HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Funk soul brothers / Rocket Juice and the Moon: Rocket Juice and the Moon

2012.04.20. 10:57 rolo tomasi

Nyuszi pajtás tojt pár igen erős lemezt, melyek közül egy figyelemre méltó darabot vennénk át ma. Damon Albarn Blur-ön túli  vállalkozásai mindig hírértékűek (The Good,The Bad,and the Queen, Gorillaz), így legújabb húzására is felfigyelt a szakma. Fanyalogókból egyenlőre több van, mi a másik tábort erősítjük.

 


Három éven át készült a Rocket Juice nívós funk-rock projekt celebrity albuma, mely a  stílus gyökereit felszakítva  idézi meg a sokszor megcsúfolt funky-groove valós értékeit.  Az afrofunk-tól  a Funkadelic világáig átívelő zenei anyag tulajdonképpen egy jól elnyújtott, káprázatos jam. A Rocket Juice alapfelállása bitang erős, elég ha annyit mondunk: Flea basszerozik; ráadásul hőn szeretett terepén mozog. Azt gyorsan világossá is válik, hogy az album legfontosabb alappillére Balzary húsbavágó játéka, érezhetően fickándozik, vaskos futamai könyörtelenül kocogtatják belső szerveinket.

 


 

Albarn ritkán fakad dalra (Posion c. dalban mondjuk gyönyörűen), inkább eszement billentyűzéssel múlatja a játékidőt, jó polihisztor módjára magabiztosan csavarozza össze Fela Kuti ritmusvilágát, a pszichedelikus soul elemeivel. A hangsúly azért a fekete kontinens felé tolódik, elsősorban Tony Allen dobos  miatt, aki zsigeri afrobeat ritmikával dúcolja alá az olykor finom hip-hop ösvényre, máskor pedig rezesekkel is  megtámogatott instrumentális agymenés felé terelődő pulzálást.

Erykah Badu is beköszön (Hey Shooter), többször asszisztál Fatoumata Diawara, Mali legfelkapottabb zenei kincse, és az african hip-hop meghatározó alakja: M.anifest , aki a lemez dalszerűbb tételeiben szaval.(Lolo,Chop Up).



 

 

Az Albarn termékekre jellemző zenei sokszínűség tárgyi dolgozatban is a legfőbb hajtóerő, jut itt hely a viszonylagosan rádióbarát szerzeményeknek (The Unfadable), a ”gettógengszterstricidealer”  filmzenés felütéseknek (There), és egyéb gitársulis oktatóanyagoknak (Rotary Connection) is.

A végére kissé felpuhul ugyan a matéria, fellelhető néhány felvizezett töltelék dal is, de összességében Damon Albarn egy méltatlanul mellőzött, s leginkább kontárokkal agyonterhelt zenei ágazatot gyúrta újra, és az örömzenéből végül méltó tribute album formálódott.

 

Szólj hozzá!

Címkék: kritika lemez korong rolo

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr834579232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása