Nada Surf-höz annyi külső segítség mindenkép jár, hogy az ő lelkükön szárad a kb. tíz éve elkövetett "Political" című négyperces. Földindulást ugyan nem okozott, de mégiscsak egy tisztességes college-rock sláger volt, és még a bolt is beindulni látszott.
Bár ebből a műfajból még nem vezetett út a Rock N' Roll Hall of Fame-be. Jelentsen ez bármit is…Mindenesetre 2-3 évente tisztességgel szállítják az albumokat és tűnjenek bármennyire is strébernek, azért egy kis szkander az Elektra-kiadóval még nekik is belefért. A balhé még 98-ban, a slágertermelés optimalizálásának vitájában csúcsosodott ki. Ezért a két multinál megjelentetett anyag után a mostani Lucky LP már a harmadik független eresztés. A szaklapok máris diszkrét hozsannázásba kezdtek és bőkezűen osztogatják a heteseket a New York-i triónak. És, bár melankolikus popra ritkán harapok, itt mégiscsak egy szimpatikus Death Cab For Cuties tag volt a társproducer.
Már az első öt perc teljes lemezhosszúságnyi pehely-paplanba hempergést vetít előre, és a második szám jól kidolgozott énektémái is simán ragadnak a fülbe. De a folytatásban világossá válik, hogy végleg a magas hangtartomány foglyai maradtunk.
Aztán jönnek a sehova sem tartó akusztikus bontogatások, a zongora és az ideális giccsfaktor elérése érdekében a vonósok. Mindez persze maximálisan megfelel a műfaji kritériumoknak, de innen azért még baromi messze egy karakteres poplemez. Ahhoz még pontosan kettő nélkülözhetetlen összetevő hiányzik, az eredetiség és a lendület.
A kisördög itt belül meg még folyamatosan azzal is baszogat, hogy ez valójában egy - a nyolvanas évek végén dobozban maradt - Tom Petty-Neil Tennant közös project.
Vannak ugyan szerethető pillanatok is, mint pl. a Weightless hippiskedése, vagy az Ice On The Wind, amire valaki pofátlanul még a ritmusszekciót is felébresztette. Sőt! A Fox hangszerelése és lebegtetett gitárjai kifejezetten izgalmasra sikeredtek. De a széles hangszerparkba akkor sem ártott volna többször bevonni a torzítót, és akkor most nem panaszkodnék kezdődő migrénre a sok dobgitár miatt.
A kategóriába sorolás a nemrossz-tól, a középszar-ig terjedhet. A jó-hoz azonban olyan külső katalizátor szükségeltetik, mint a szombati alkohol, vagy a vasárnapi aspirin. De ha valakinek bejött a Free Fallin' refrénjét üvöltő Jerry Maguire, akkor ott a határ a csillagos ég.
Kapcsolódó linkek:
