HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

A kijáró tisztelet - PULP @ Sziget

2011.08.26. 11:13 rolo tomasi

Talán nem annyira ismert tény,hogy a Pulp majd 35 éve alakult .Már csak az élemedett kornak  járó kötelező udvariasság is megkövetelte a jelenlétünket a Sziget első napján, a főműsort prezentáló brit zenekar szeánszán. Mi ráadásul szeretjük is őket.




A tetszhalálból nyilván főleg anyagi indíttatásból feltámasztott Pulp igazából Cocker one-man showja,mely  reunion turné kapcsán másodszor érkeztek Magyarországra.(elsőre 2002-ben,közvetlenül a feloszlásuk előtt) A 90-es évek második felétől néhány remek,és egy tökéletes  albumot összekalapáló zenekar glam-rock-os beütésű hisztérikus popzenéje 24 karátos brit találmány,főleg Európában működik.Cocker a hat sorlemezt megjelentető Pulp élén a kétezres évekre Damon Albarn,Brett Anderson, vagy épp Ian Brown kaliberű frontemberré nemesedett. A feloszlást követő 10 évben szólózó énekes két egészen kitűnő albummal múlatta idejét,majd 2010-ben felhívta  a klasszikus felállás tagjait,és ismét buszra szálltak.

Eljött hát az este,s mi egy kis Motorhead-es kitérő után futólépésben érkeztünk a Nagyszínpadhoz.

A Sziget történek legszebb színpadi háttérképe fogadott bennünket,a bíbor fényben úszó 5 méteres betűkből álló PULP felirat beragyogta a mezőt,ahol kényelmesen eloszlott durván tízezer ember. Cocker elegáns dandy szerelésben rázta magát a Miss Shapes ütemeire,pálcika lábai csodálatos magas sarkúban végződtek.

A zenekar energiahullámai azonnal hatottak,a visszafogottabb Bad Cover Version és a Something Changed alatt le sem vettük szemünk a gitárt ragadó énekesről.

 


 

Do you want to dance???- és jött is az első csúcspont,Disco 2000,melyre 15 éve rázzuk,bárhol,bármilyen buliban.


A kontrol hangfalon táncikáló,peckesen fel-alá vonulgató Cocker kiskakas módjára rohangált,vezényelt,irányított..

Az életmű erejéből fakadóan a dalokat illetően nem nagyon lehet mellényúlni másfél órás szett összeállításakor, a műsort a klasszikus Different Class album uralta,jött a Sorted Out for E’s and Wizz  , majd a F.E.E.L.I.N.G.C.A.L.L.E.D.L.O.V.E. és a személyes kedvencem,az I Spy.

Aztán egyből egy másik favorit,a  Babies,ami istenien szólt és ezen az estén  szavunk sem lehetett a hangosításra,a Nagyszínpad pöpec módon üzemelt.

 


 

 

A közönség ekkor már teljesen megvásárlásra került,húsztól-ötvenig mindenki fejhangon sikoltozta hogy:

I want to take you home,I want to give you children.You might be my girlfriend, yeah,yeah,yeah,yeah”

Cocker hatalmi pózban pásztázott végig alattvalóin.

Örömömben sörért siettem,a jótékony kártyarendszernek köszönhetően különösebb sorbanállás nélkül megúszható volt a dolog,de visszafelé elhagytam a telefonom,így a This is Hardcore alatt hangfalsorra mászó Cocker fájdalmas átéléssel süvöltő dalát nem tudtam teljes lényemmel befogadni.

Az utolsó szekcióba forduló koncert a finom akusztikájú Sunrise-al folytatódott,majd az utolsó gyomros előtt még a Bar Italia ringatta el az összesereglett nyájat.

Cocker humorizált egy sort a fesztiválról,majd zárásként földhöz csapta a tömeget a Common People-el. Hihetetlen,hogy a klisévé rádiózott dalaik is mennyire intenzívek és frissek élőben. A  10 percesre duzzasztott übersláger végül eufóriába torkolt.

 

Az idei Sziget egyik legjobb koncertje volt, s mivel ez csak turné összeállás,talán utoljára láthattuk  a Pulp-ot ebben az életben. Hiba lett volna kihagyni,és a végén a telefon is meglett...

..majd a zárónapon eltört,de erről legközelebb.

Szólj hozzá!

Címkék: live koncert rolo

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr554579140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása