A jogi thriller felettébb ingoványos talaj,ezen a tájékon dombokban áll a klisé és az újrahasznosítható elem. Michael Connelly viszont  a kortárs ponyva egyik legnagyobb alakja, így Az igazság ára minőségi masszája adott volt, a tévés múltból felbukkanó Brad Furman rendező pedig értő kezekkel gyúrta vászonra az anyagot.

Mick Heller (Matthew McCaunaghey) amolyan menő zugügyvéd, színesbőrű sofőrrel járja a várost, irodája egy Lincoln limó, ügyfeleit dörzsölt trükkökkel, az utcán felszedett stiklikkel mossa ki, soron kívül megegyez, rendőröket szívat, ahogy azt kell.

Mick persze elvált, vasárnapi apuka, exneje ügyész (Marisa Tomei), aki főleg világnézeti okból pattintotta a derék ügyvédet, a kémia még bőven megvan, de hát mégsem bújunk ágyba az ellenséggel.

A sok tyúklopás mellett aztán jön egy ügy, egy verekedős nemi erőszak, melybe jócskán belekeveredik egy tisztes ingatlanos pereputty ifjú sarja, a jóképű, ártatlanságát meggyőzően bizonygató Louis( Ryan Phillippe).

A fineszes ügyvéd belemászik az ügybe és hamarosan a sima eset kelepcévé alakul, jócskán megizzasztva a Los Angeles utcáin furikázó jogászt.

Furman tudta mit kell csinálni Connelly regényével, rendkívül pontosan adaptálni. Ennyi a trükk.

Az igazság ára persze messze áll a remekmű kategóriától, viszont stílusos ( a főcím pl. remek) szórakoztató és helyenként még izgalmas is. Kell ennél több egy jogász krimitől.

Az ügyvédes ponyva precíz ábrázolásán túl a másik nyerő húzásnak Matthew McCaunaghey beválogatása bizonyult.

A szebb napokat látott színész az utóbbi években egy félmeztelenül ripacskodó hollywoodi rom-com betyárrá süllyedt, ám ez alkalommal előjön belőle az arrogáns déli csibész,mely Mick Haller szerepére tökéletesen alkalmassá teszi.

Továbbá a film nagy erénye,  hogy feltűnik még William H.Macy, Michael Pena és John Leguziamo is, úgy tűnik az alkotók ismerik a filmes alkímia azon alaptételét,  miszerint  a minőségi karakterszínészek néhány percben is jótékonyan hatnak a vegyületre. Talán csak a karót nyelt Phillippe feszeng szerepében, ami azért kissé megtépázza az összképet.

A Los Angeles külvárosát előnyben részesítő kameramunka szintén felülemelkedik a belvárosi snittek középszerűségén, szagos képekkel tárul elénk a mexikói aromával fűszerezett városrészek zajos világa, a tucat thrillerektől távol álló környezetrajzba illeszkedik a végére egyre vérfoltosabb cselekmény.

Brad Furman filmje keveset ígér ugyan, de azt maradéktalanul betartja, ez egy mozivászonra felturbózott, igényes TV epizód, ami végül teljesíti küldetését.

Interjúk

Az egészen biztos, nem fér kétség hozzá, hogy igazi lekvárt csak házilag, értsd házi módszerekkel lehet előállítani. Természetesen viszonylag drágán, egy-egy ellenpélda  gond nélkül beszerezhető, de a házi "főttesnek" akkor sincs párja.

Magam is esküszöm egy-két korábban kóstolt darabra, de olyan amit "otthon, frissen, tudod, hogy miből", na olyan nincs még egy. Félre ne értse senki, nem azt mondom, hogy a mi lekvárunk a legfinomabb, dehogynem csak azt, hogy a gasztronómia ezen ágát, minden igyekezet ellenére, nem sikerült tökéletesen iparosítani, és csak azok a lekvárok érdemesek a kalapemelésre ,amik kis szériában kerülnek főzésre, illetve beüvegezésre.

Bár írásos emlékek vannak arról, hogy már az ókorban főztek lekvár szerű anyagot, nekem mégis az a XIV. századra visszavezethető "orvosi" gyakorlat ad valódi tanúbizonyságot eme finomság korai létezéséről, mely szerint a rossz ízű gyógyszereket lekvárral tették elviselhetővé a betegek számára. Saját tapasztalat, hogy kisiskolásként anyám a porrá tört, fertelmes ízű medicinákat, szintén ekképpen gyűrte belém.

Les Confitures (A dzsem) Emile Munier (1840 - 1895)

Lazán kapcsolódó kis színes a kettővel hárommal ez alatti poszt kapcsán: miért Pearl Jam, a Pearl Jam?

Nos az elvileg megbízható válasz szerint Eddie Vedder -PJ front- Pearl nevű dédnagyanyjának, aki egy indiánhoz ment hozzá, volt egy tuti lekvár receptje, bizonyos Peyote kaktusz gyümölcséből, mely főzet némi tudatmódosítást is képes volt generálni. Innen az eredet.

DZSEM vagy LEKVÁR?

Van az a klasszikus vicc, hogy :

Nem értem! Az van ráírva, JAM, eladó azt mondja DZSEM, belenyalok, LEKVÁR!

Az egyetlen különbség a lekvár és a jam között, hogy míg az előbbi homogén, tehát egynemű, pépes elegyet alkot, addig az utóbbiban kisebb-nagyobb gyümölcsdarabok is fellelhetők, így aztán akik ki nem állhatják a félpépesre főzött darabkákat, azok nyilván a lekvárra, míg a megrögzött darabos imádók a dzsemre esküsznek.

Miből, hogyan?

Mindenféle kockázat nélkül kijelenthető, hogy lekvárt főzni bármilyen gyümölcsből lehet. Arról nem is beszélve, hogy az egyes alkotó elemeket, nem csak magukban, de párosítva, netán többed magával is érdemes elegyíteni.

Természetesen a lekvárfőzésben sem minden fekete és fehér,így itt is több iskola vetekszik egymással a HOGYAN-nal kapcsolatban.  Sokan előre lecukrozott gyümölcsöt főznek fel, mások a már önmagában pépessé főtt gyümölcsökhöz mérik hozzá a cukrot. Vannak, aki héjastul főznek fel bizonyos gyümölcsöket, míg a másik tábor a hirtelen leforrázott gyümölcsről ügyesen lehántja a héjat, és úgy kezd bele a lekvárfőzésbe. A végeredmény persze nagyjából egy és ugyanaz, utóbb -mondjuk egy piskóta tekercsben- igen nehéz megállapítani, hogy a cukor mikor került a fazékba.

Persze a lekvárfőzésben elszabadult nagy demokráciának is megvannak a hátulütői.  A nagy mahinátorok, a kísérletezgető kedvű hobbi vagy profi fejlesztők, hovatovább a lekvárfőzés Doktor Frankeinsteinjei néhanapján igazi torzszülöttekkel jelennek meg, a világ színe előtt. Aki kóstolt már étcsokoládéval bolondított, konyakkal fényezett meggy lekvárt az pontosan tudja miről beszélek. Szerintem ez az ehetetlen kategória, ami már süteménybe SEM ajánlott.

Kedvencünk a baracklekvár

Áll a kertünkben egy átlagos méretű sárgabarackfa. Július utolsó hetére valamennyi gyümölcse szedhetőre fordult, ha éppen nem a fűből kellett összeszedni.

Csak mossuk, nem pucoljuk. (ugyan többesszámot használok, de minden Pogi érdeme) Cukrot valamint némi "gyorsítót", igaz csak mértékkel, azonnal a fazékba tesszük, majd némi forrást követően botmixerrel turmixoljuk.majd újra forraljuk. Üvegekbe töltve, természetesen lezárás után, néhány percre a fejére fordítjuk őket,  majd hagyjuk kihűlni.

Az idei végeredmény alant.

Mondjuk 43 üveg

A végleges program ismeretében akkor következzen a SZIGET koncertajánlója,a helyenként egyidejűleg futó, súlyos műsorszámok szembeállításával.

Régebben karikáztuk az érdemleges fellépéseket,ám túl sokszor végeztük a Hilltopba kocsmai beszélgetéssé süllyesztve az értékes játékidőt, így nagyívű tervek már nincsenek. Azért idén is összevetjük mikor-hova mennénk, de mérget már nem vennék rá,hogy úgy is lesz. Az ÉLET mindig felülírja lányos képzelgéseinket.

Nézzük milyen komolyabb csörték lesznek idén:

1.nap. (Aug 10.Szerda)

Interpol (19.45,Nagyszínpad)  vs.  Empire of the Sun (19.30, Burn Party Arena)

E két világverő kompánia viszonylagos elismertségi csúcson -első alkalommal- érkezik Budapestre,a new-wave-s art rock nagymenők valószínűleg ütik az ausztrál elektronikusok fellépését, amit nagyban befolyásol a Party Arena fülledt-sátras visszatartó ereje.Sajnálatos,hogy a két auszi varázsló nem fért fel a Nagyszínpadra, pedig sajátos dramaturgiájuk nagy élményt sejtető fellépést ígér.

Mindeközben a latin mentalitásúak választhatják a 19.45-kor kezdő Ojos de Brujo a Világzenein,a tapasztalt rókák pedig a Motorhead-et 20.30-tól, a Metal Nagyszínpadon.

Pulp (21.30,Nagyszínpad) vs. Suicidal Tendencies (21.50, A38-Wan2 színpad)

Jarvis Cocker legendás zenekarát mostanság elcsípni kiváltságos lehetőség,a 90-es évek meghatározó brit geek-rockja tiszteletet parancsol,ám Mike Muir békebeli hard-core fogata sem kisebb istenség a megfelelő körökben. Aki eddig nem látta, menjen Pulpra,tétovázókat várja a WAN2 színpad.

23.30-tól nem kell sokat  agyalni, zakót kell ölteni és elhaladni Hurts-re nosztalgia diszkózni,0.45-től pedig az Open Civil Színpadra a Grand Mexican Warlock-ra csápolni!!

2.nap. (Aug 11. Csütörtök)

La Roux (16.00,Nagyszínpad)  vs. Xiu Xiu  (16.30,A38 színpad)

Fájdalmas egybeesés,a szintipop királynő Elly Jackson, az experimentális-indie elekrtonika ellenében.

A La Roux imdánivaló diszkója remélhetőleg a korai időpont ellenére is érvényesülni fog,de az  elszállós,avantgard Xiu Xiu sem az a matinésávos zene,..meglátjuk.

Buli vs.művészi élmény. Dillema, rögtön a nap elején…

Aki nem tud dönteni,az menjen EZ.Basic-re az MR2 Színpadhoz.

18.15-től Lajkó Félix és Palya Bea a Világzenein jó választásnak tűnik főleg ,a Lord vagy a Good Charlotte helyett.

Kasabian (19.45 ,Nagyszínpad) vs. Crystal Castles (20.10. A38 színpad)

A brit faszagyerekeket tavaly ”elfútta a szél”,van mit pótolni, a kanadai lo-fi elektronikában nyomuló duót pedig mostanra Európa ezen oldalán is illik ismerni, neadj isten szeretni is. Brit gitárrock partizás a elborult, minimál szinitis vadulás ellenében.

A vacillálóknak a kiherélt, de még működő metál szentség, a Judas Priest nyújthat alternatívát  20.30-tól, a Metál színpadon.

Chemical Brothers (21.30,Nagyszínpad) vs. Gotan Project ( 21.30, Világzenei)

A nap harmadik párbaja: a heredurrantó,savas big-beat, és az elektromos tangó viadala,a testvérekben máig bízó party-állatok,és az ízléses,latinos easy-listening híveinek csatája.

Folyt.köv.

Kaján mosollyal az arcunkon adjuk hírül minden kedves olvasónknak, hogy mióta Paddy Kelly (képen lent kolostor társaival) otthagyta a kolostort, ahol hat éven át teológiát és filozófiát tanult, sejteni lehetett, hogy a Kelly Family újra összeáll, és jövő keddtől már a jegyek is kaphatók a sikerbanda németországi karácsonyi turnéjára.

A kitudja hány tagú, de feltétlenül mindenki mindenkinek a rokona zenekar legnagyobb slágere alább, illetve egy klasszikus vicc a távoli 90-es évekből:

-Mi a különbség a Kelly Family és a Family Frost között?

-Az utóbbinak csak egy szar száma van.

Az nem kérdés,hogy Pintér Tibor munkásságának minden mozzanata élményszámba megy.

A minap szemet szúrt egy buszmegállóba kihelyezett plakát,téma a Magyar Lovas Színház új premierje: a Honfoglalás.

Azon gondolkodtam, hogy vajon mit csinál Tibor az alábbi poszteren?

Érdemes a palit figyelni, Tibor hitelesen előad,majd a felelősségről a beszél.

E blog szerzői  sok viszonylatból is egy húron pendülnek,egyik közös ismérvünk,hogy a Pearl Jam zenekar rajongóinak nagyszámú,és lelkes embercsoportjába tartozunk,és ismét van idevágó témánk.

Kezdjük egy komoly aktualitással, idén 20 éves a Pearl Jam, és a jelenleg futó Torontói Filmfesztivál programjában debütál a Vedderéket még a Singles-ben alkalmazó Cameron Crowe direktor dokumentumfilmje, a PJ20. A seattle-i zenekar, mely a sokszor és (n)agyon dicsért Ten lemezzel többek közt engem is megtérített a 90-es évek elején,tehát a mostanság oly divatos zenész-dokufilmet kap,és hát a PJ dicső grunge-os fénykora, és az azóta is folyamatosan gazdagított életműve,valamint a tagok életben maradási mutatója már nagyon indokolt egy ilyen mellszobrot.Vedder,McCready ,Ament,Gossard és Cameron a korszak  nagy túlélői,klasszikus értelembe vett rock-ikonok,allűrmentes,"tömör arany" zenészek.

A PJ20 filmajánló remek felütésében, az újabban elektronikus zenében utazó David Lynch mester is feltűnik,és bizonyítja riporteri alkalmatlanságát.

Sajnálatos módon itthon tuti csak DVD-én,s a megjelenés is távolba vész.

Egyébként a Pearl Jam jelenleg új albumán dolgozik,ám a drága Eddie Vedder  eddig sem lazsált, május végén jelent meg az Ukulele Songs című szólóalbuma,melyen a tradicionális hawai-i négy húros zsebgitáron elpengetett saját szerzeményeit jelentette meg.

Ha már itt tartunk,a fent említett lemezzel egyidőben megjelent egy Eddie Vedder Live DVD is,Water on the Road címmel,melyen egy 2008-as Washington DC-ben tartott színházi koncertjéből készült film szerepel. Hát, lehet ezt a figurát nem szeretni?

PJ fanoknak minden fenti kiadvány erősen ajánlott.