A jogi thriller felettébb ingoványos talaj,ezen a tájékon dombokban áll a klisé és az újrahasznosítható elem. Michael Connelly viszont a kortárs ponyva egyik legnagyobb alakja, így Az igazság ára minőségi masszája adott volt, a tévés múltból felbukkanó Brad Furman rendező pedig értő kezekkel gyúrta vászonra az anyagot.
Mick Heller (Matthew McCaunaghey) amolyan menő zugügyvéd, színesbőrű sofőrrel járja a várost, irodája egy Lincoln limó, ügyfeleit dörzsölt trükkökkel, az utcán felszedett stiklikkel mossa ki, soron kívül megegyez, rendőröket szívat, ahogy azt kell.
Mick persze elvált, vasárnapi apuka, exneje ügyész (Marisa Tomei), aki főleg világnézeti okból pattintotta a derék ügyvédet, a kémia még bőven megvan, de hát mégsem bújunk ágyba az ellenséggel.
A sok tyúklopás mellett aztán jön egy ügy, egy verekedős nemi erőszak, melybe jócskán belekeveredik egy tisztes ingatlanos pereputty ifjú sarja, a jóképű, ártatlanságát meggyőzően bizonygató Louis( Ryan Phillippe).
A fineszes ügyvéd belemászik az ügybe és hamarosan a sima eset kelepcévé alakul, jócskán megizzasztva a Los Angeles utcáin furikázó jogászt.
Furman tudta mit kell csinálni Connelly regényével, rendkívül pontosan adaptálni. Ennyi a trükk.
Az igazság ára persze messze áll a remekmű kategóriától, viszont stílusos ( a főcím pl. remek) szórakoztató és helyenként még izgalmas is. Kell ennél több egy jogász krimitől.
Az ügyvédes ponyva precíz ábrázolásán túl a másik nyerő húzásnak Matthew McCaunaghey beválogatása bizonyult.
A szebb napokat látott színész az utóbbi években egy félmeztelenül ripacskodó hollywoodi rom-com betyárrá süllyedt, ám ez alkalommal előjön belőle az arrogáns déli csibész,mely Mick Haller szerepére tökéletesen alkalmassá teszi.
Továbbá a film nagy erénye, hogy feltűnik még William H.Macy, Michael Pena és John Leguziamo is, úgy tűnik az alkotók ismerik a filmes alkímia azon alaptételét, miszerint a minőségi karakterszínészek néhány percben is jótékonyan hatnak a vegyületre. Talán csak a karót nyelt Phillippe feszeng szerepében, ami azért kissé megtépázza az összképet.
A Los Angeles külvárosát előnyben részesítő kameramunka szintén felülemelkedik a belvárosi snittek középszerűségén, szagos képekkel tárul elénk a mexikói aromával fűszerezett városrészek zajos világa, a tucat thrillerektől távol álló környezetrajzba illeszkedik a végére egyre vérfoltosabb cselekmény.
Brad Furman filmje keveset ígér ugyan, de azt maradéktalanul betartja, ez egy mozivászonra felturbózott, igényes TV epizód, ami végül teljesíti küldetését.
