Az amerikai filmipar talán legnagyobb tehetségű rendezője volt, aki a hollywoodi filmgyártás kivételesen őszinte és értékes korszakában,a 70-es években futotta csúcsformáját.
Olyan mesterműveket alkotott zsinórban, mint a Kánikulai délután,a Serpico,a Gyilkosság az Orient Expresszen vagy a felejthetetlen Hálózat című film.Az alábbiakban életművének egy-egy emlékezetesebb jelenetével emelnénk kalapot a 86 évesen rákban elhunyt Sidney Lumet filmrendezőről.
1957
Elképesztő, de Lumet első rendezése a 12 dühös ember volt Henry Fondával a főszerepben. Ehhez nem igazán lehet mit hozzáfűzni,zsenialitása már pályája elején felcsillant.
1959
Lumet újabb Tennessee Williams darabot vitt vászonra,az Orpheusz alászáll (The Fugitive Kind) az ifjú Brando pályájának emlékezetes pillanatait hozta, a kígyóbőrbe öltötzött gitáros szerepében
1965
Ray Rigby klasszikusát, az akkoriban James Bond szériával foglalatoskodó Sean Connery-vel készítette el, A domb( The Hill) közel 50 év távlatából is az egyik legerősebb katonai témájú darab maradt.
1973
Az igaz történetből készült rendőrségi korrupciós dráma Lumet egyik leghíresebb filmje,a fiatal Al Pacino karrierjének legendás karakterével a középpontban. A Serpico a 70-es évek amerikai filmezésére oly jellemző nyers, kíméletlen társadalmi önvizsgálat eszközével él,kendőzetlenül leplet ránt és nyíltan tükröt tart.
1974
Agatha Christie számtalan filmes feldolgozást megért művét Sidney Lumet tette a mozivásznon is halhatatlanná.A 70-es évek talán legnagyobb sztárparádéját felvonultató Gyilkosság az Orient Expresszen elegáns, lebilincselő mozi.
Albert Finney örökérvényű Poirot,felejthetetlen alakítását és a rendezést még maga a ritkán megnyilatkozó szerzőnő is komolyan méltatta.(!!)
1975
A filmtörténet egyik legjobb párosa: Al Pacino és John Cazale, a Keresztapa után újra együtt,a könnyű bankrablással induló, élőben közvetített drámává fajuló remekműben. A Kánikulai délután ( Dog Day Afternoon) újabb elsöprő erejű kinyilatkoztatás a vietnámi fiaskó után beforduló amerikai társadalomról és Lumet” kedvenc” gonoszának,a kereskedelmi televíziónak első komolyabb fricskázása.
1976
Lumet művészi karrierjének csúcspontján leforgatja a Hálózat (Network) című filmet, egy utópisztikus médiadrámát,melyben a csodálatos és sajnos méltatlanul elfeledett Peter Finch (a film után elhunyt) a képernyőről harsogja a kíméletlen,leleplező igazságot a nézők millióinak képébe. A bomlott elméjű híradóst aztán a végsőkig szipolyozza a kereskedelmi TV embertelen démona,melynek megtestesülése a Faye Dunaway által megformált, jéghideg,minden emberi érzelemtől mentes gyártásvezető. Lumet filmje egy korát megelőző, végtelenül pesszimista jóslat,mely azóta igazabbnak bizonyult mint bármilyen tévézéssel kapcsolatos alkotás.
1982
Az ítélet (The Verdict) című filmjével egy népszerű műfaj,a tárgyalótermi dráma egyik jelentős darabját alkotja meg ,az alkoholista jogászt alakító Paul Newman-nel a főszerepben.
A 90-es évekre kissé berozsdásodott mester, számos kritikai bukást követően (Családi ügy,Bűnben égve,Gloria) egy valószínűtlen szereposztással hívja fel a figyelmet 2006-os filmjére, az igaz történetet feldolgozó Védd magad-ra (Find me Guilty),melyben Vin Diesel-re osztja a nagy gengszterperben tanúskodó bérgyilkos szerepét. Az azóta beskatulyázott akciósztár felnőtt a feladathoz,remekül helyt állt ebben a régimódi,de abszolút szórakoztató Lumet filmben.
Az élete alkonyán erőre kapó rendező utolsó filmje, a Mielőtt az ördög rád talál ( Before the Devil Knows You Are Dead) című mozi,mely egy erőteljes családi dráma és a 2007-es év egyik legjobb filmje Philip Seymour Hoffmannal és Ethan Hawke-al a főbb szerepekben.
A filmtörténet egyik legjobb rendezője természetesen soha nem nyert Oscart díjat rendezőként,2005-ben kapott egy életműdíjat az Amerikai Filmakadémia bevált receptúrája szerint.
R.I.P.
