Erik Schrody kacifántos pályaíve a Songs of the Ungrateful Living  című, napokban megjelent hatodik stúdió albumával ismét helyrebilleni látszik.

A rapper testben megbúvó country/blues énekes a 90-es években fedte fel magát a House of Pain frontember álcája mögül, csúcsteljesítményének máig a '98as Whitey Ford Sings The Blues tekinthető.

A 2000-es években középszerű albumait ezúttal egy lelkiségben erősebb, az akusztikus gyökerekhez húzó munka váltja, melyben Everlast visszatér a szólókarrirerjének első éveihez, a hip-hop ritmusképletekre felénekelt tábortüzes dalok (My House) a szimpla, naturális amerikai lélek megénekelései (Little Miss America).

A finoman csordogáló daloskönyvbe befért néhány vaskosabb sláger is, az I Get By és a Gone for Good szerzeményekkel a rádiós műsor szerkesztőket sem hagyja cserben a drága  Mr.Schrody, aki hiteles és remek  történetmesélő, újabban bölcselkedő témák jellemzik, ami egyre jobban áll a szétpipázott orgánumú, 40 éves  korára őszbe borult  homeboynak.

"Teach your children well
Beg them to be kind
Cuz they'll be running shit
When you're old, deaf, dumb and blind
And it won't be long at all"

A Songs...a korai formát megidéző album,ugyan nem rúgja ki a ház oldalát, de azért ez már újra „real shit” kategória.