Jakob Dylan: Seeing ThingsA nagy amerikai unalomrock képzeletbeli dobogóján évekig vezető beosztásban trónoló The Wallflovers kb. tíz év alatt, szépen lassan benőtte magát az amerikai otthonokba. Azaz 2-3 évente megbízhatóan leszállította nagy fogyasztású, de kis oktánszámú folkrock albumait. Kellő surmóság hijján azonban ezek szinte kizárólag háttérzeneként hasznosíthatóak. Mondjuk a 96-os Bringing Down The Horse-t - szigorúan ilyen üzemmódban ugyan, de - bírtam. És a Godzilla, Bowie-féle Heroes sountrackra pakolt feldolgozás se verte ki a biztosítékot.
Az ügyvezető, egy bizonyos Jákob aztán elérkezettnek látta az időt egy szólólemezre. A nagy amerikai mesemondók - Cash, Springsteen és az apuka, bizonyos Bob Dylan nyomvonalán matató lemez, háromnegyed óra szigorú, összevont szemöldökű, nagybetűs amerikai távolbanézés. Meg unplugged. A műfaj követelményeinek megfelelő folkos szövegmondással, fakezű pengetéssel és végtelenül puritán megszólalással. Ez utóbbi borítékolhatóan az újabban - Slayertől meselemezekig - szinte mindent elvállaló és a felvételeket saját villájában levezénylő Rick Rubin ötlete. A szövegvilág pedig a bennünk lakozó gonosztól (Evil Is Alive and Well) egészen a kisvárosi lét ecseteléséig terjed (Something Good This Way Comes). Az All Day and All Night kezdése zavarbaejtően Tom Petty-s, az I Told You, I Couldn't Stop kéthúros farostlemezen tálalt, piszkoskörmű világfájdalma pedig már-már Johnny Lee Hookeres.
Szóval karakteres hang, velős gondolatok és hanyományőrzés az van, viszont zenei csúcspontok, igazán emlékezetes dallamok csak elvétve. Én aszondom hogy Dylan Jr. lassan mélyülő szarkalábaiból az igazi barázdákhoz még nem árt pár mérföld a járgányba.
***
Kapcsolódó linkek(teljes anyag a rádióban...jobbra fent):
***
---------------------------------------------------------------------------------------
Bon Iver: For Emma, Forever AgoA másik díszpinty egy bizonyos Justin Vernon, aki szintén környezetbarát hangszerelésben utazik, de a részletek taglalása előtt, muszáj adni a bulvárnak is, mer'erős a sztori: Összetört szívű flótás,a sebeit nyalogatni elvonul a világ végére. Négy hónap önkéntes száműzetés a fater kunyhójában.
Észak-Wisconsin, peremvidék,stb. Képzelem..! Szarvashús, Juharszirup és medvebas**ó hideg, stúdió meg nuku!
A végeredmény ennek ellenére (vagy épp ezért) az utóbbi idő egyik príma debütálása.
A lemez még tavaly maszek kiadványként, mindössze 500 példányban jelent meg, idén májusra viszont egy nagyobb kiadó még időben kivakarta a feledés homályából és átvállalta a nemzetközi terjesztéssel járó hercehurcát. A Jagjaguwar-nak nem ez az első jó húzása, elég csak a kanadai Black Mountain futtatására gondolni.
A fura Bon Iver művésznév a francia "Jó tél" kicsavart, de inkább bénán betűzött verziója, a hangzóanyag meg éppenséggel kilenc darab akusztikus gitárra és Justin/falzettjére hangszerelt intim szívbemarkoló kalandozás.
Szarvashús, Juharszirup és medvebas**ó hideg, stúdió meg nuku!
***
Megélt és őszinte, amelyben nevezett kitárulkozása, hangulatában és rezdüléseiben erősen tendál a Frusciantei munkássághoz. Persze emberünk nem szólógitáros, nem pörgeti a villanyórát csak "sikál". Folyamatos repertáron a slide-gitár, elvétve ritmusszekció, de akad mariachi-trombita is, és az időnként megsokszorozott énekhang komplett templomi kórusként hat. Egyébként meg már a nyitó Flum-ban (alább) benne van minden.
Úgylátszik egy önkéntes száműzetés summázása nem csak lefagyott végtagokban és székrekedésben mérhető, hanem - mint esetünkben is - egy zseniális lemezben.
***
Kapcsolódó linkek(teljes anyag a rádióban...jobbra fent):
***
