Álmomban megjelent az ajtónkban Thomas Anders és Diether Bohlen, mint két, Bravo magazinból kiollózott papírpopsztár. Thomas nyakában ott lógott a hatalmas NORA medál, festett fekete haját fújta a szélgép. Diether hófehér bőrdzsekiben, nyakában a szintetizátora. Fenyegetni jöttek. Ha azonnal nem mondok 10 olasz popsztár, előadják a Brother Louie-t. Gyorsan összekaptam magam… ennek fele se tréfa… még felébrednek a gyerekek, Pogiról nem is beszélve. Hogy nézek a szemébe, ha nem megy a 10-es lista… Megkérdi: Hát ezek? Mit zajongnak? Mire én: Háát … nem ment a 10 olasz…
Aztán felébredtem. Viszont arra tisztán emlékszem, hogy a sort Lorenzo Cherubini nyitotta …aztán még elmondtam kilencszer.
Lorenzo Cherubini=Jovanotti
Olaszul sajnos nem tudok, de ha valaha nekiállok, akkor biztos, hogy a munkássága sokat nyom majd a latba. Mert amellett, hogy a nyelv dallamos, Jovanotti valamennyi anyaga olyan életkedvet, és jó értelembe vett érzelmességet sugároz, hogy muszáj tudni miről beszél ez a pasi. A zene pedig olyan csupa szív, amit nem lehet megunni. Jovanotti ugyanis az elmúlt immáron 20 évben nem adott ki két egyforma lemezt.
Arról nem is beszélve, hogy egytől egyik hibátlan alkotások. Ha akarod valamely korai pop-os albumot teszed fel…ha pedig dzsesszesebb, elmésebb muzsikára vágysz, megszámlálhatalan rézfúvóssal, akkor lehet a 2000-es évek cd-iből mazsolázni. Lorenzo évről évre jobb lesz …beérik, mint a jó bor vagy a nemes sajt.
A fokozatos minőségi javulást a napokban megjelent Safari névre keresztelt új album csak erősíti. Telitalálat megint. Jovanotti bátrabban használja énekhangját, bár a maga teremtette rap stílus még mindig domináns, előbbre való. Az apparátus ismét lenyűgöző. A komplett nagyzenekari kavalkád mellett felbukkan Ben Harper, Robbie&Sly, Sergio Mendes, no meg megannyi olasz nagymenő (akik „nem ismertsége” miatt a fentebb említett két német csodamuzsikus elhúzná a nótámat) is hozzá adja a maga tudományát. A szövegekről tényleg semmi …talán világbéke, esőerdő …babakocsi tologatás a parkban. Csak hangulatokat érzek/hallok …Egyszer érzékien összebújós, máskor egészen rock-os …esetenként a disco fénykorát idézően táncos. Persze történjen bármi mindig centire pontosan betalálnak a nóták.
Az első kislemezhez (Fango) rögvest két klip is született:
Az 1. változat képi világa a koncepció szerint tisztelgés Werner Herzog és Terrence Malick munkássága előtt. Jovanotti még csak nem is tátog, csak kelléke a filmnek.
A 2. pedig amolyan játék a kamerával...az énekes hol beleénekel, hol elhallgat...az objektív pedig hol rá, hol mögé fókuszál.
1 hete ezt hallgatom… (az oriasi rádióban a teljes anyag)
A Modern Talking meg bekaphatja.
Kapcsolódó linkek:
Hivatalos honlap
