A kócos siserehadként induló Fallowill bratyók a 2000-es évek egyik ”legfontosabb” zenekarává nőtték ki magukat. Sajnos,…teszem hozzá gyorsan.

Milyen jó volt a Youth and Young Manhood lemezt úgy szénné hallgatni, hogy  a sajátos lápi -country vonalon mozgó vadócok még távol álltak az  aréna kompatibilis státusz zenétől. A pálya első felének (2003-2007) ereje, szellemisége mára elillani látszik, a KoL a sodorvonalba csúszott, kreativitásuk immáron addig terjed, hogy fogós, ragadós dalokat szüljenek, hatásfokuk messze elmarad a 2008-as áttörés előtti szerzeményeiktől.

A Come Around the Sun lemezen egy révbe ért kompánia hozza a kötelezőt, nyoma sincs szárnyaló alkotókedvnek, újító szándéknak vagy legalább az izgalomkeltés csírájának. Alapvetően kielégítő hangzású, de kiszámított  és  rendkívül unalmas dalok sorjáznak egymás után.

Ott tartunk,hogy jó szívvel egy számot sem lehet igazán kiemelni, a nyitó slágernek szánt Radioactive is igen haloványra sikerült, a lemez első harmada finoman szólva is gagyi érzelmeskedéssel telik.

A Pyro, a Mary és a The Face is azonos skicc alapján összeácsolt dalok, ráadásul Caleb Followill énekhangja egyre gyakrabban borul át irritáló tartományba.

A világsikert hozó Only by Night album kártékony hatásai úgy tűnik végletes nyomokat hagytak a KoL zenei világában, hiába a kommersz hangzást lerázni kívánó, a tehenészet felé erősebben kikacsintgató Back Down South, vagy a klasszikus rock irányba induló, de erőtlen Beach Side, csak nem éled fel az anyag. A No Money visz némi vibrálást a levegőbe,érződik az album borítót is megfestő sepia hatás,a szögegyszerű zakatolású Pony Up pedig szép példája a tömegekre szabott Kings of Leon korszaknak,egyszerű basszustémák, nagy tereket bedübörgő hangzás, megfelelő helyeken felerősített, rekedt énekhang, és mindez jótékony kosz nélkül.

Pedig a koncepció szerint földszagú,érdes lemez készült,ám a producerek végül komolyan átporszívózhatták az anyag szöveteit, kiszippantva a mojót, de az is lehet, hogy önkéntes gyomlálás esete forog fent.

Az utolsó körben megcsillan még valami déli jópofáskodás (Mi Amigo) ,ami jól is áll a zenekarnak, és összességében a Come Around Sundown nem rossz lemez, csak felesleges. Céltalan helybenjárásra emlékezetet.

Csoda, hogy a Grammy jelölés elmaradt.