A karácsonyi ünnepek lelkünkre és gyomrunkra ható sokkterápiája  után a szerencsésebbek már nem dolgoznak két ünnep között, és az év utolsó napjáig többnyire békés emésztés a program. Izgágább embertársaink azonban már november környékén feszegetik a kérdést: mi legyen szilveszterkor?

Van-e egyáltalán létjogosultsága a szilveszteri bulizásnak? Talán idővel mind rájövünk, hogy az idő múlásán nincs semmi ünnepelni való? Vagy mégis?

30 éves korig kötelező jelleggel megy a dínom-dánom az év utolsó napján, aztán a korosodás, az elkényelmesedés, a pihenésre való nagyobb igény, és az esetleges családalapítás más mederbe terelheti  a szilveszteri történéseket.

Mivel nem tudom mi lesz idén a program, az alábbiakban megpróbáltam a népszerűbb szilveszteri programokat típusonként kielemezni, pro és kontra üzemmódban.

Házibuli:

Kell hozzá egy bevállalós házigazda, aki rendelkezik megfelelő méretű baráti körrel, alkalmas ingatlannal, viszonylag problémamentes a szomszédsággal, és nem rühelli az új évet takarítással indítani.

Plusz: A házibuli vendégnek lenni kényelmes időtöltés. Könnyed baráti csevegések; demokratikus zenei program; korlátlan ital- és ételfogyasztás; elszámított égetett szesz bevitel után lehetőség külön szobában történő rekreációs karanténozásra.

Mínusz: Idegesítő szabályok betartása (manapság már az udvaron se dohányozhatsz); kevés menekülési útvonal rosszul alakuló buli esetén; zavart udvariaskodás nem várt, ellenszenves ismerős megjelenésekor; macerás hazajutás.

Koncert, party :

Az utóbbi években gomba módra megszaporodott az élőzenés szilveszteri bulik száma a fővárosban. Minden valamirevaló szórakozóhely szervez „2-3 zenekar +DJ hajnalig”bulit, ha minden passzol csak megveszed a jegyed és ennyi.

Plusz: Nagyjából zéró előkészület (pasiknál); kiszámítható program; könnyen variálható tevékenységek (tánc,csevej,ittasodás) ; esetenként maradandó koncertélmény.

Mínusz:  Befolyásolhatatlan környezeti tényezők (bulizás irritáló idegenekkel); rossz minőségű és költséges alkohol választék; nehézkes kommunikáció; ülőhelyek teljes hiánya; elgörbülés esetén viszontagságos ügymenet;  macerás hazajutás.

Otthonülős:

Az ifjúság által megvetett, lenézett szilveszterezési műfaj, alaphelyzetben a TV műsorra épülő izgalommentes időtöltés.

Plusz: Meghitt együttlét szeretteinkkel; saját menüsor kialakítása; zavaró időjárási körülmények kiiktatása; Sas József és Bajor Imre szellemiségének kedvelése esetén önfeledt TV-zés; erőnk teljében történő évkezdés.

Mínusz: Zavaró SMS-EK bulizó baráti körtől; „menni kellett volna vhova” gondolat gyors lefolyású incepciója ; okádék TV műsor kényszeres bámulása; korai álomba zuhanás.

Kirándulós, kimozdulós:

Van aki a szabadban ünnepel, 31.-én kirándul, síel, várost néz, vagy épp a Lovira megy.

Plusz: Rendkívül családbarát, egészséges időtöltés; többnyire alkoholmentes ,átmozgató jellegű csatangolás; erős népművelő hatások; este egy pohár pezsgő után kellemes hátradőlés.

Mínusz: Időjárástól függés; unalmas bóklászásba torkollás lehetősége; gyakori tömegnyomor egyes népszerű helyszíneken; utazási csomagos változata méregdrága is lehet.

Buli bérelt helyen:

Szívünkhöz közel álló módozat, pár évvel ezelőtt még rendszerint magunk csináltuk a zenét, meghívtunk egy rakat embert, és a kocsmának meg garantáltuk a fogyasztást. Kell egy megbízható törzshely, meg néhány szervező beállítottságú ember,  tulajdonképpen a házibuli felturbózott változata.

Plusz: Nagy biztonsággal garantálható a jó hangulat; a zenei felhozatal az igényeknek megfelelő; a helyismeretből következően magas hőfokon izzó buli is lezajlódik különösebb botrány nélkül.

Mínusz: A végelszámolásnál mindig akad aki „elfelejt” beszállni; a szerelés összepakolása és a rendrakás kaptár méretű fejjel, összeszűkült dimenziókban történik; az egymást hergelő, heves tempójú ivászat sok esetben akut élettani zavarokhoz vezethet, már akár a  táncparketten is.

Mivel  a fenti eszmefuttatás valós okokból történik (nem tudjuk mi legyen idén), kérek minden olvasót ossza meg velünk gondolatait a szilveszteri bulival kapcsolatban, és  ha valakinek tuti tippje van idénre, ne legyen rest ide bevésni.

Ortodox állatvédők valószínűleg bekezdésenként szisszennének fel, ha újraolvasnák az egzotikus tengereket keresztül-kasul bejáró Dr. Jékely Endre emlékiratain, hiszen a Vizek óriásai cápa-témába vágó passzusai nem a méretes csúcsragadozót, hanem a mélyben folyton folyvást ördögi terveken agyaló, emberi végtagok után ácsingózó tányérsapkás diktátort láttatja.

Ilyen traumás gyerekkori olvasmányélmény után az aberráció szerves része, hogy az ember évente újranézi a Spielberg-klasszikust*, hogy végigseggeli az Open Watert, hogy végigpörgeti a Megacápát, és hogy alig várja a téma legeslegújabb eresztését.

„Valós események alapján.”, hangzik el mondat a The Reef főcíme előtt.

Az ilyesminek persze illik nem bedőlni. Ritka kivétel, ha a hangsúly nem az „alapján” van. Emberek, pláne búvárkodó turisták eltűnése a cápák által is különösen kedvelt észak-ausztrál partvidéken azonban igazi filmes ziccer, amit A The Reef, ha nem is izomból, de látványosan lecsap. Hogy nem izomból, az a „szikár” költségvetés jótékony hozadéka, ám a szintén költségkímélő üzemmódban forgatott Open Water realista, ergo helybenjáró másfél órájával szemben itt megtriplázódik a lábtempó, és roadmovie közeli élménnyé duzzad a matéria. A V-motort uszony illetve békatalp, a vörös sziklákat „nagy kékség”, a pénz (drog, nő, stb.), után kajtató gengsztereket pedig egy uszkve ötméteres - pusztán a napi megélhetést, a proteinbevitelt szem előtt tartó - „nagy fehér” helyettesíti.

Az Animal Planet stílusában tálalt - azaz kizárólag archív felvételekből beapplikált - főgonosz cserkészési és táplálkozási rituáléja minden különösebb optikai tuning, hidraulika, CGI és olasz akcentus nélkül is merő frász. Ehhez a zsánerhez pedig több nem is kell, többletjelentés, vagy moralizálás meg pláne, hiszen még az olyan kurtán kezelt sallangok, mint a karakterfejlődés is csak az elhalálozás sorrendjének megtippeléséhez adják a mankót.  Tegyék meg tétjeiket!

Hazai bemutató:majd DVD-én

*A Cápa sztoriját pont valóság einstandolta a napokban: Sharm El Sheikh partjainál egy(?) cápa látványosan rontja a helyi bizniszt. Ráerősítve a közhelyre, mely szerint mégiscsak az élet a legjobb forgatókönyvíró.

Az átlagos magyar számára Csehov neve egyet jelent az unalommal, esetleg az intellektuális szenvelgéssel. Főként az iskolai oktatás tehet erről, ahol a 16 éves diák kezébe nyomják A sirályt vagy a Ványa bácsit, hogy olvassa el és próbáljon kezdeni vele valamit. Márpedig Csehovot a színpadon lehet igazán megszeretni, egy életre.

A kócos siserehadként induló Fallowill bratyók a 2000-es évek egyik ”legfontosabb” zenekarává nőtték ki magukat. Sajnos,…teszem hozzá gyorsan.

Milyen jó volt a Youth and Young Manhood lemezt úgy szénné hallgatni, hogy  a sajátos lápi -country vonalon mozgó vadócok még távol álltak az  aréna kompatibilis státusz zenétől. A pálya első felének (2003-2007) ereje, szellemisége mára elillani látszik, a KoL a sodorvonalba csúszott, kreativitásuk immáron addig terjed, hogy fogós, ragadós dalokat szüljenek, hatásfokuk messze elmarad a 2008-as áttörés előtti szerzeményeiktől.

A Come Around the Sun lemezen egy révbe ért kompánia hozza a kötelezőt, nyoma sincs szárnyaló alkotókedvnek, újító szándéknak vagy legalább az izgalomkeltés csírájának. Alapvetően kielégítő hangzású, de kiszámított  és  rendkívül unalmas dalok sorjáznak egymás után.

Ott tartunk,hogy jó szívvel egy számot sem lehet igazán kiemelni, a nyitó slágernek szánt Radioactive is igen haloványra sikerült, a lemez első harmada finoman szólva is gagyi érzelmeskedéssel telik.

A Pyro, a Mary és a The Face is azonos skicc alapján összeácsolt dalok, ráadásul Caleb Followill énekhangja egyre gyakrabban borul át irritáló tartományba.

A világsikert hozó Only by Night album kártékony hatásai úgy tűnik végletes nyomokat hagytak a KoL zenei világában, hiába a kommersz hangzást lerázni kívánó, a tehenészet felé erősebben kikacsintgató Back Down South, vagy a klasszikus rock irányba induló, de erőtlen Beach Side, csak nem éled fel az anyag. A No Money visz némi vibrálást a levegőbe,érződik az album borítót is megfestő sepia hatás,a szögegyszerű zakatolású Pony Up pedig szép példája a tömegekre szabott Kings of Leon korszaknak,egyszerű basszustémák, nagy tereket bedübörgő hangzás, megfelelő helyeken felerősített, rekedt énekhang, és mindez jótékony kosz nélkül.

Pedig a koncepció szerint földszagú,érdes lemez készült,ám a producerek végül komolyan átporszívózhatták az anyag szöveteit, kiszippantva a mojót, de az is lehet, hogy önkéntes gyomlálás esete forog fent.

Az utolsó körben megcsillan még valami déli jópofáskodás (Mi Amigo) ,ami jól is áll a zenekarnak, és összességében a Come Around Sundown nem rossz lemez, csak felesleges. Céltalan helybenjárásra emlékezetet.

Csoda, hogy a Grammy jelölés elmaradt.

Tematikus zenei rovatunkban kedvenc filmhőseink válogatásait fogom közzétenni.

Elsőként imádott pankrátorunk keveri nektek a zenét, "90's sucked" felkiáltással!

Robin Ramzinski's playlist by rolotomasi