Kétségkívül az egyik legkarakteresebb és legnépszerűbb gyümölcs. Talán
az idei nyár domborítja ki igazán jelentőségét a túlélés isteni
eszközévé vált az elmúlt pár hétben.
Rejtélyesen földrajzi vonatkozású neve nem igazán találó, ennyi erővel lehetne akár török vagy olaszdinnye is.
Históriája messze nyúlik vissza, már a fáraók korában hemzsegtek a dinnyeárusok a piramisok árnyékában. A későbbiekben a mór hódítók hozták be a Európába hajóikon és azóta is a naposabb, mediterrán országok gyümölcskirályának számít. A történelem során hatékony gyógyító ereje miatt kiemelt pozíciót vívott ki magának az indás bokron termő kabakos.
És eljövend hát a mai nap melyet annyira vártunk! ! !
XXX
Az éjszaka leple alatt oldalamon egy kedves harcostárssal és két
lelkesen becsatlakozó utazóval elhaladunk a Belga Királyságba,hogy
személyesen győződhessünk meg a Rock Werchter fesztivál szénné
méltatott színvonaláról. Való igaz, hogy a 33 éves múltra visszatekintő
rendezvény komoly fajsúlyú versenyző a zenés sátortáborok
mezőnyében,főleg az elmúlt 10 évben nyújtott műsorkínálata miatt.
A helyszín Werchter - a Brüsszel tőszomszédságában fekvő kis falucska - ugyan elrettentő távolságra fekszik Budapesttől (kb 1300 km), de a félnapos autózás sem hátráltat minket abban, hogy belekóstoljunk a flamand-vallon fesztivál virtusba. A 4 napos zenei turnus mellé még egy kulturális kitérőt is tervezünk az In Bruges című mozi hatására. Reméljük belefér.
Nem állítom, hogy nem lesznek improvizatív lépéseink a műsorszámok tekintetében, de ha már bevállaltuk ezt a túrát igyekszünk tudatosan felépíteni a hétvégét.
A csütörtöktől vasárnapig lávafolyamként hömpölygő program és az egyszerre üzemelő színpadok itt-ott nehéz helyzet elé állítják a muzikális ütemtervet készítő látogatót, nézzük mi is lesz a tervezett menet.
1. nap:
Részemről az előétel a Beach Boys klónokat felvonultató Modern Skirts lesz, majd a Vampire Weekend new wave-ska-popjára tervezem a Stella bevitel fokozását. Utánuk azonnal a The National, értük bárhová elmennék, még színpadra felszaladás is esélyes részemről. A főműsor még kérdéses : nagyszínpadon a pozőr-rock élharcosa Lenny Kravitz, a kicsin pedig jófajta belga techno a Shameboy jóvoltából.
11-től előzsűrizzük az REM -et a Szigetre, és ha jut még szuflla akkor megtekintjük hogyan pörög a belga adófizető a Chemical Brothers discojára.
2. nap:
Üde indításnak ígérkezik a fél 3-as Slayer koncert, főleg ha utána Ben Folds-on keresünk megnyugvást,amit a My Morning Jacket várhatóan pöpec előadása követ. Jómagam Duffy-t passzolom és rovott hip-hop múltamra hivatkozva nyilvánvalóan Jay Z a nagyszínpadon. 7-től egyértelműen The Verve-n leszek elérhető, és aztán a legendáé a főszerep-Hot Chip-et beáldozva-színpadon Neil Young.
Péntek esti lázunk enyhítésére Moby-val zárunk, remélhetőleg az új lemez zárójelbe tételével.
3. nap:
A szombat javarészt a nagyszínpad vonzáskörzetében fog leperegni. Ha egészségünk engedi dél körül nyitunk a Michael Stypék földijeivel a The Whigs-el, majd a NME kedvencei Gossip-ék lesznek soron.
3 körül átcsúszunk a kisszínpadhoz nagy kedvenceink a Band of Horses megtekintése céljából, majd kisebb sörszünet után Editors és következhet a nálam félisten státuszú Kings of Leon.
Kaste Nash így kimarad ugyan, de a Ben Harper és a bűnőzői biztosan nem. A szombat este innentől már garantált agytekerés lesz egy durva páros közreműködésével: fél 10 Sigur Rós, fél 12 Radiohead!
4.nap:
Az utolsó nap folkos nyitánnyal indul az amerikai DeVotchka bouzouki-s zenéjére valószínűleg a mi cassucis Delhusa Dzsonink is elmorzsolna néhány könnycseppet.
Anthony Hegarty (Anthony and the Johnsons) nagy tisztelőjeként kötelező programnak tűnik a Hercules and Love Affair, majd a brit szuperdj/producer Mark Ronson hajlítgatja a lemezeket a színpadon.
Az elmaradhatatlan napi dilemma az egy időben kifutó The Raconteurs és a Grinderman lesz. Jack White vs. Nick Cave!
A Kaiser Chiefs majd a Szigeten, helyette a francia Justice akik szintén jönnek augusztusban hozzánk, de abba a sátorba úgysem fogunk beférni.
Az utolsó menet méltó lezárás a zseniális Beck és a hibátlan életművel rendelkező fenomenális belga csúcstermék , a dEUS.
Hétfő estére már itthon is vagyunk puttonyunkban a sok belga csokival meg a képes beszámolókkal.
Arra pontosan emlékszem, ahogy autónk nem lévén, mászunk fel iszonyatos csomagokkal a vonatra. Apám, anyám, húgom meg én...mint a Tüskevár sztárjai: Tutajos és Bütyök. Igyekeztünk a Balatonra.
Bonyolítandó a trippet: Budapest érintésével. A pontos viszonylat tehát: Baja-Budapest (Déli-pu.)-Siófok-Balatonlelle, SzOT üdülő. Az év 1983. Már leírni is egy kellemes sportesemény, hát még megélni. No de, a mai eszmefuttatásomban csak ürügy a magyar tenger, meg a mi kis bóklászásunk keresztül- kasul az országban. A fő csapás ma légyen azon sportok gyűjteménye, melyet fiatalok s öregek, ha nem is csak és kizárólag nyáron, de mindenképpen a nagy melegre időzítve jellemzően nyaralás idején űznek.
A nyári játékokat, nagyképűen sportokat, jómagam 2 nagy csoportra osztanám: vannak az úgynevezett "mozgásos" (ping-pong, lábtenisz, fejelés a vízben/parton, kugli) és a "nem mozgásos" foglalatosságok (lengőteke, ulti a vízparti sörözőben, rex, csocsó).
Elkészülni...vigyááázzz...kész...rajt
Elengedhetetlen nyári kelléke az üdülőknek a házgyári elemek mintájára, betonból öntött ping-pong asztal, fixre csavarozott aluminium hálóval és olyan ütőkkel, amivel minimum húsz éve csapkodja a kínai labdát a magyar. Igaz erőfitogtató játék a forgózás, mert ugyan az elején a fakezű luzerek is odaférnek, a végén úgyis azok az önjelölt Bátorfi Csillák maradnak talpon, akik értenek is hozzá, s nem csak a szédüléses körbefutásban jók. Külön nehezíti a mókát, hogy a bátrabbja strandpapucsban nyomja, ami fokozott balesetveszély forrása. Aki látta valaha a Pogány Madonnát az tudja...a balatoni 3 tusa teniszből, ultiból és lábteniszből áll. Ez utóbbit egészen biztosan a pocakos, kiöregedett focisták fedezték fel maguknak. A technika ugyan még a lábban, de a futás már nem erősség ...nosza fogjuk be a gőgös úrinépek tenisz sportjának kelléktárából a salakot és hálót, ütő helyett láb és fej ...kis zöld helyett meg bőrfoci ....indulhat is a "tengo".
...tömegben még izgibb...
***
A gólra játszott fejelés macerás dolog, mert a 4 darab kapunak szánt fűzfavesszőt vagy bambusznádat magunk kell, hogy beszerezzük ...nem nyúlhatjuk le a viziteniszezőktől, mert olyan sport nincs. A karókat leszúrni és az átázott talajban tartani kitartó kűzdelmet igényel, ugyanis mindíg lesz egy 5 éven aluli kiskorú aki úgy érzi, hogy az az egyenes bot most pont neki kell. Fürdőzők tömegében játszva veszélyes és/vagy különösen izgalmas a fejelés, melynek szabályai pofon egyszerűek: az egyes csapatok fejjel próbálják a másik "kapujába" juttatni a labdát úgy, hogy az még csak véletlenül se érjen földet/vizet. Nem vérre menő változata a "megszárítani a labdát" és a "körbe állunk és bevonjuk a kezünket is" szigorúan térdig érő vízben játszandó.
A bukócicáról hallott már valaki? "Netán a bukó után bukni kell" aranyszabályról? A móka a földi "fogócska" folyékony változata, szigorúan úszni tudóknak, szigorúan zavaros, maximum nyakig érő vízben, hogy a macska-egér játékot a kristálytiszta H2O, még véletlenül se zavarja.
Ha pedig már lila a száj és kiáztak a végtagok, akkor jöhet az átmozgató vizibicikli, a tollaslabda és a strandröplabda ...csak hogy legyen hely a sörnek, meg a lángosnak.
***
A nem mozgásos sportok javát valószínűleg a nyáron is előforduló szar idő hozta felszínre. A kártya- és táblás játékok valamennyi ága persze űzhető szabadban is (fekve, ülve avagy hasalva) de ezeket mégis csak akkorra időzíti az ember amikor odakint tombol. Arról nem is beszélve, hogy vannak bizonyos elfoglatságok, amelyekhez az "ekvipment" mozgathatatlan. Ilyen például a rex. Fura, hogy a rex-el valamiért csak üdülőkben és a Barátok közt-ben lehet találkozni. Pedig nem is rossz játék. A golyók szabályos elhelyezése lyukakba, gombával súlyosbítva a fentebb nevezett lellei üdülőben igazi slágernek számított. Nem csoda, hiszen melyik úttörő/cserkész pajtás dicsekedhet el azzal, hogy biza otthon neki is van ilyen. (Megjegyzem valamely ismerősömnek mini változatban szerintem valóban volt.)
Minimális mozgásra késztet a keresztrejtvény fejtés, melyet akár csoportosan is művelhetünk.
Ha pedig semmihez sincs kedvünk, csak "dögleni" a parton, az se baj ...az is a sportrovat része.
Mit hagytam ki? Ja igen! Láttam anyámat fejest ugrani...:-)
A nagy amerikai unalomrock képzeletbeli dobogóján évekig vezető beosztásban trónoló The Wallfloverskb. tíz év alatt, szépen lassan benőtte magát az amerikai otthonokba. Azaz 2-3 évente megbízhatóan leszállította nagy fogyasztású, de kis oktánszámú folkrock albumait. Kellő surmóság hijján azonban ezek szinte kizárólag háttérzeneként hasznosíthatóak. Mondjuk a 96-os Bringing Down The Horse-t - szigorúan ilyen üzemmódban ugyan, de - bírtam. És a Godzilla, Bowie-féle Heroes sountrackra pakolt feldolgozás se verte ki a biztosítékot.
Az ügyvezető, egy bizonyos Jákob aztán elérkezettnek látta az időt egy szólólemezre. A nagy amerikai mesemondók - Cash, Springsteen és az apuka, bizonyos Bob Dylannyomvonalán matató lemez, háromnegyed óra szigorú, összevont szemöldökű, nagybetűs amerikai távolbanézés. Meg unplugged. A műfaj követelményeinek megfelelő folkos szövegmondással, fakezű pengetéssel és végtelenül puritán megszólalással. Ez utóbbi borítékolhatóan az újabban - Slayertől meselemezekig - szinte mindent elvállaló és a felvételeket saját villájában levezénylő Rick Rubinötlete. A szövegvilág pedig a bennünk lakozó gonosztól (Evil Is Alive and Well) egészen a kisvárosi lét ecseteléséig terjed (Something Good This Way Comes). Az All Day and All Night kezdése zavarbaejtően Tom Petty-s, az I Told You, I Couldn't Stop kéthúros farostlemezen tálalt, piszkoskörmű világfájdalma pedig már-már Johnny Lee Hookeres.
Szóval karakteres hang, velős gondolatok és hanyományőrzés az van, viszont zenei csúcspontok, igazán emlékezetes dallamok csak elvétve. Én aszondom hogy Dylan Jr. lassan mélyülő szarkalábaiból az igazi barázdákhoz még nem árt pár mérföld a járgányba.
***
Kapcsolódó linkek(teljes anyag a rádióban...jobbra fent):
A másik díszpinty egy bizonyos Justin Vernon, aki szintén környezetbarát hangszerelésben utazik, de a részletek taglalása előtt, muszáj adni a bulvárnak is, mer'erős a sztori: Összetört szívű flótás,a sebeit nyalogatni elvonul a világ végére. Négy hónap önkéntes száműzetés a fater kunyhójában.
Észak-Wisconsin, peremvidék,stb. Képzelem..! Szarvashús, Juharszirup és medvebas**ó hideg, stúdió meg nuku!
A végeredmény ennek ellenére (vagy épp ezért) az utóbbi idő egyik príma debütálása.
A lemez még tavaly maszek kiadványként, mindössze 500 példányban jelent meg, idén májusra viszont egy nagyobb kiadó még időben kivakarta a feledés homályából és átvállalta a nemzetközi terjesztéssel járó hercehurcát. A Jagjaguwar-nak nem ez az első jó húzása, elég csak a kanadai Black Mountain futtatására gondolni.
A fura Bon Iver művésznév a francia "Jó tél" kicsavart, de inkább bénán betűzött verziója, a hangzóanyag meg éppenséggel kilenc darab akusztikus gitárra és Justin/falzettjére hangszerelt intim szívbemarkoló kalandozás.
Szarvashús, Juharszirup és medvebas**ó hideg, stúdió meg nuku!
***
Megélt és őszinte, amelyben nevezett kitárulkozása, hangulatában és rezdüléseiben erősen tendál a Frusciantei munkássághoz. Persze emberünk nem szólógitáros, nem pörgeti a villanyórát csak "sikál". Folyamatos repertáron a slide-gitár, elvétve ritmusszekció, de akad mariachi-trombita is, és az időnként megsokszorozott énekhang komplett templomi kórusként hat. Egyébként meg már a nyitó Flum-ban (alább) benne van minden.
Úgylátszik egy önkéntes száműzetés summázása nem csak lefagyott végtagokban és székrekedésben mérhető, hanem - mint esetünkben is - egy zseniális lemezben.
***
Kapcsolódó linkek(teljes anyag a rádióban...jobbra fent):
Nem mintha az én sajnálatomra lenne szükség, de nem lehet azért egyszerű egy befutott rockzenekarnak sem. Itt van példának okáért ez a Coldplay nevű szupercsapat, akik amolyan "in medias res" módjára előállnak, ha nem is a semmiből, még 2000-ben a "Parachutes" című albumukkal és egy csapásra meghódították a világot (2002-ben Grammy díj a legjobb alternatív albumért).
A debütálás mondják: jó-jó...de az igazán nagy dobásra az "A Rush of Blood to the Head"- ra még két évet várni kell, amivel aztán végképp beírják magukat az egyetemes rock történelembe (felsorolni sem egyszerű a díjakat, toplistákat).
2005-re előállnak a kritikusok szerint: "annyira azért nem jó, mint a..." lemezükkel az X&Y-al, ami "annyira nem volt jó", hogy csak a tárgyévben a "világ" 2. legjobban fogyott albuma lett. (8,3 millió példány) ...ami persze nem feltétlenül jellemzi a minőséget, de egész biztos, hogy valakinek ez a nagy kedvence.
Arról nem is beszélve, hogy 3, mondjuk úgy "jó" anyaggal a Coldplay már eljutott arra a szintre, amikor egy zenekart már Önmagához hasonlítanak és nem feltétlenül másokhoz. Valljuk meg ez azért nem sokaknak adatik meg.
Frida Kahlo - Viva la Vida (a kép ihletet adott)
Vissza a magam sajnálat teóriájához:
Megjelent 2 hete a "Viva la Vida or Death and All His Friends" és mást sem lehet hallani/olvasni csak azt, hogy ez azért megint nem olyan mint a... Pedig szerintem teljesen rendben van. A még korábban ingyenesen (1 hét 2.5 millió download) letölthető "Violet Hill" amolyan könnyed felvezetője volt annak a közel 45 perces anyagnak, mely a szabadjára eresztett kísérletezésenk engedett teret.
Összejött Nekik. A Coldplaynek sikerült az, ami korábban csak a Beatles-nek és Rod Stewart-nak...egyszerre vezeti az amerikai és angol listákat úgy kislemez, mint album szinten. Szakzsargonnal élve csináltak egy "double-double"-t.
A többek között a U2 házi producerének, Bian Eno-nak segédletével összerakott (az ő érdeme a sejtelmesen U2-ra hajazó instrumentális "Life in Technicolor")album a teljesség igénye nélkül járja körbe az élet és halál témakörét.
Végre Chris Martin visszavett falzett hangjából s már nem feltétlenül a kari ütőerek életlen késsel való felvágására készül az ember, ha Őt hallgatja.
A csapat bátran nyúl, úgy billentyűs, mint az ütős hangszerekhez (köszönjük mr. Eno) s amolyan nagystílű zenekar módjára kilépnek a kettő és fél/három perc/dal időkeretekből, és 6-7 perces, több tételből álló "darabokat" is megengednek maguknak. (Lovers In Japan/Reign of Love ill. Yes avagy Death and All His Friends)
Aki a slágeres melódiákat kedveli az tekerjen a címadó "Viva la Vida"-ra akiket pedig a beborulós, szívhez szóló melódiák hoznak lázba azok a "Death and All His Friends" -ben lelik majd kedvüket.
"I hear Jerusalem bells a ringing
Roman cavalry choirs are singing
Be my mirror, my sword, and shield
My missionaries in a foreign field
For some reason I can't explain
I know Saint Peter won't call my name
Never an honest word
But that was when I ruled the world "
Külön figyelmet érdemel a "Cemeteries of London", mely hallattán komolyan az az érzése az embernek, hogy a hold halványkék fénye mellett a sírok közt botorkál.
Summa summarum már csak ez az album miatt is érdemes jegyet venni a szeptemberi, budapesti koncertre. Leszünk biztosan 3000-en, mint a MUSE-on.
hajrá
***
ja! és a 2. videón van egy vicc amit Chris Martin mesél, szerintem vicces:
Kérdés: Mit csinál az angol szurkoló, ha a nemzeti 11 megnyeri a VB-t és az EB-is?
Válasz: Kikapcsolja a Playstation-t.
***
ja! No. 2. Van egy fixa ideam: a "Viva la Vida" refrénjét a "Porsche-Szerelem-Száguldás" című magyar slágerből nyúlták.
Alant egy kis mazsolázás a 2008-as filmév néhány érdekesebb darabjából.
The Curious Case of Benjamin Button
rendezte:David Fincher
Kezdjük egy felettébb izgalmas produkcióval. Az amerikai nemzeti kincs, F.Scott Fitzgerald (A nagy Gatsby) meghökkentő novellájából készített filmet David Fincher az idei karácsonyfa alá. A pihent agyú alkotók egy olyan emberről sztoriznak nekünk aki, szembeúszva a természet könyörtelen törvényeivel visszafelé halad a jól bevált csecsemő-öregember életúton aggként születik és kisgyermekként öregszik meg. A regény egy igazi love-story ahol hőseink szerelmi életét e furcsa genetikus baleset nehezíti, az öreg bácsi-csitri kapcsolatból nénike-kisfiú felállásig haladva. Brad Pitt és Cate Blanchet domborodnak a főbb szerepekben és az egész alapja Fincher különleges koncepciója ami páratlan moziélményt sejtet. Az ajánló utolsó kockája pedig ...
Speedman (Ben Stiller) akciósztár, aki soron következő filmjében dzsungelharcosként küzd valahol a gonosz sárgák ellen. Partnere az ünnepelt sztár Jack Portnoy (Jack Black) és az ausztrál karakterszínész Kirk Lazarus(Robert Downey Jr.) aki a castingnak köszönhetően kénytelen színesbőrű karaktert játszni.
A forgatás természetesen valósággá válik, a gárda éles helyzetben is bizonyíthat. A színészklisék kifigurázásán be kell szarni, Robert Downey Jr. valószínüleg elviszi a hátán a produkciót, rég röhögtem ennyit előzetesen.
A csúcsrajáratott tesók új filmjében egy FBI ügynök memoárjai kerülnek avatatlan kezekbe. Az pénzszagot fogó konditerem tulajdonosok piacra dobnák a szajrét és kezdődhet is a körbe szivatás...hullanak a fejek. Vérbeli Coen komédiát orrantok...
Nívós gárdát is igazoltak mozijukhoz, minőséget sejtető a lista: Brad Pitt, George Clooney, Tilda Swinton, Francis McDormand és John Malkovich.
A piros pont pedig már beírva a gyönyörűen retrós moziplakátért.
Chuck Palahniuk már írt egy nagy amerikai kultregényt, a Harcosok klubját melynek David Fincher féle moziverziója sem sikerült rosszul.
A Cigányút című legújabb Palahniuk adaptációban Sam Rockwell viszi a prímet egy Victor Mancini nevezetű szexfüggő életművész bőrébe bújva, aki édesanyja kezeléséhez fulladásos halált szimulálva próbál pénzt szerezni.Jól hangzik, nem? Idegbetegek, go-go girl-ök és modern társadalmi moralizálás várható szeptember végén a mozikban. Talán valami szobrot is adnak végre a Föld legjobb karakterszínészének.
A velejesen újragondolt széria második felvonásában érkezik a főgeci Joker (Heath Ledger) és a denevér jelmezes milliomos Bruce Wayne (Christian Bale) s végre fajsúlyos ellenfélel meccsezhet a Nolan által helyrebillentett világban.
Tom Cruise kis feleségét kirúgták (nem borulunk gyászba) így Maggie Gyllenhall ül Batman ölébe a folytatásban. A cirkuszba beszáll még Harvey"Kétarc" Dent (Aaron Eckhart) és az első részben már közreműködő Gary Oldman, Morgan Freeman és Michael Caine.
Ledger halála várhatóan csörgeti majd a pénztárgépet ám amit az ajánlókban eddig láttunk az abszolút patentnek tűnik.
Az epikus cukrosbácsi Ed Zwick (Blood Diamond) újabb hőstörténettel áll elő, mely jelen esetben valós eseményeket dolgoz fel, így a mindig hálás 2.világháború a téma.
Az alapanyag Nechama Tec regénye a Bielski testvérek ellenállásáról szól, akik összefogták a gázkamrák elől elbújdosó zsidó családokat és egy erdei erődöt ácsolva szembefordultak a náci hordákkal. A törikönyvek apróbetűs szekciójából akcióhőssé emelkedő fő partizánt az azbeszt keménységű Daniel Craig alakítja, akinek mi minden körülmények között örülünk.
Van még Liev Scrheiber és Jamie Bell is, na és persze lesz szerelem, sírógörcs és vérmaszatos ölelkezés, de a gyermekkori ellenállós filmek romantikája mégis kiváncsivá tesz és a kellemes akcentus parádé is felcsigázott.
A Moulin Rouge rendezője monumentális darabbal tér vissza. A kuplémozik tájékáról a nagyívű klasszikusok felé elmozduló filmes egy háborús-szerelmes filmet forgatott hőn szeretett hazájában melyhez Nicole Kidman és Hugh Jackman asszisztálnak. A tagadhatatlanul tehetséges rendező beígérte ,hogy filmjével visszatér a romantikus kaland-drámák kora, melyhez sok szerencsét kívánunk neki.
Jakob Dylan: Seeing Things
Bon Iver: For Emma, Forever Ago
Nem mintha az én sajnálatomra lenne szükség, de nem lehet azért egyszerű egy befutott rockzenekarnak sem. Itt van példának okáért ez a Coldplay nevű szupercsapat, akik amolyan "in medias res" módjára előállnak, ha nem is a semmiből, még 2000-ben a "Parachutes" című albumukkal és egy csapásra meghódították a világot (2002-ben Grammy díj a legjobb alternatív albumért).
