A drága Coen testvérek ez alkalommal egy klasszikus westernt poroltak le, megidézve a legendás John Wayne szellemét.

A korai kamara darabok után mostanság Coen-kort élünk, a testvérek minden mozdulatát tömjénezés és közönségsiker övezi. Ráadásul az utóbbi évek a western-nek is kedveztek, ha nem is klasszikusan felcímkézett darabok, de igen sok vadnyugati atmoszférával fűtött film, sorozat került az asztalra, így ebben az időszakban nem kellett béljóslás a projekt beindításához. Főleg ha kéznél van egy Jeff Bridges, és egy Hailee Steinfeld nevezetű leányka, aki marcona kovbojok közt is simán hozza a női főszerepet.

A történet szerint a 14 éves Mattie Ross (Hailee Steinfeld) édesapját kilövi egy hétpróbás gazember, bizonyos Tom Cheney (Josh Brolin), aki a gyilkosságot követően menekülőre fogja a dolgot, csatlakozván egy hasonszőrű bitangokból álló bandériumhoz. A vadóc Mattie felfogadja az italos kedvű, ám azbeszt keménységű békebírót, Rooster Cogburn-t  (Jeff Bridges) és a bűnös nyomába ered, az időközben becsatlakozó La Beouf (Matt Damon) ranger közreműködésével…

Vannak olyan filmek, ahol minden összetevő adott, hogy működjön a gépezet, szépséges fényképezés (Roger Deakins rutinból), remek alakítások (Steinfeld a legjobb), kellő mértékű  anyagi támogatottság és rutinos filmes(ek) a rendezői székben. A True Grit egy ilyen mozi, jó ütemérzékkel levezényelt, remek western, igazi pisztolyhősökkel, akik sok esetben a szikár kiszólásaikon túl kifejezetten vicceseket is mondanak - főleg a szerepében lubickoló Jeff Bridges. A félszemű sheriff igaz jellemére, elszántságára utaló angol cím ellenére ez a mozi a kis Mattie-ről szól, ő a motorja hőseink kalandozásának,Coenék rá fókuszálnak inkább, a kishölgy még az epilógust is ellopja társai elől.

Egy dolog - sőt mindjárt kettő - azonban nagyon hiányzik ebből a Coen filmből, mégpedig maguk Coenék. Egy medvének öltözött lovason túl semmi bizarr hangulati elem ,vagy egyedi íz nem tűnik ki a moziból, az inkább a könyvre, mint az eredeti filmre hajazó alkotás abszolút "coenmentes" szórakozást nyújt.

A filmet nyugodtan rendezhették volna alkotói álnéven, bizonyítva: lám, ilyet is tudunk. Korábban is dolgoztak már hazai buké nélkül, általában színtelen-szagtalan eredménnyel.Itt azért más a helyzet.

A True Grit pompás film lehet egy átlagon felüli western-re éhező nézőnek, de a Coen rajongók ezúttal nem fognak térdre borulni, sem a filmtől, sem attól a mindenképp túlzó 10 Oscar jelöléstől (!) amit kapott.

A plakát ellenben érdemelne egy szobrocskát.

Hazai bemutató: 2011 02.17.

Nem hallgatom el, hogy a könyv első oldalait egyre komorodó arccal olvastam. Már kezdtem szidni magamban az egész print-on-demand könyvkiadást, aztán elmúlt minden haragom.

Eszembe jutott, amikor néhány éve egy tanítványom megmutatta, miket ír egy fantasy oldalra. Meg voltam tisztelve, aztán az évek során egyre több ilyen zsengét láttam, verset, prózát, képregényt egyaránt. Dohoczki Máté könyve ilyen hatással volt rám, szerintem a szerző tizen-, maximum huszonéves. Aki ilyen alapon nem tud szemet hunyni, az jobb, ha bele sem kezd a Bizonytalan jövőbe. Önmagában a szöveg élvezeti értéke nem eget rengető, trash-nek nem elég durva, leginkább egy kicsit hosszabb lélegzetvételű gimis dolgozatra hajaz.

Vannak szép számmal regények és novellák, amelyek arra a tételre épülnek, hogy egy közösség döntése alapján az öregeknek el kell pusztulniuk, hogy a többiek boldogulását ezzel elősegítsék. Mehet ez önként (Sánta Ferenc: Sokan voltunk, Fukazava: Zarándokének, Jack London: Az élet törvénye), vagy nem annyira önként (Buzzati: Hajtóvadászat öregekre).

Dohoczki Máté kisregénye ezen csavar egyet, amikor egy olyan szigetet mutat be, ahol a törvény a fiatalok meghatározott időben történő kiirtását mondja ki. Kár lenne belemerülni a történetbe, ami mindössze 100 oldalas, akit érdekel, elolvashatja.

Ebben a világban a fiatalok ki vannak szolgáltatva a felnőtteknek, és ezek a felnőttek az élet univerzális törvényét áthágva feláldozhatják őket. Ez az alaptörténet akár értelmezhető a fiatalok mai helyzetének egyfajta ábrázolásaként is. A középiskolás korosztály, ha körülnéz Magyarországon, joggal érzi úgy, hogy a jövő minimum bizonytalan, alacsonyabb rendű állampolgárként kezelik őket, alig szólhatnak bele sorsuk alakulásába.

Nekem külön örömet jelent, hogy a könyv ürügyén, kiírhatom magamból egy régi mérgemet. Dohoczki Mátéról tehát semmit sem tudok, csak annyit sejtek, hogy nagyon fiatal. (Hosszas guglizás után találtam tőle egy Fehér mészáros című horror történetet is.)

Középiskolás diákok stílusát vélem felismerni az írásában, de ezt abszolút nem lekicsinylően értem. A Bizonytalan jövő újra megerősített abban a hitemben, hogy ezzel a sokszor elsiratott korosztállyal mégsincs akkora baj. Az emberek tudatába mostanában befészkelte magát az a gondolat, hogy a „mai fiatalok” mind tanárverő korcsok. (Különösen veszélyes, ha pedagógusok állítják ezt, mert könnyen fellép a Pygmalion effektus.) Nem hiszem, hogy a tizenévesekből valami evolúciós sorvadás eredményeként kiveszett volna a kreativitás vagy a művészi érzék. Szinte az összes tini ismerősöm (jó sok van) rácáfol erre. Minimum blogot írnak, sokan verselnek, amatőr színjátszó csoport tagjai, musicalt énekelnek, újságot szerkesztenek, néptáncolnak, hip- hop tánccsoportot alakítanak, zenélnek, sportolnak. (Tegyük hozzá, hogy a sor nem teljes, nem túlzok és egy kis városkában lakom.) Ha csak a saját gimnáziumi múltamra tekintek vissza, ma sokkal többen végeznek valamilyen önkifejező tevékenységet, mint akkor. Csakhogy egy- két kivételtől eltekintve, ezeket a dolgokat nem az iskolában csinálják, ott a tanulmányi eredményük alapján vannak számon tartva.

Nem kétséges, hogy a történeten, stíluson van még mit finomítani. Dohoczki Máté, ha komolyan írói babérokra tör, majd elmegy egyetemre, vagy máshova, ahol elsajátítja az írás technikáját.  

Ami fontosabb, hogy tehetsége már most is van, ötlete és kedve is, ezeket pedig nem lehet megtanulni.

Ad Librum, 2010

Joanna Newsom január 29.-én a MÜPA-ban lép fel.

Nem gyakran térnek be hozzánk aktuális "nagymenők", a tavalyi évben számtalan zenei magazin és blog top 10-be sorolta a 29 éves kaliforniai művésznőt,aki a Have one on Me albumát turnéztatva lépi át az aktuális előadók által rendre elkerült magyar határt.

Jegyek: 1500-5000 Ft

A játékos kedvűek ismét nyerhetnek nálunk, ezúttal príma koncertjegyek kerülnek kiszórásra.

Következzen a TRAFÓ Kortárs Művészetek Háza és az Óriási közös játéka, melynek szerencsés nyertese 2 db belépőt nyer a ZAGAR zenekar 10 éves Jubileumi koncertjére, mely természetesen a TRAFÓban lesz, február 12.-én.

Az alábbi kérdésre január 23-ig lehet az adott betűjelekkel kommentben tippelni, és ezt követően a helyes válaszadók közül kisorsoljuk a győztest. Íme a kérdés:

A zenekar Cannot walk fly instead c. lemezén kinek a szájából hanzik el az alábbi szövegrészlet ? :

" a zene...., az nagyon jó..."

A,  Bodrogi Gyula

B,  Andor Tamás

C,  Kállai Ferenc

D,  Bács Ferenc

Mankónak itt a dal:

A koncertről egyébként itt olvashattok, még a jól bevált  Zagar minőségnél is erősebb produkciót jeleznek detektoraink.

MEGFEJTÉS: KÁLLAI FERENC

Öten találtátok el, mi meg sorsoltunk.

NYERTES: PASSANGER

Gratulálunk a nyertesnek, köszi a tippeket mindenkinek, hamarosan újra játszunk.

Peace!

Ennél jobban nem is indulhat az év!  A The Go! Team visszatért,  és a brighton-i szextett cseppet sem vesztett varázsából.

Az elsöprő vehemenciájú kompánia világát leginkább a stílushatárok semmibevétele jellemzi, harsogó zenéjük  indie-rock, old school  hip-hop, garázspop, „felvonulós rézfúvós” és big band  influenciákon alapul, és összességében az  egyetlen célja az örömszerzés.

A 2004-es elsöprő erejű Thunder Strike Lightning után a 2007-es Proof of Youth-al sem verték le  a debütáláskor magasra pakolt  lécet és örömmel jelentem,hogy a napokban megjelenő Rolling Blackouts sem lóg ki a sorból.

Ninja kisasszony ismét önfeledt show-t prezentál , gyermekdalos dallamvilágú témáit gyakran a 90-es évek elején imádott Neneh Cherry stílusában tolmácsolja, miközben öt tagú kísérete olyan elemi erővel fűti fel a tánctermet, ahogy azt gitárral, dobbal,nádi hegedűvel felszerelkezve kevesen képesek manapság.

A kicsattanó táncdalokon túl (T.O.R.N.A.D.O.,Apollo Throwdown,Buy Nothing a Day) felbukkan egy-két elmélázós ,instrumentális szösszenet is (Super Triangle,Yosemite Theme) egyértelműen izzadságtörölgetés céljából. Ezek a fejezetek is abszolút helyén vannak, ötletes átvezetések ,igazából nem törik meg a lemez egységes színvonalát. Remek szerzemény még  a Voice Yr Choice, ahol a direktebb hip-hop beütés üti meg fülünket, a sarkainál legömbölyített, bájosan csacsogós dallamú Secretary Song, valamint a sötétebb tónusú Rolling Blackouts is.

Az album nem hosszú, csupán 39 perc, ám a nyugalomra fogékonyabb szervekkel rendelkezőknek így is tömény dózis lehet, a műsor kisebb megszakítása ez esetekben javasolt.

A The Go! Team azt a tánczenei vonalat képviseli ami nagyon hiányzik  mi környékünkről, ösztönös, naív, kopácsolós örömzene nagy zenekarra hangszerelve.

Gondoljunk csak bele, hogy mit adhat ez a zenekar élőben. Talán a Faithless és a The Hives gyorshívós feltárcsázása közben ez is eszébe jut a hazai fesztiválszervezőknek.

Igény „vóna” rá.

Kisgyerekes szülőknek talán ismerős lehet a Vivandra Könyvek kiadó. Néhány évvel ezelőtt nagy visszhangot váltott ki Magyarországon a Kaki könyv megjelenése. Bátor lépés volt a kiadás a korántsem szakmabeli házaspártól, hiszen Pernilla Stalfelt könyve meglehetősen megosztotta a közvéleményt.

A koncepció bejött, olyannyira, hogy a független kiadó azóta is virágzik. Aki ellátogat honlapjukra, láthatja, hogy repertoárjukban jól megférnek egymás mellett a tabudöntögető külföldi gyerekkönyvek olyan klasszikusokkal, mint Kippkopp, vagy éppen a Kockásfülű nyúl. Talán ez a nyitott szemlélet, és némi szerencse kellett ahhoz, hogy a kiadó rátaláljon az elmúlt évek egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikerére. Tavaly év végén a boltokba került Patrick Ness könyve, a Kés a zajban és azonnal óriási sikert aratott. (Egy könyvesboltos barátom azt mondja, szó szerint nem győzi utánrendelni.) A könyv hazai kiadóját, Ágoston Alexandrát kértem meg, hogy válaszoljon néhány kérdésemre.

óriási.hu: Hogyan sikerült megszerezni a Chaos Walking trilógiát?

Ágoston Alexandra: A neten bukkantunk rá a trilógiára 2009 végén, és bár nem terveztük, hogy a képes mesekönyveken korosztályban túllépünk, de különlegesnek tűnt a történet.  Elolvastunk mindent, ami elérhető volt a könyvekről és a szerzőről, majd a magyarországi képviseleten keresztül ajánlatot tettünk. Ezt követően körbeküldték a könyvet itthon a kiadók között, tegyenek ajánlatot ők is, gondolom nagyobb múltú kiadónak jobban örültek volna, de szerencsére senki más nem akarta, így lett a miénk.

Azt gondolom, ma már elégedettek velünk.

óriási: Mi fogott meg leginkább a történetben?

Á.A.: Régóta szerettem volna egy igazi jó, fiús történetet. És ebben a történetben minden fontos kérdés benne van, amivel a felnőtté válás során találkozunk, amire válaszokat kell kapnunk, és annyiféle az életünk során megélhető érzés is, ugyanakkor hihetetlenül izgalmas és teli meglepetésekkel. (A Guardian kritikusa a Bourne rejtély filmhez is hasonlítja) Ajándék ráadás pedig az, hogy nem csak a tartalom, hanem a szöveg is szokatlan, amit nagy kihívás volt magyar nyelvre átültetni.

óriási: Miért éppen Hotya Hajnira esett a választás a fordításkor?

Á.A.: A kezdetektől együtt dolgozunk Hajnival, fel sem merült más név. Nagyon jó stílusa van, rugalmas, jó vele együtt dolgozni.

óriási: Kinek köszönhető az igényes borító?

Á.A.: Muraközy Gabriella grafikus munkája, szerintünk is szép, és ráadásul tökéletesen megjeleníti a könyv lényegét, hangulatát is.

óriási: A Kés a zajban egyre népszerűbb az olvasók körében. Tudnál eladási adatokat mondani?  Hol tart most a sikersztori?

Á.A.: Még nem tudok eladási adatokat, hiszen november közepén került a boltokba az első rész, de nagyon bízunk benne, hogy a 14+ korosztály szeretni fogja és elolvassák. Örülnék, ha sikertörténet lenne.

óriási: Mikorra várható a többi rész megjelenése?

Á.A.: Terveink szerint a 2. kötet május végén, a 3. októberben jelenik meg.

óriási: Milyen kötetek kiadását tervezitek a tizenéves korosztály számára?

Á.A.: Egyelőre Patrick Ness-re koncentrálunk teljes erővel, hogy itthon is megismerjék és olvassák. A Chaos Walking trilógia után szintén tőle jelenik meg egy könyvünk, eredeti címe A Monster calls, lebilincselő történet fiú főszereplővel.

óriási: Ha jól tudom, nemrég jelent meg egy könyvetek Japánban is. Erről mondanál néhány szót?

Á.A.: Az Öcsi és Bátyó című Marék Veronika könyvünk jelent meg Japánban, ahol kedvenc gyerekkönyv szerzőm nagyon népszerű, és számos könyvét kiadták már ott.

óriási: Milyen terveitek vannak még a 2011-es évre?

A Chaos Walking trilógia folytatása, a kisebbeknek Richly Zsolt (Kockásfülű nyúl alkotója) EleFáni könyve és Marék Veronika Kék Kerítése biztos, hogy megjelenik, de talán belefér az idei évbe még Pernilla Stalfelt Élet Könyve is.

Köszönjük a beszélgetést.

Marge fenti riportja első része új CSET rovatunknak, melyben igyekszünk majd érdekes embereket bemutatni, megszólaltatni.