2010 szept 5. este 7, SYMA csarnok
2010 szept 5. este 7, SYMA csarnok
Ha valaki rutinból fordul el a meleg filmektől,az ez esetben nagyot vét. A „civilben” Gucci tervező,fényképész,fashion-istenség Tom Ford első filmje igazán különleges mozi.A tökéletes kompozíciókat ,remek alakításokat halmozó szerelmes film egy klasszikus történet, Christopher Isherwood azonos című regénye alapján készült.
1962 USA ,hidegháborús szorongás,balesetben elhunyt szerelmét gyászoló homokos egyetemi tanár( Colin Firth) ,csodás, 60-as évekbeli ruhák, kifogástalanul berendezett jelenetek, elementáris filmzene, briliáns kameramunka, és irigységükben okkersárgában pompázó filmkészítő kollégák, akik több éves gyakorlattal sem képesek egy szép, ám viszonylag egyszerű történetet, ily pazar módon bepanírozni.
Falconer professzor mély gyászában történő felemésztődésébe a képernyő is beleszürkül,ám a szerelmes perceket megidéző flashback futamok eleven, pulzáló szinorgiában fürdenek,egy-két beállítás akár filmtörténeti kompozíció is lehet, ha ez a remek mozi kellő figyelmet kap majd az évek során. Colin Firth soha nem volt még ilyen jó,de a többi szereplő is felveszi a ritmust a főszereplővel, Nicholas Hoult (About a Boy), Julianne Moore , és az egyre jobb Matthew Goode (Match Point) csodásan egészítik ki a képet.
Ford zseniálisan billenti ki a melegfókuszt, a történetet univerzális love-story-ként interpretálja,az A single man tiszta és mélyen empatikus film,mely az elejétől a végégig fenntartja az érdeklődést különösebb csavarok és meglepetések nélkül.
Abel Korzeniowski filmzenéje az utóbbi évek legjobbja,tökéletes szimbiózisban él a képekkel ,olyan hatásfokkal működik,hogy a néző az utolsó hangig áhítattal ül a helyén. Remélhetőleg Ford nem utoljára kalandozott a moziban,ugyanis az első dobása lenyűgözőre sikeredett.
A hazai bemutatóról sajnos nem sokat tudni,talán még idén hozzánk is elér.
Soha nem voltam még búcsúkoncerten,pláne a sci-fi-be illő elnevezésű -1.napon. A Kispál és a Borz komolyan gondolta a dolgot, és bár sokan nehezen emésztik meg ,de a zenekar a 3 órás koncerttel búcsúzott el rajongóitól,a feloszlás úgy tűnik végleges és visszavonhatatlan.
Rengetegen voltunk,kb. 30 - 40 ezer ember lehetett a nagyszínpad környékén,mikor a pécsi Esti Kornél előzenekar felejthető produkciója után megkezdődött az utolsó Kispál koncert, Lovasi András bevezető kérdésével:
-Komolyan elhittétek....?
Persze sokan nem hitték..,de bizony vége.
Furcsa ezt leírni,még úgy is,hogy jómagam nem tartozom Lovasiék B-közepes táborába,ám az elmúlt évtizedek kultikus zenekarának jelentőségét, – jótékony és „káros”-hatásait nyilván én is megtapasztaltam. Ezzel együtt a Kispál és a Borz, a mi korosztályunk zenekara, azoké a 90-es évek elején zenére kattanó harmincasoké, akik még pénzért vásárolták lemezeiket,és akár olyan kasztokba is sorolódtak még , mint” alteros”; akár épp a tárgyalt zenekar kedvelése kapcsán. A magyar zenészekkel leginkább az a probléma,hogy az értékes,maradandó etapjaik után viszonylag kevesen tudják elkerülni azt a bűzös posványt, amit a magyar könnyűzene általában jelent,könnyen belesüppednek a lakossági popzene kategóriába, és udvariaskodnak évtizedeken át , zenész- kisiparos igazolványaikkal a zsebükben.
Kevés az üdítő kivétel. A Kispál és a Borz életművét áttekintve elmondhatjuk,hogy ők képesek voltak rendszerint erős albumokat letenni az asztalra ,és ezt ráadásul közel 25 éven keresztül.Lovasi érzékeny és rafinált szövegei generációs szlogenekké nemesültek,a zenekar a rétegzenei háttérből végül mellszobros intézménnyé emelkedett ,kereskedelmi smúz és bokafogás nélkül.
A 2010-es búcsúhoz a Sziget ideális helyszínnek bizonyult,Kispálék 94’óta minden évben felléptek,így most utoljára egy különleges produkcióval készültek, ahol ex-zenésztársak,testvérzenekarok,pályatársak váltották egymást a színpadon, többek közt: Lecsó, Németh Juci,Csík-ék,Quimby-ék,Szűcs Krisztián, valamint a 30Y. A zenekar természetes attitűdjétől rendszeridegen csillámpapír fúváson,videós elemeken és kombinált díszletezésen túl végig érezhető volt a különleges alkalom aurája,természetesen mindenfajta póz és nyáladzás nélkül.
Igazán nehéz lehetett 3 órába sűríteni a teljes pálya meghatározó dalait,a terv azonban remekül sikerült,talán az egyik legjobb Sziget koncert kerekedett a dologból.Sok más, rendszerint karácsonyonként összeálló zenekarral ellentétben, Borzék méltósággal zárták ezt a fejezetet,izzadságszag nélkül,őszintén köszöntek el.
Az elmúlt években a szekeret már csak a rajongók tolták,amivel lehetne még tremolózni évekig,de minek…?Akkor már ott a Velőrózsák,meg a Kiscsillag.
Maradandó dobás volt a hétfő este,a népek sírtak és nevettek, és még ha helyeseljük is a döntést ,szomorkodni nem szégyen miatta.
Komoly székláb került kihúzásra a hazai rockzene alól,meglátjuk mikor következik be ,az oly közeli seggreülés.
Rajongóknak alant a final playlist:
1. Forradalmár, 2. Ha ez a vég, 3. De szeretnék (vendég: Németh Juci), 4. Nem fáj, 5. Presszórock, 6.. Jelvény nélkül, 7. Gyónás, 8. Lefekszem a hóba+Kicsi csillag, 10. Kicsit hadd, 11. Nagyvárosi románc (vendég: Varga Líviusz), 12. Rezervátum, 13. Etetés, 14. Múlató (vendég: Csík + vonósok), 15. Csík zenekar (egyedül) – Dal teázáshoz, 16. Autók a tenger felé, 17. Medley (Kicsit feldob – Őrjárat - Napos oldal), 18. E7, 19. Hatvanas évek vége, 20. A következő buszon, 21. Csiga, 22. Többiektől, 23. Emese, 24. Szívrablás, 24. Zsákmányállat, 25. Húsrágó intro, 26. Húsrágó, 27. Szőkített nő, 28. Még egyszer. Ráadás először: 1. Csillag vagy fecske, 2. Egy az egybe, 3. Ágy, asztal, tévé, 4. Hang és fény (vendég: Szűcs Krisztián és Beck Zoltán). Ráadás másodszor: 1. Tiszai pu., 2. Ha az életben, 3. Zár az égbolt.