Skála – Kópé: A szeplős – Takácsbálintos jegyeket viselő - kvázi pálcikaember felbukkanási területe az egykori – szinte – egyeduralkodó magyar áruházlánc reklámspotja. Ám a Zsebtévé rosszcsontjához képest kevésbé renitens és a fésűvel sem áll hadilábon. Tűrhető, bár kissé szájbarágós négysorosokban utazik és mondanivalóját a karakteréhez passzoló - sajnos napjainkra ismét divatossá vált – autotune effektel fejeli meg. Azok a huncut gombszemek pedig kanadai felmenőkről árulkodnak...
Traubi-gyerekek: a jellemzően fiatalkorú galeri, a pedagógusok áldozatos munkájára fittyet hányva, tumultózus jelenetek közepette transzparensekkel követelik ki a - nevével ellentétben - szőlőt még csak nyomokban sem tartalmazó folyékony ipari mellékterméket, a természet ajándékát... Aztán megcsörrent a piros-telefon és - szigorúan népi-nevelő célzattal - egy háttérből asszisztáló tanerő csöppent a storyline-ba. (a Ponyvaregényes „a please will be nice” megvan?) De a kérés sikere csak átmeneti, mert a szénsavas nedű kitöltését követően a többség ismét befut a pályára, és a csordaszellem kerekedik felül egy Vörös-hadsereges buzdítás formájában...
Vasedény-figura: Rideg vonalvezetésű reklámarc, amely a kor minimalista kihívásainak megfelelve remekül passzol bármilyen háztartásibolt koncepcióba. Láthatóan nem célja a divat illetve élvezeti termékekkel való haszontalan rivalizálás. A távolságtartó karakter szögletességét ha nehezen is de balanszírozza az információgazdag viselet, és az állandó mosolyra görbülő száj. Munkássága kimerült a balról be-kalapemelés-jobbról ki műveletsorban, de társaságát még jó ideig élvezhettük a rendszerint hasznos felületre ragasztott, makacsul ellenálló matrica formájában. Tuti kanadai, bár archív fotók tanúsága szerint létezett szerecsen változatban is, de én hajlok arra magyarázatra, hogy azok ott a stúdióban be a negatívot fűzték be...
Forgó-Morgó. A sápítozó, de rendkívül ambiciózus fogyasztómérő esetében nem terméktukmálás volt a cél. Ép ellenkezőleg, a fogyasztói szokások megváltoztatásán pörög. Mint a villanyóra... Ráadásul a kvázi burleszkben utazó szkeccs még egy elkoptathatatlan generációs slágerrel is gazdagította a hazai folklórt: „Kinek Van erre energiája?”.
Tudom-tudom ez így csak torzó mert volt Leo pálcikás jégkrém és bontott csirke is, manapság meg animált baktériumoktól és margarinpacáktól hemzseg a piac. Azokra meg kinek van energiája?
