Az egészen biztos, nem fér kétség hozzá, hogy igazi lekvárt csak házilag, értsd házi módszerekkel lehet előállítani. Természetesen viszonylag drágán, egy-egy ellenpélda  gond nélkül beszerezhető, de a házi "főttesnek" akkor sincs párja.

Magam is esküszöm egy-két korábban kóstolt darabra, de olyan amit "otthon, frissen, tudod, hogy miből", na olyan nincs még egy. Félre ne értse senki, nem azt mondom, hogy a mi lekvárunk a legfinomabb, dehogynem csak azt, hogy a gasztronómia ezen ágát, minden igyekezet ellenére, nem sikerült tökéletesen iparosítani, és csak azok a lekvárok érdemesek a kalapemelésre ,amik kis szériában kerülnek főzésre, illetve beüvegezésre.

Bár írásos emlékek vannak arról, hogy már az ókorban főztek lekvár szerű anyagot, nekem mégis az a XIV. századra visszavezethető "orvosi" gyakorlat ad valódi tanúbizonyságot eme finomság korai létezéséről, mely szerint a rossz ízű gyógyszereket lekvárral tették elviselhetővé a betegek számára. Saját tapasztalat, hogy kisiskolásként anyám a porrá tört, fertelmes ízű medicinákat, szintén ekképpen gyűrte belém.

Les Confitures (A dzsem) Emile Munier (1840 - 1895)

Lazán kapcsolódó kis színes a kettővel hárommal ez alatti poszt kapcsán: miért Pearl Jam, a Pearl Jam?

Nos az elvileg megbízható válasz szerint Eddie Vedder -PJ front- Pearl nevű dédnagyanyjának, aki egy indiánhoz ment hozzá, volt egy tuti lekvár receptje, bizonyos Peyote kaktusz gyümölcséből, mely főzet némi tudatmódosítást is képes volt generálni. Innen az eredet.

DZSEM vagy LEKVÁR?

Van az a klasszikus vicc, hogy :

Nem értem! Az van ráírva, JAM, eladó azt mondja DZSEM, belenyalok, LEKVÁR!

Az egyetlen különbség a lekvár és a jam között, hogy míg az előbbi homogén, tehát egynemű, pépes elegyet alkot, addig az utóbbiban kisebb-nagyobb gyümölcsdarabok is fellelhetők, így aztán akik ki nem állhatják a félpépesre főzött darabkákat, azok nyilván a lekvárra, míg a megrögzött darabos imádók a dzsemre esküsznek.

Miből, hogyan?

Mindenféle kockázat nélkül kijelenthető, hogy lekvárt főzni bármilyen gyümölcsből lehet. Arról nem is beszélve, hogy az egyes alkotó elemeket, nem csak magukban, de párosítva, netán többed magával is érdemes elegyíteni.

Természetesen a lekvárfőzésben sem minden fekete és fehér,így itt is több iskola vetekszik egymással a HOGYAN-nal kapcsolatban.  Sokan előre lecukrozott gyümölcsöt főznek fel, mások a már önmagában pépessé főtt gyümölcsökhöz mérik hozzá a cukrot. Vannak, aki héjastul főznek fel bizonyos gyümölcsöket, míg a másik tábor a hirtelen leforrázott gyümölcsről ügyesen lehántja a héjat, és úgy kezd bele a lekvárfőzésbe. A végeredmény persze nagyjából egy és ugyanaz, utóbb -mondjuk egy piskóta tekercsben- igen nehéz megállapítani, hogy a cukor mikor került a fazékba.

Persze a lekvárfőzésben elszabadult nagy demokráciának is megvannak a hátulütői.  A nagy mahinátorok, a kísérletezgető kedvű hobbi vagy profi fejlesztők, hovatovább a lekvárfőzés Doktor Frankeinsteinjei néhanapján igazi torzszülöttekkel jelennek meg, a világ színe előtt. Aki kóstolt már étcsokoládéval bolondított, konyakkal fényezett meggy lekvárt az pontosan tudja miről beszélek. Szerintem ez az ehetetlen kategória, ami már süteménybe SEM ajánlott.

Kedvencünk a baracklekvár

Áll a kertünkben egy átlagos méretű sárgabarackfa. Július utolsó hetére valamennyi gyümölcse szedhetőre fordult, ha éppen nem a fűből kellett összeszedni.

Csak mossuk, nem pucoljuk. (ugyan többesszámot használok, de minden Pogi érdeme) Cukrot valamint némi "gyorsítót", igaz csak mértékkel, azonnal a fazékba tesszük, majd némi forrást követően botmixerrel turmixoljuk.majd újra forraljuk. Üvegekbe töltve, természetesen lezárás után, néhány percre a fejére fordítjuk őket,  majd hagyjuk kihűlni.

Az idei végeredmény alant.

Mondjuk 43 üveg