajlamokat és fiatal színészként Wes Anderson és tsai közelében sürgött-forgott (Rushmore, Spun, Marie Antoinette, Darjeeling Limited).
2007-ben Coconut Records fedőnév alatt készített egy lemezt amely pehelykönnyű dream-pop dalokat tartalmaz és baromi jó anyag.
Coconut Records-West Coast
Tenacious D- Tenacious D (2001)
Metálkabaré, fergeteges stílus paródiák, 2 lemez (az első tökéletes) és egy zseniális, hiánypótló film. Jack Black és Kyle Gass projectje pár év alatt mítoszt teremtett, és nagyban csiszolt a rocker társadalom renoméján.
A független filmezés hercege,a színész-író-rendező és nem utolsó sorban zenész fenegyerek igazából egy lenyűgöző tehetségű, nyughatatlan művész. Filmszerepeket leginkább alacsony költségvetésű vagy saját produkciókban vállal ( Buffalo 66, The Brown Bunny,Temetés) de előfordult néhány ismertebb darabban is (Nagymenők, Arizoniai álmodozók) illetve rendszeresen koptatja a színházi deszkákat is.
Zenei munkássága is leginkább underground körökben ismert, azon belül is a rock és a trip-hop keveréke némi elektronikával vegyítve. Tud a csávó!
Juliette Lewis and the Licks--Your speaking my language(2005)
Gondolom nem kell bemutatni a csajszit.Pályája elején megtalálták a komolyabb karakterszerepek, de az elmúlt 10 évben vékonyodik a jég a lába alatt Hollywoodban. 2003 óta dübörögteti punk-rock zenekarát, és ahogy az elvárható Iggy Popp körösztlányától, élőben szétszereli a színpadot.
Lemezeik nem szóltak nagyot, de Juliette pályaváltoztatása eredményesnek mondható.
Juliette Lewis & The Licks - Hot Kiss
Bruce Willis-The Return of Bruno (1987)
Jöhetnek a pozőrségből vagy saját szórakoztatásukra dalolászgató színészek. A 80as-90es évek színész sztárjai közül talán a Bruce Willis próbálkozásai kaptak a legnagyobb visszhangot. Blues zenekarával turnézgatott is egy ideig, és 2 lemezt is kiadott melyeken ismertebb soul dalokat adott elő -mára kissé megfakult- rosszfiús sármjával fűszerezve.
Under The Boardwalk
Don Johnson---Heartbeat (1986)
Hasonlóan fenti kollégájához a 80-as évek végére kultikus sztárrá emelkedő (Miami Vice) deres csődőr gondolt egyet és a popszakmában is kipróbálta magát. Kiadott 2 lemezt és a Heartbeat című slágerrel komoly listák (Billboard) éllovasai közé is bekerült. Aztán tv-és skatulyába került és szép fokozatosan bebukott mindent, Tarantino igazán rehabilitálhatná már.
Don Johnson - Heartbeat (1986)
Eddie Murphy--Party all the time
Ez már perverz kategória. Ezért kijárt volna 2 év Folsonban.
Eddie Murphy/Rick James - Party All The Time
Steven Seagal---Girl it's allright
A harcművészet,a method-acting és a zenei talentum jól megfér egymás mellett:)
Steven Seagal - Girl it's allright
Biztos van még sok hasonló próbálkozás, most a két végletet próbáltam megjeleníteni.
Az igazán botrányos dolgok persze akkor történnek amikor a zenészek érzik szükségét a színjátszásnak, az is megérhet majd egy post-ot.
A nyolcvanas évek néha annyira béna volt, hogy jobb híján egy büntető nyugatnémet krimi is megtette.
Itt az ideje elverni rajtuk a port...
Derrick:
1974-1998
Stephan Derrick: Hortst Tappert
Harry Klein: Fritz Wepper
Helyszín: München
Az Oberinspektor és asszintense fapofával zabolázza meg a rossz útra tévedt bajorokat. Jellemzően nyereségvágyból elkövetett bűneseteket göngyölítenek fel.
Míg a főnök bámul, tamáskodik, kibogoz addig a "jobbkéz" jegyzetel, helyesel, vezet és részvétet nyilvánít. Valójában - erkölcsi nullaként - özvegyeknek csapja a szelet.
Fűszert némi zsarolás és autóskesztyűs fojtogatás jelent. Mivel egyes epizódokból pofátlanul még a gyilok is kimaradt, izgalomra okot csak a fregolis képmagnók, universum tévék, és beépített blaupunktok adhattak.
1974 - a legelső rész (Mitternachtbus)
A hazai siker titka sem az észbontó tempó vagy az elragadó sárm, hanem egy épkézláb versenytárs hiánya volt. A folklórt pedig egy kíméletlen slágerrel és számtalan aranyköpéssel gazdagította, amelyekből csak egyet van pofám leírni: "Harry hol schon mal den Wagen" Ein fall für Zwei-Két férfi egy eset:
1981-2006
Josef Matula: Claus Theo Gartner
Dr. Dieter rentz: GünterStrack
Helyszín: Frankfurt
A rosszarcú Matula és a túlsúlyos Rentz a rendőrség tacsra tételével abszolválja az eseteket, lévén egyik magánnyomozó másik pedig védőügyvéd. Ezért az sem lehet a véletlen műve, hogy a reménytelen esetek garmadát felvonultató script gyakran Petrocellit idézi. A derék rajnapartiak azonban nem bontott téglák és kaktuszok, hanem sörkorcsolyák és snapszok árnyékában ügykezelnek.
Intro
Emlékezetes pillanatokat ritkán okoztak. Rentz papírok fölé görnyed, Matula méregtelenít. Többnyire. De botorság lenne nem megemlíteni, hogy a nyomozó alkoholizmussal hadakozó figurája bármikor képes cefre-, és hónaljszaggal megtölteni egy közepes panelt. Mi ez, ha nem method acting?! Der Alte-Az öreg
1976-tól
Erwin Köster: Siegfried Lowitz
Helyszín: München
A csavaros észjárással megáldott veterán kíméletlen precizitással göngyölít. De! Amíg Columbo szórakoztat, és összekacsint, addig a Komissar fogcsikorgat és lélekbe gázol. Első blinkre az alsó-középosztálybéli származás frusztráltságát okádja a gyanúsítottra.
Intro
A hármas sípszó elhangzásáig persze kiderül hogy mindez csak szerepjáték, és a magabiztosságából kibillent tettes vágómarhaként nyúl a karperecbe. Veszett fejsze nyele, mer' addigra már rég a gyilkossal szimpatizálsz, és a hajlott hátú nyomozót Volkswagenestől gurítanád az Isar-ba! Tatort-Tetthely
1970-től
Götz George: Horst Schimanski
Helyszín: Hamburg, Köln, Duisburg..
Ezen az idő sem sokat szépít. Magasan a némi zaklatott jazzt és árnyjátékos üldözést felvonultató főcím okozta a legnagyobb izgalmakat. A sorozat rekordok könyvébe illően szállította a felügyelőket és helyszíneket, azonban a másfél órányi(!) tökörészés kimerült évi három pisztolyrántás kockázatában.
Intro
A publikum hanyagabb felétől gyakran elhangzó "Vót' má' valami?" kérdés is ezt támasztja alá. Götz George Schimanskija pár évadra életmentőnek bizonyult, mert nála végre gazdára talált néhány méretes pofon, és az alsóvárosi kuplerájokat sem vetette meg.
Jobb házaknál ugyebár nem illik a gyengébb képességű, de igyekvő tanulót vasalt bakanccsal szájbarúgni amikor mosolygós arccal mutatja meg a nagy munkával kiharcolt közepes érdemjegyét. Valahogy mégis minden alkalommal ez történik, ha magyar gyártású akciófilmmel kedveskednek olyan elszánt alkotókörök, akik e hamísítatlan amerikai műfajt próbálják honosítani. Ráadásul a Zuhanórepülés nemcsak puffog hanem drámázik is. Igazából a budapesti alvilág rút orcáját hívatott bemutatni egy féligaz történet keretében. A pofánrúgás ez esetben talán túlzás lenne, de nagy előrelépés most sem történt.
Igaz még csak február, de máris találtam egy a 2007-es év nagy durranásához a The Enemy-hez fogható brilliáns brit zenekart. A kutatás egészen könnyen ment. Nem számoltam, de 10 helyen egészen biztos úgy szerepelt:
"Like this?, Try these... " vagyis ha tetszett, próbáld ki ezeket is...és ott állt:
One Night Only: Started a Fire (2008)
Kipróbáltam, tetszik.
A zöld nyilat látjátok? Na az Helmsley (Észak Yorkshire), a közel 1600 lelket számláló kisváros/falu? ahol a srácok alkotnak, s ahova hazatérnek koncertjeiket követően.
Az öttagú tizenévesekből (senki sincs még 20) álló banda 2003 óta játszik, igaz művészetük hajnalán, a krónikák szerint még Beatles és Blink 182 dalokat (előbbit nem győzik cáfolni) adtak csak elő s a saját szerzemények "All The Small Things" kaliberű dalok közé fértek csak be. Ha voltak egyáltalán.
A nagy áttörésben a tavalyi esztendő hozta és a sikerben a Myspace keze is benne volt...de nagyon. Az első, 2007-es debut kislemezhez (You and Me) tartozó klippet ugyanis a fentebb említett Helmsley nevű kisvárosban forgatták a fiúk. Feltüntetve/megmutatva akkor valamennyi neveztességét, ÉRTSD: 1db várrom, 1 db piactér, 1db pub. A Myspace szerkesztőinek viszont annyira bejött a mini tourista csalogató, hogy felkérték a One Night Only fiait, ugyan forgassanak már egy hosszabb...valódi bemutatkozó anyagot városukról.
A film a "One Night Only Welcome You To Helmsley" címet kapta. (alább)
Címoldal, bbc riport...országos ismertség, ...stb, stb. (Látom magam előtt amint egy zempléni/nógrádi/nyírségi zenekar, 1500 fős falujáról videot forgat...majd jön a nagytestvér és felkarol...utópia)
Miután a Radio One elkezdte játszani "You and Me" című dalukat a szakmai is felkapta a fejét, s a Vertigo kiadó le is csapott a bandára. A debütáló album producere az a Steve Lillywhite lett aki valamikor a U2 néven elhíresült nagyszerű banda mellett is serénykedett anno.
Just for Tonight
Az énekes George Craig habkönnyű dalai szerelmet, barátságot, a tizenéves popsztárok (mindíg mondom: ez NEM a magyar zenei környezetbe álmodott popsztárság) útkeresését idézik fülbemászó dallamossággal. A "ONO" azt hiszem olyan zenekar amit nem lehet nem szeretni. Nagyszerű himnikus dalok születtek, jellemzően a 80-as évek brit zenei világát megidézve. Tört ritmusok, szakadozó gitárriffek, fület gyönyörködtető zongora. Az "óriási bulinkon" legalább egyszer bejátszuk.