Pityu, a szexuális zaklatás panda és Vili, a nebámulj egyenesen a napba kukac mellett - nyilván nem vezető pozícióban - joggal kaphatnának helyet a magyar reklámipar lejártszavatosságú kedvencei is. Van mit leporolni róluk bőven, de semmi mélyanalízis csak amolyan kékfényes ismertető, a kamerák elé tuszkolt főtörzs stílusában.


Skála – Kópé: A szeplős – Takácsbálintos jegyeket viselő - kvázi pálcikaember felbukkanási területe az egykori – szinte – egyeduralkodó magyar áruházlánc reklámspotja. Ám a Zsebtévé rosszcsontjához képest kevésbé renitens és a fésűvel sem áll hadilábon. Tűrhető, bár kissé szájbarágós négysorosokban utazik és mondanivalóját a karakteréhez passzoló - sajnos napjainkra ismét divatossá vált – autotune effektel fejeli meg. Azok a huncut gombszemek pedig kanadai felmenőkről árulkodnak...



Traubi-gyerekek: a jellemzően fiatalkorú galeri, a pedagógusok áldozatos munkájára fittyet hányva, tumultózus jelenetek közepette transzparensekkel követelik ki a - nevével ellentétben - szőlőt még csak nyomokban sem tartalmazó folyékony ipari mellékterméket, a természet ajándékát... Aztán megcsörrent a piros-telefon és - szigorúan népi-nevelő célzattal - egy háttérből asszisztáló tanerő csöppent a storyline-ba. (a Ponyvaregényes „a please will be nice” megvan?) De a kérés sikere csak átmeneti, mert a szénsavas nedű kitöltését követően a többség ismét befut a pályára, és a csordaszellem kerekedik felül egy Vörös-hadsereges buzdítás formájában...


Vasedény-figura: Rideg vonalvezetésű reklámarc, amely a kor minimalista kihívásainak megfelelve remekül passzol bármilyen háztartásibolt koncepcióba. Láthatóan nem célja a divat illetve élvezeti termékekkel való haszontalan rivalizálás. A távolságtartó karakter szögletességét ha nehezen is de balanszírozza az információgazdag viselet, és az állandó mosolyra görbülő száj. Munkássága kimerült a balról be-kalapemelés-jobbról ki műveletsorban, de társaságát még jó ideig élvezhettük a rendszerint hasznos felületre ragasztott, makacsul ellenálló matrica formájában. Tuti kanadai, bár archív fotók tanúsága szerint létezett szerecsen változatban is, de én hajlok arra magyarázatra, hogy azok ott a stúdióban be a negatívot fűzték be...

Forgó-Morgó. A sápítozó, de rendkívül ambiciózus fogyasztómérő esetében nem terméktukmálás volt a cél. Ép ellenkezőleg, a fogyasztói szokások megváltoztatásán pörög. Mint a villanyóra... Ráadásul a kvázi burleszkben utazó szkeccs még egy elkoptathatatlan generációs slágerrel is gazdagította a hazai folklórt: „Kinek Van erre energiája?”.

Tudom-tudom ez így csak torzó mert volt Leo pálcikás jégkrém és bontott csirke is, manapság meg animált baktériumoktól és margarinpacáktól hemzseg a piac. Azokra meg kinek van energiája?

 

 

Az világos, hogy egy film készülhet irodalmi nyersanyagból (regény, novella, cikk) azaz adaptált forgatókönyv útmutatásainak megfelelően vagy szerzői gyártásban-rendezésben mozira írt -és nem átírt - forrásból.

Minden alkalommal különös figyelem kíséri a könyvként elhíresült történetek filmes bemutatóját, a "könyv jobb volt" téma állandó jellegű és gyakran meddő vitákat szül egy-egy kiemelt project esetében. Egy adott mű kapcsán nyilván lehetetlen a két alkotási forma összevetése objektív síkon, így inkább arról lehet szó, hogy egy remek könyvből készülhet ratyi film és ritkábban ugyan, de gyenge írásos mű is átfordulhat pazar moziba.
Az alábbiakban három, a közeljövőben bemutatásra kerülő mozit pécéztem ki, melyek esetében az alkotók igen erős irodalmi alkotásokat mozgósítottak a celluloidra.

Shutter Island

A korábbi DeNiro románc mintájára tovább gyümölcsözik a Scorcese-Di Caprio szerelem. A mester legújabb filmjével Dennis Lehane (Titokzatos folyó, Hideg nyomon) Vihar-sziget című regényét dolgozta vászonra, Leo-n túl Ben Kingsley, Mark Ruffalo és Emily Mortimer közreműködésével. Az 50-es években játszódó nyomozós história egy atombiztos diliházból történt szökés vizsgálódásával indul és szép lassan vált át izmos kis pszicho-thrillerbe, első látásra biztató eredménnyel.

Kenjed Marty!

A regény már itthon is kapható. bookline.hu

 

Cormack McCarthy (Nem vénnek való vidék) éjsötét poszt-apokaliptikus regényéből John Hillcoat (The Proposition) direktor vizionált reménytelenséggel, könnyekkel, mocsokkal, kannibálokkal, hullahegyekkel kikövezett országúti mozit. Az azbeszt keménységű alapanyag állítólag kerüli a klisé-mágnes műfaj kikoptatott csakráit, egy apa és egy fiú vándorlását mutatja be az emberiség botorságaitól málladozó, rémálomszerű világban. Viggo Mortensen, Charlize Theron, Guy Pearce és Robert Duvall állt csatasorba a produkció kedvéért és a tologatott bemutató ellenére az előjelek igen pozitívak. Se Nap, se Hold, se növények, se állatok csak küzdelem a túlélésért és egy pisztoly, két golyóval a végszükség esetére.

Nekünk való mozi, itthon majd télen.

Maurice Sendak bearanyozott ifjúsági regényének filmre adaptálásához "zsenit a zsenihez" alapon Spike Jonze-t szerződtették, akit már tömjéneztem korábban épp eleget. A stúdió ugyan nyírbálta a Jonze-féle látomást, de a végeredmény így is egyedülállóan emlékezetes gyerekfilmnek tűnik, világbajnok szinkronhangokkal (James Gandolfini, Paul Dano, Forest Whitaker).
Az ifjú főhős (Max Record) egy kisebb szülői vita után saját képzeletének világába menekül, ahol cuki is kevésbé cuki szörnyikék közé csöppenve kalandozik zseniális trükkök és díszletek között. A nemzeti kincsként dédelgetett regény ezúttal méltó kezekbe került, kötelező darab kicsiknek és óriásiaknak is.

Bemutató októberben, reméljük nálunk is.

 

A végére rettyintettem egy listát a legjobb könyv alapú adaptációkból ami momentán beugrik.

Lehet csatlakozni!

• Danny Boyle-Trainspotting

• David Fincher-Harcosok klubja

• Frank Darabont-A remény rabjai

• Ridley Scott-Szárnyas fejvadász

• Mihályfy Sándor-Indul a bakterház

• Milos Forman-Száll a kakukk fészkére

• Steven Spielberg-A cápa

• Anthony Minghella-A tehetséges Mr.Ripley

• Sidney Lumet-Gyilkosság az Orient Expresszen

• Peter Jackson-A gyűrűk ura

• Fábri Zoltán-Az ötödik pecsét

• Ang Lee-Értelem és érzelem

• Terry Gilliam-Félelem és reszketés Las Vegasban

• Fred Zinnemann-A sakál napja

• Stanley Kubrick-Ragyogás

• Tarkovszkij-Stalker

• Martin Scorcese-Nagymenők

• Francis Ford Coppola-Apokalipszis most

• Michael Radford-1984

• Julian Scnabel-Szkafander és pillangó

• Cormack McCarthy-Nem vénnek való vidék

Van Zsenyával egy közös sztorink, amit vidám összejövetelek alkalmával, némi alkohol bevitel után, kissé kiszínezve el szoktunk mesélni:

Hogyan beszélgettünk Szuhay Balázzsal

Helyszín: budapest villamos

Szereplők: Zsenya, Toszi és maga a nagy Szuhay "hiszékenyúrazsebtévéből " Balázs.

 

Villamos közelít a megállóhoz utasok leszálláshoz készülődnek.

Szuhay: Elnézés fiatatalember! Udébb állna, hogy le tudjak szállni?
Zsenya: Igen, természetesen!
Szuhay: Köszönöm!
Zsenya: Kérem!

Villamos megáll. Művész úr leszáll. Mi maradunk. Villamos újra elindul.

Toszi: Jól eldumáltatok.
Zsenya: Hát igen!

Ja! Az egész innen jutott eszembe.

Itt a nyár, lassan mindenki szabadságon. Ki vízparton, ki a hegyekben, ki csak otthon a kertben, de mindeképpen a háta mögé dobva az iroda zsibongását, az elmebeteg jelentéseket, no meg a fontoskodó főnököt, hogy aztán cirka 2 hétig csak a vízpart legyen lángossal és sült hekkel, netán kerékpár, netán túrabakancsban...vagy csak egy kényelmes cipő és sétára fel.

Nem tagadom, volt idő amikor magam is hajlamos voltam órákat a napon dögleni, de mára, tán a feltartóztathatatlan öregedés miatt, már belefér a városnézés...és ha a gyerekek engedik múzeum is szóba jöhet.

Kérdés persze, hogy melyik?

Lassan megszámlálni is nehéz azon kiadványokat amik számba veszik környezetünk valamely ágának és azokat a "meg kell nézned/hallgatnod mielőtt meghalsz" előtaggal illetik.

Bizonyos Patricia Shlutz az "1,000 hely amit látnod kell mielőtt meghalsz" című könyv szerzője összeállított egy fogyasztható terjedelmű listát, melynek munkacíme: "30 múzeum amit látnod kell".

Természetesen a lista, mint minden más ilyen, teljesen szubjektív, hisz mindenkinek más a favorit. De ha valaki Párizsban, Nápolyban vagy netán San Franciscoban jár feltétlenül iktasson be ezek közül is valamit. Egészen biztos, hogy nem fog csalódni.

Hétvégén (Június 20. / szombat) pedig Múzeumok éjszakája, úgyhogy lehet itthon is csemegézni.

A  tovább mögött a Shultz lista első 7 helyezettje

Létezik ez a perverzió is. Pedig a From Dusk Till Down harmadik(!) része után a franc gondolta volna hogy az ember ép ésszel – az agykárosodás veszélyét vállalva - még egyszer beleszalad egy hasonló fülesbe. Persze elég komoly rásegítésnek számított az előzetes okozta vizuális flash, ami már hetek óta ostromolja a nézettségi csúcsokat.

Megacápa és óriáspolip, - a két prehisztorikus izé - az alaszkai jég fogságából kiszabadulva terrorizálni kezdi a nyugati-partot. Nyilván nem minden előzmény nélkül, és most nem az évmilliókig jegelt gyilkos ösztönre gondolok, hanem a némafilm óta felvonultatott számtalan – beilleszkedési zavarokkal küszködő és ezért a főleg civil lakosságot drasztikusan tizedelő – őslényre, vagy egyéb genetikailag megpiszkált jószágra.

A 33-as King-Kong már generációk óta etalon, akárcsak T-rex a Jurassic parkból, de az ötvenes évek szörny és inváziós mozijait recitáló plakát, illetve a Mega-Giant előtag miatt ér gagyit kiáltani. Ha másért nem, a Mehagodzilla-filmek révén kialakult reflex okán. Márpedig a műfajban maradás (Trash, Zséfilm..)  nagy úr, ezért aztán alkotóknak(?) eszük ágában sem volt fölösleges energiát feccölni a trükkökbe vagy a  forgatókönyvbe, épkézláb dialógusokba pláne. Az ördögi terv része még Lorenzo Lamas színészfoglalkozású és az egykori tini idol Debbie Gibson is. Előbbi közel harminc év alatt annyira beleásta magát a trutyiba, hogy Tarantino, Rodriquez, vagy Aranofsky legyen a talpán aki kihúzza onnan. A célirányosan hiteltelen játék, a penetráns pévécészagot árasztó stúdióbelső és annak rikító fényei, illetve a  - korabeli Némó Kapitány metszeteket idéző - naiv szörny-ábrázolás mind-mind csatasorba állítva. Árnyalt humor, neadjisten valami ordenáré még mutatóba sincs, így aztán a mű még véletlenül sem illethető szatíra gyanújával.

"a Mega shark Vs Giant Octopus úgy szar ahogy van..."

Ja bocs, a képet némileg árnyalja a finálé heroikus összecsapása amely a sokkoló cápa kontra repülőgép jelenethez képest már-már pofátlanul fullos. Ettől függetlenül a Mega shark Vs Giant Octopus úgy szar ahogy van. Küldetés teljesítve!  

Az ordas nagy nézői mellényúlásokra bazírozó (lásd: Transmorphers, Snakes on a Train, The Da Vinci Treasure...) The Asylum filmstúdió újabb referenciamunkája  remélhetőleg minél előbb a magyar kertévék műsorán...

Kapcsolódó linkek:

Imdb.com info | wikipedia.org info | lorenzo-lamas.com

Tényleg csak azért, hogy a június se teljen el Oasis hír nélkül.



Örülhet minden valamire való Oasis rajongó, mert július 13-án kerül piacra a zenekar valamennyi eddig megjelent stúdióalbuma. A saját gondozású (Big Brother Recordings Ltd.)  újrakiadás kizárólag egyben/boxban/díszdobozban kapható, úgyhogy aki nem sajnál rá 100 fontot az már most regisztrálhat a banda weblapján, hogy aztán a fentebb jelzett időpontban csengessen a futárszolgálat.
A dolog pikantériája továbbá, hogy a 180 grammos (heavyweight) bakelitekhez teljesen új borító grafikák készültek illetve az egyes darabokhoz Hamis MacBain a NME lemezkritikai rovatának főszerkesztője írt jegyzeteket.

Magam részéről szívesen befektetnék, de csak azután, hogy vennék egy, a lejátszásra alkalmas lejátszót is. Mert ugye az nincs :(

Csak a rend kedvéért:

‘Definitely Maybe’ (RKIDLP006X) – 1994

‘(What’s The Story) Morning Glory’ (RKIDLP007X) – 1995

‘Be Here Now’ (RKIDLP008X) – 1997

‘The Masterplan’ (RKIDLP009X) – 1998

‘Standing On The Shoulder Of Giants’ (RKIDLP002X) – 2000

‘Heathen Chemistry’ (RKIDLP25X) – 2002

‘Don’t Believe The Truth’ (RKIDLP30XX) – 2005

‘Dig Out Your Soul’ (RKIDLP51X) – 2008