Ha valaki rutinból fordul el a meleg filmektől,az ez esetben nagyot vét. A „civilben” Gucci tervező,fényképész,fashion-istenség Tom Ford  első filmje igazán különleges mozi.A tökéletes kompozíciókat ,remek alakításokat halmozó szerelmes film egy klasszikus történet, Christopher Isherwood azonos című regénye alapján készült.

1962 USA ,hidegháborús szorongás,balesetben elhunyt szerelmét gyászoló homokos egyetemi tanár( Colin Firth) ,csodás, 60-as évekbeli ruhák, kifogástalanul berendezett jelenetek, elementáris filmzene, briliáns kameramunka, és irigységükben okkersárgában pompázó filmkészítő kollégák, akik több éves gyakorlattal sem képesek egy  szép, ám viszonylag egyszerű történetet, ily pazar módon bepanírozni.

Falconer professzor mély gyászában történő felemésztődésébe a képernyő is beleszürkül,ám a szerelmes perceket megidéző flashback futamok eleven, pulzáló szinorgiában fürdenek,egy-két beállítás akár filmtörténeti kompozíció is lehet, ha ez a remek mozi kellő figyelmet kap majd az évek során. Colin Firth soha nem volt még ilyen jó,de a többi szereplő is felveszi a ritmust a főszereplővel, Nicholas Hoult (About a Boy), Julianne Moore , és az egyre jobb Matthew Goode (Match Point) csodásan egészítik ki a képet.

Ford zseniálisan billenti ki  a melegfókuszt, a történetet univerzális love-story-ként interpretálja,az A single man tiszta és  mélyen empatikus film,mely az elejétől a végégig fenntartja az érdeklődést különösebb csavarok és meglepetések nélkül.

Abel Korzeniowski filmzenéje  az utóbbi évek legjobbja,tökéletes szimbiózisban él a képekkel ,olyan hatásfokkal működik,hogy a néző az  utolsó hangig áhítattal ül a helyén. Remélhetőleg Ford nem utoljára kalandozott a moziban,ugyanis az első dobása lenyűgözőre sikeredett.

A hazai bemutatóról sajnos nem sokat tudni,talán még idén hozzánk is elér.