Az átlagos magyar számára Csehov neve egyet jelent az unalommal, esetleg az intellektuális szenvelgéssel. Főként az iskolai oktatás tehet erről, ahol a 16 éves diák kezébe nyomják A sirályt vagy a Ványa bácsit, hogy olvassa el és próbáljon kezdeni vele valamit. Márpedig Csehovot a színpadon lehet igazán megszeretni, egy életre.
Az átlagos magyar számára Csehov neve egyet jelent az unalommal, esetleg az intellektuális szenvelgéssel. Főként az iskolai oktatás tehet erről, ahol a 16 éves diák kezébe nyomják A sirályt vagy a Ványa bácsit, hogy olvassa el és próbáljon kezdeni vele valamit. Márpedig Csehovot a színpadon lehet igazán megszeretni, egy életre.
A Vígszínház Ványa bácsijára például nyugodt szívvel elvinnék egy csapat középiskolást, biztosan nem ásítoznának. Ebben az előadásban benne van a csehovi dráma lényege, a komolyság, komikum, létkérdés feszegetés, mindez kicsit összemosva, minden mindegy alapon. A rendezésen látni, hogy Marton László rajong Csehovért. Nem a nézőket akarja kirázni a székükből meglepő vagy váratlan megoldásokkal. Sokkal inkább főhajtás ez a nagy drámaíró 150 éves jubileumára.
A dráma Marton felfogásában élesen a szerelmi háromszög szereplőire koncentrál.
Hámori Gabriella többnyire alig érthető szirénhangon búg a színpadon, de az ő szerepe nem szövegében, hanem puszta megjelenésében rejlik. Mizantrópbeli alakításához hasonlóan itt is ő az "eye candy", mélyen dekoltált és felsliccelt ruhákban, ami szép gesztus a férfinézők felé. Persze lényegesebb, hogy ő a vágy tárgya is, ami kihozza az állatot a két férfi főhősből. Nem mintha valóban kellene nekik Jelena. Ahhoz ők is, mint szinte az összes Csehov férfialak, túl önzők.
Hegedűs D. Géza Asztrovként hozza azt az erőteljes, macsós figurát, ami az Ünnepben és a Nórában is olyan jól állt neki. Csehovi szereplőtől szokatlan szenvedéllyel játszik, Vojnyickij nem lehet ellenfele. Kirobbanó alakítása éppen ellenkezője annak, amit vetélytársa művel.
A Gálffitól megszokott, nagyon átgondolt tépelődés, önmaga és a világ elől való bujkálás most is hiteles és jól sikerül. Ő az a Ványa, aki legbelül már tudja, hogy nem változtathat semmin. Utolsó próbálkozása Jelenával csak látszólag nagy hévvel fellobbanó szerelem. Nem más ez, mint egy kitörési kísérlet, lázadás jövőbeli önmaga ellen, akit most Szerebrjakov testesít meg. Gálffi nagyszerűen alakítja a csehovi szereplőket, legutóbb Dorm doktorként remekelt az Örkényben. Ez a mostani főszerep sem térítette el, mértéktartó játéka nagy élményt jelent. (Egy- egy monológja közben eszembe jutott a Kean, most megint megnézném.) A többi szereplő odaadóan asszisztál a szerelmi drámához.
Benedek Miklós szemmel láthatóan élvezi Csehov szövegeit, átéléssel nyafog, unatkozik és kelletlenkedik. A darab egyik legjobb alakítását nyújtja Bata Éva. Kár, hogy a jelmeztervező tramplinak öltöztette, ő e nélkül is nagyszerű Szonya lett volna.
Victor Wallace jelmeztervező koncepcióját amúgy sem értettem. Kútvölgyi Erzsébet, mint dada szintén a klasszikus bekötött fej/otthonka/mackónadrág takarítónő jelmezben volt, míg Margitai Ági leginkább Spéter Erzsébethez hasonlított.
A díszlet megpróbált egyensúlyozni a két véglet között- hagyományosan berendezett, illetve lecsupaszított minimál. Bizonyára fontos üzenetet hordoz, hogy Levine a 26 szobás kastély szereplőit egyetlen apró, nagyon lerobbant helyiségbe szorulva engedi csak játszani. Sajnos ezzel, praktikus szempontokat figyelembe véve, a viszonylag nagy Vígben eléggé romlottak a nézők látási viszonyai. Az enyémek mindenképpen.
Jó Csehov előadáshoz híven a feszültséget mindig a megfelelő időben oldotta humor. Emlékezetes pillanatok, amikor a dada előveszi a hosszú kötött sálat, (felidézve sok nézőben azt a bizonyos paródiát), vagy a szinte akaratlanul lecsúszó vodkák tömege, Hegedűs D. Géza akrobatamutatványai.
Aki formabontóan eredeti színházi élményre vágyik, ezt az előadást nyugodtan kihagyhatja. Aki simán csak szereti Csehovot és az alaposan kimunkált színészi játékot, annak maradandó élményben lesz része.
Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi
Fordító: Morcsányi Géza
Szerebrjakov Alekszandr Vlagyimirovics, nyugalmazott egyetemi tanár: Benedek Miklós
Jelena Andrejevna, a felesége: Hámori Gabriella
Szofja Alekszandrovna, Szerebrjakov lánya: Bata Éva
Vojnyickaja Maria Vaszilijevna, Szerebrjakov első feleségének anyja:Margitai Ági
Vojnyickij Ivan Petrovics (VÁNYA BÁCSI), a fia: Gállfi László
Asztrov Mihail Lvovics, orvos: Hegedűs D. Géza
Tyelegin Ilja Iljjics, elszegényedett földbirtokos: Fesztbaum Béla
Marina, öreg dajka: Kútvölgyi Erzsébet
Jefim: Dengyel Iván
Jelmez: Victoria Wallace
Díszlet: Michael Levine
Világítás: Kevin Lamotte
Szcenika: Krisztiáni István
Dramaturg: Radnóti Zsuzsa
Rendező: Marton László
Vígszínház
Bemutató: 2010. október 1.
