Black Crowes - Warpaint (2008)
Vannak olyan zenekarok, akiknek elsőre sikerül magasra tenni a mércét…meg is ugorják, de aztán utóbb, egy istennek nem megy újra, de azért imádjuk őket. Na ilyen a Black Crowes is.
Hard to Handle...Odatesz...
Még csak 2000-et írunk, eltelt 10 év. A zenekar 6. stúdió albuma (Lions) a töretlen népszerűség mellett a csúfosan megbukik. Még csak 2007-et írunk. A Robinson testvérek félre teszik személyes ellentéteiket és 7 év elteltével újra stúdióba vonulnak, hogy aztán összehozzanak egy albumot ami olyan, mintha soha abba nem hagyták volna.
Még csak 2008-at írunk. Piacon az első kislemez. A „Goodbye Daughters of the Revolution” amely újra az 1990-es felütést hirdeti. Igazi fülbemászó old-school boogie, amire érdemes odafigyelni.
Még csak februárt írunk, de én már hétről hétre szűrök a neten…míg végül néhány napja kint az új anyag. Épp negyedszer hallgatom (csak félve írom le: ki kéne írni cd-re is) és Chris Robinson még mindig magával ragadó. A Black Crowes legizgalmasabb éveit juttata eszembe a Movin’ on Down the Line.
Ömlik a blues (Walk Believer Walk), a country (Locust Street, There is gold…) és a gospel alapú God’s Got It…Olyan mintha mindent egyszerre szeretnének megmutatni…
Amolyan hahó itt vagyunk…”élünk és mi is odabaszunk ám” módon.
Tudjuk fiúk!
2008-at írunk. A szövegek az elmúlt évek személyes borúját idézik, panaszos szivárognak az emlékképek odalentről a mélyből…a sötétség bugyraiból…csak semmi vidámság. Nincs minek örülni…Na jó, ez így kicsit sarkos…néha azért feldereng egy simogatóan érzéki szerelmi vallomást.(Evergreen)
Még csak 2008-at írunk és a Robinson fivérek újra erejük teljében megmutatták, hogy kell ezt csinálni. A lemez talán nem 5-ös, de egy 4-est bizton kiérdemel. Tényleg odabasz…Remélem nem kell megint 7 évet várni…
Goodbye Daughters...
Végül a nagy tanulság a Rolling Stone magazinból:
"The Black Crowes have fallen out, broken up and been written off as washed-up. Hell, these guys did their Behind the Music almost ten years ago, and Rich Robinson isn't even forty yet. They've now been around as long as some of their own idols were when the Robinsons first started. But with Warpaint, for the first time in a long time, the Black Crowes seem like a band with a future."
Kapcsolódó linkek
