Engedelmetekkel komoly hiánypótlásra vetemednék és a következőkben egy kultikus élelmiszerrel szándékozom bővíteni siló rovatunk tartalomjegyzékét.
Mai témánk a gyűlölve -szeretett napraforgómag, mely az urbán folklórban leginkább szotyola néven fut, bár tájegységtől függően más beceneveket is ráaggat a lakosság. Hazánk déli határaitól az északi várvédekig a szotyi többek között tutyola, rica, makuka, buga és az uszu fedőnéven is ismeretes.
A szotyira viszolyogva legyintőknek hadd vázoljam eme olajos mag történelmi távlatait és a mindennapi életünkre gyakorolt különleges hatását.
Az anyanövény, a napraforgó (helianthus annuns) Észak-Amerikából vándorolt be Európába még Kolumbusz Kristóf charter járatai valamelyikén és gyönyörűséges virágzata miatt eleinte dísznövényként sárgálott a királyi kertészetekben,majd a századok során fokozatosan csúszott le a szántóföldi takarmánynövény kategóriába. E rendkívül hálás, sokoldalú növény olajat, magot, tüzelőt és kötözőanyagot biztosított gondos termesztőinek, attraktív külsejét számtalan népművészeti ágazat örökíti meg. Egyébként is van e szebb látvány a csillámló napsütésben égszínkék égbolt alatt pompázó napraforgó mezőnél?
A Nap járását követő tányérvirágzat ugyan nagy mértékben legenda, mégis szeretnivaló illúzió a reggeltől estig forgolódó növény ideája.

A magjából sajtolt olaj fenekestül forgatta fel konyhakulturánkat, megrepesztve a disznózsír évszázadok óta szilárd talapzatát, szívbarát zsiradékot (étolaj, margarin) biztosítva a mindennapi menünkhöz.
A virágzatban megbúvó magházból kinyert napraforgó mag kiszárítása és pirítása nyomán nyert héjas rágcsálnivaló magas és értékes olajtartalma miatt élettani hatásait tekintve messze a leghasznosabb "snack" tápanyag a palettán. Rendszeres fogyasztása jót tesz az emésztésnek és nyugtatólag hat idegrendszerünkre leszámítva persze a fogyasztás utáni porszívózás gyötrelmeit, de erről majd később.
"kislovodsk. babooshka selling sunflower seeds and nuts." via flickr

A héjon ragadós habarcsot képező nyálbevonat kiválóan rögzíti a feleslegessé vált elemet a célkeresztbe kerülő ruhadarabokon, ritkább esetben nyak és fül tájékon. A fent ábrázolt sorozatköpők csoportjába tartoznak még az állomások környékén bandákba verődött valutázó taxisofőrök is, akik a heves pénzköteg pörgetés közben, üzemi hőmérsékleten napi 3-4 zacskó napraforgót darálnak be a pénzügyi szolgáltatás üresjárataiban.
Vannak még a hörcsög típusú felhasználók akik az egyik oldalon az élelmiszert kisebb csoportokban juttatják be a szájüregbe, majd ott nyelvük segítségével egyenként csocsózzák a magot a fogak közé és a roppantási fázis után kinyert belső részt a nyelőcsőbe, a borítást pedig a még üresen álló pofazacskóba juttatják. Innen aztán a héjkupac a bekezdő művelethez hasonlóan turnusokban távozik, jó esetben az erre előkészített edénybe, rosszabb esetekben a hamutartóba vagy a padlóra. Ez a terminus gyakran előfordul a buszsofőrök körében, akik az adekvát fehéring felső zsebében tárolt anyagot vezetés közben is fogyasztják bársonyos "szotyiszaggal" beborítva a fülke környékét.
Az entellektüel beviteli forma a szemenkénti kezelés, ahol a fogak csak hardware funkcióban üzemelnek, a repesztés után manuálisan történik a szotyi "vetkőztetése" ami igencsak babra meló, de viszonylag nyálmentes ügymenetet biztosít. Az ilyen inkognitóban szotyizás leginkább üzletek eladópultjai, ügyfélfogadó helyiségek mögött figyelhető meg, a zsebkendőre vagy újságpapírra,gyakori esetben fiókban összehalmozott dombocskák árulkodóak lehetnek a gyanút fogó főnökség előtt.
A kellő mértékben pirított, sózott, megfelelő méretű (nagyon fontos!) szotyola kiváló csemege, ám sajnálatosan a dohányzáshoz hasonlóan makacs függőséget is okozhat. Magam is estem már egyfajta "szotyikómába" melynek legfőbb tünete, hogy a tv-zés vagy olvasás közben egyszer csak elkalandozunk, a külvilág megszűnik létezni és egy idő után azon veszi észre magát az ember, hogy maga elé révedve nyeli a magot az utolsó szemig.

Márkatípusokról is lehetne hosszasan vitatkozni, én a csávolyi illetőségű Mogyi termékcsaládban hiszek, a Tesco márkásított családi kiszerelése is magas minőségű, ám óvatosnak kell lennünk mert sajnos rendkívül sok a silány, avas magtartománnyal rendelkező nyamvadt kiszerelésű maszek szotyi, amiket azért a tapasztalt fan távolról elkerül. Az újabban a hipermarketek polcain feltűnt csokis szotyit már kicsit bizarrnak érzem, megkóstoltam... rohadjak meg de ízlett.
"csokis...jimbeames"
A szotyikultusz árnyoldala, hogy sajnálatos módon a napraforgó otthoni fogyasztása fokozott óvatosság mellett sem múlik el nyomtalanul, szinte lehetetlen tiszta környezetet hagyni magunk után egy komolyabb szeánszot követően.
Terveink között szerepel egy Nagy Szotyiteszt levezetése is melyre jó apropó lesz a közeledő válogatott és BL meccs dömping.
Hajrá!