Engedelmetekkel komoly hiánypótlásra vetemednék és a következőkben egy kultikus élelmiszerrel szándékozom bővíteni siló rovatunk tartalomjegyzékét.

Mai témánk a gyűlölve -szeretett napraforgómag, mely az urbán folklórban leginkább szotyola néven fut, bár tájegységtől függően más beceneveket is ráaggat a lakosság. Hazánk déli határaitól az északi várvédekig a szotyi többek között tutyola, rica, makuka, buga és az uszu fedőnéven is ismeretes.

A szotyira viszolyogva legyintőknek hadd vázoljam eme olajos mag történelmi távlatait és a mindennapi életünkre gyakorolt különleges hatását.

Az anyanövény, a napraforgó (helianthus annuns) Észak-Amerikából vándorolt be Európába még Kolumbusz Kristóf charter járatai valamelyikén és gyönyörűséges virágzata miatt eleinte dísznövényként sárgálott a királyi kertészetekben,majd a századok során fokozatosan csúszott le a szántóföldi takarmánynövény kategóriába. E rendkívül hálás, sokoldalú növény olajat, magot, tüzelőt és kötözőanyagot biztosított gondos termesztőinek, attraktív külsejét számtalan népművészeti ágazat örökíti meg. Egyébként is van e szebb látvány a csillámló napsütésben égszínkék égbolt alatt pompázó napraforgó mezőnél?

A Nap járását követő tányérvirágzat ugyan nagy mértékben legenda, mégis szeretnivaló illúzió a reggeltől estig forgolódó növény ideája.

A magjából sajtolt olaj fenekestül forgatta fel konyhakulturánkat, megrepesztve a disznózsír évszázadok óta szilárd talapzatát, szívbarát zsiradékot (étolaj, margarin) biztosítva a mindennapi menünkhöz.
A virágzatban megbúvó magházból kinyert napraforgó mag kiszárítása és pirítása nyomán nyert héjas rágcsálnivaló magas és értékes olajtartalma miatt élettani hatásait tekintve messze a leghasznosabb "snack" tápanyag a palettán. Rendszeres fogyasztása jót tesz az emésztésnek és nyugtatólag hat idegrendszerünkre leszámítva persze a fogyasztás utáni porszívózás gyötrelmeit, de erről majd később.

"kislovodsk. babooshka selling sunflower seeds and nuts." via flickr

A héjon ragadós habarcsot képező nyálbevonat kiválóan rögzíti a feleslegessé vált elemet a célkeresztbe kerülő ruhadarabokon, ritkább esetben nyak és fül tájékon. A fent ábrázolt sorozatköpők csoportjába tartoznak még az állomások környékén bandákba verődött valutázó taxisofőrök is, akik a heves pénzköteg pörgetés közben, üzemi hőmérsékleten napi 3-4 zacskó napraforgót darálnak be a pénzügyi szolgáltatás üresjárataiban.

Vannak még a hörcsög típusú felhasználók akik az egyik oldalon az élelmiszert kisebb csoportokban juttatják be a szájüregbe, majd ott nyelvük segítségével egyenként csocsózzák a magot a fogak közé és a roppantási fázis után kinyert belső részt a nyelőcsőbe, a borítást pedig a még üresen álló pofazacskóba juttatják. Innen aztán a héjkupac a bekezdő művelethez hasonlóan turnusokban távozik, jó esetben az erre előkészített edénybe, rosszabb esetekben a hamutartóba vagy a padlóra. Ez a terminus gyakran előfordul a buszsofőrök körében, akik az adekvát fehéring felső zsebében tárolt anyagot vezetés közben is fogyasztják bársonyos "szotyiszaggal" beborítva a fülke környékét.

Az entellektüel beviteli forma a szemenkénti kezelés, ahol a fogak csak hardware funkcióban üzemelnek, a repesztés után manuálisan történik a szotyi "vetkőztetése" ami igencsak babra meló, de viszonylag nyálmentes ügymenetet biztosít. Az ilyen inkognitóban szotyizás leginkább üzletek eladópultjai, ügyfélfogadó helyiségek mögött figyelhető meg, a zsebkendőre vagy újságpapírra,gyakori esetben fiókban összehalmozott dombocskák árulkodóak lehetnek a gyanút fogó főnökség előtt.

A kellő mértékben pirított, sózott, megfelelő méretű (nagyon fontos!) szotyola kiváló csemege, ám sajnálatosan a dohányzáshoz hasonlóan makacs függőséget is okozhat. Magam is estem már egyfajta "szotyikómába" melynek legfőbb tünete, hogy a tv-zés vagy olvasás közben egyszer csak elkalandozunk, a külvilág megszűnik létezni és egy idő után azon veszi észre magát az ember, hogy maga elé révedve nyeli a magot az utolsó szemig.

Márkatípusokról is lehetne hosszasan vitatkozni, én a csávolyi illetőségű Mogyi termékcsaládban hiszek, a Tesco márkásított családi kiszerelése is magas minőségű, ám óvatosnak kell lennünk mert sajnos rendkívül sok a silány, avas magtartománnyal rendelkező nyamvadt kiszerelésű maszek szotyi, amiket azért a tapasztalt fan távolról elkerül. Az újabban a hipermarketek polcain feltűnt csokis szotyit már kicsit bizarrnak érzem, megkóstoltam... rohadjak meg de ízlett.

"csokis...jimbeames"

Terveink között szerepel egy Nagy Szotyiteszt levezetése is melyre jó apropó lesz a közeledő válogatott és BL meccs dömping.

Hajrá!