Alábbi plakátot a zánkai strand parkolójában kaptam le.

Mondja már meg valaki nekem, hogy a nagy ördögűző/hittérítő meg a gidák mi a jóistent csinálnak ezen a képen?

A Mars Volta eddigi munkásságának befogadásához rengeteg kitartás és még több szabadidő kell, mert az a bemutatkozás óta eltelt hét szűk esztendő ellenére is olyan sűrű, hogy megáll benne az eszcájg.
Ha valaki az előd-zenekari titulust birtokló At The Drive In hiperaktívitását az emészthető kategóriába sorolta, annak a 2003-as De-loused In The Comatorium még sétagalopp (és akkor most gyorsan fogjuk rá hogy az ezt követő Frances The Mute is az...) Igaz ,ekkor még Rick Rubinnak hívták a műszaki konzulenst...
Azóta viszont feketeleves. Mert – a számtalan pöpec zenei megoldás ellenére – egyre öncélúbb lemezek kerültek ki a kezeik közül, és az az állandósuló kakofón hangulat lett az etalon, sokszor nemcsak a saját, hanem a hallgató testi épségét is veszélyeztetve..
Ilyen előjelek után az Ochtahedron váratlanul emészthetőre sikeredett. Most vagy az van, hogy az állandó konceptlemezre hajtás okán az eddig fiókban porosodó lassúkat pakolták lemezre, vagy simán csak kiszellőztették a stúdiót. Talán az előbbi, mert az új dalok egy része már évek óta a koncert-repertoár részét képezik.
Azért a miheztartás végett a Since You’ve been Wrong rögtön másfél perces csönddel indít, majd a refrén után a hetvenes évek magyar tánczenéjét idéző gagyiszinti veszi fel a fonalat. Persze ettől (is) olyan átkozottul hangulatos az egész, különösen ha valaki a Mars Volta albumokon rendszeresen közreműködő Frusciante munkásságával is ki van békülve.  Ráadásul hiába csippentettek le a hangsávokból, hiába vettek vissza a fordulatszámból, mert a zene rétegzettsége így is megmaradt. Példának okáért az egyébként andalító Halo Of Nembutals - és maga a lemez is - freejazzel zárul, de a ritmusszekció - az emós csúcspontokkal megtűzdelt -  Desperate Graves-ben is becsülettel megdolgozik a pénzéért.

A középre biggyesztett Cotopaxi-ról (video fentebb) már nem is beszélve, ami amellett hogy egy bazinagy Volta-sláger, a San Fransisco utcáin főtémájának huszonegyedik századra fazonírozott verziója.
Utólag is köszönet az Octahedron-ért, mert a következő nagy merülés előtt – ami Omar-ék munkabírását tekintve valószínüleg nem sokat várat majd magára – nem árt levegőt is venni.

Kapcsolódó linkek:

A The Mars Volta hivatalos honlapja | The Mars Volta a Myspace.com on

A  Bárányok hallgatnak-ot is jegyző Jonathan Demme  hosszú dokumentumfilmes kitérője jó táptalajnak bizonyult egy játékfilmnek álcázott kézikamerás környezettanulmányhoz.
A Rachel férjhez megy egy kis költségvetésű esküvői kukkolás, - amellett hogy persze tényleg  játékfilm - egy jelentős működési zavarokat produkáló famíliával a főszerepben.

Az exdrogos Kym (Anne Hathaway) szinte a terápiáról esik be nővére esküvőjére és lám máris van min fészkelődni. A drámai felütésből azonban szépen lassan átúszunk egy színes-szagos, multikulti szertartásba. Persze ahol a Tv On The Radio frontembere az ifjú férj, ott ez így életszerű és az sem kérdés hogy a pereputty színes, népviseletbe öltözött fele minimum hajnalig rázza...

Emelett akad jónéhány frappáns köszöntő, garázsrokkos himnusz átirat, afrobeat és a drámaiságot szintentartó, ciklikusan jelentkező családi perpatvar is...

Summa summarum a Rachel férjhez megy a kínos veszekedések ellenére mégiscsak egy zenés kifestő, ami kukkoláshoz ideális, de így meghívó nélkül egy idő után sokat veszít a varázsából.  Pláne hogy a - dokumentarista stílus ellenére - szépen tálalt életképek között nincs egy fia Clemenza sem hogy hűsítő gyanánt kancsóból engedjen le a bort a gigáján. De hogy - a Keresztapa mellett - egy másik esküvőben erős dolgozatra is utaljak, a keserédes finálé hangulata hiába mutat párhuzamot a Szarvasvadász hajnali, klimpírozós jelenetével, (ezúttal vonósokra hangszerelve) ebből nehezen lesz klasszikus. Nem a násznépen, a menüsoron  vagy a connecticut-i táj émelyítő zöldjén múlt, mert előttük tényleg le a kalappal.

Kapcsolódó linkek:

A film hivatalos oldala | IMDb.com info

Körülbelül fél évvel ezelőtt, egy magazinban olvastam, hogy 7 év után összeáll a Blur, és mindezt a Hyde Parkban adott koncerttel ünneplik meg. Gyorsan rákerestem, és örömmel láttam, hogy – bár az első meghirdetett időpontra 30 perc alatt elkelt 100 000 jegy – egy plusz koncertet is adnak, július 2-án. Nosza, fogtam a bankkártyámat és vettem két jegyet.

Így kezdődött a kaland, amiről a minap értem haza, de mielőtt részletesen beszámolnék, még egy kis előzmény: életem második CD-je volt a Parklife, fogalmam sem volt, kik ezek, csak nagyon tetszett a borítón a kutya. Szerelem volt második hallásra, azóta is kéthavonta meghallgatom, szerintem az egyik legjobban összerakott, megírt, feljátszott, kevert album ever. Aztán persze jött a többi lemez, az egyik jobb volt, a másik rosszabb, de hát minden zenekar így van ezzel. Az összkép nálam az, hogy a Blur a műfaján belül a leginnovatívabb, legképzettebb és leginkább szerethető banda.

Szóval akkor: februárban jegyvásárlás, márciusban cimborák izzítása, végül harmadik nekifutásra Sztivi kolléga vállalkozott az útra. Repülőjegy megrendel, szállás két éjszakára lefoglal, a teljes összeg cakkompakk 80 000 forint per kopf. Ekkor jött a neheze, a négy hónapnyi várakozás.
Végül aztán csak eljött a nagy nap, múlt csütörtökön reggel hétkor elindultunk Londonba. Eseménytelen repülőutat követően, megkerestük a szállást, majd nagyon gyorsan kerestünk egy pubot, a nagy ijedtségre. Ebéd, egy könnyű séta a környéken, aztán zuhi és irány az ojjektum.
A beléptetés körülbelül 45 másodperc alatt lezajlott, és igaz, hogy korán volt, de azt mindeképpen meg kell itt jegyeznem, hogy valószínűleg a nyolcvanas években a focipályákon történt tragédiák hatására, a britek iszonyú jók a tömeg irányításában, kezelésében. Minden sor gyorsan kialakul, gyorsan halad, és minden ésszerűen van kialakítva.

Egy másik benyomásom a sörök vételezésekor keletkezett: olyan érzése van a Szigeten és hasonló helyeken edződött embernek, hogy igaz ugyan, hogy mindennek ára van (itt egy sör 3,10 fontba, kb. 1000 forintba került), de nem akarnak lenyúlni. A sör az egész városban mindenhol kb. ugyanennyi volt, ha kaját vettél valahol, akkor normál vagy annál nagyobb adagot kaptál, tehát csak azért, mert ez egy mini-fesztivál, nem kértek hatszoros pénzt a betevőért (Vö: Rolo kalandja a hatezer forintos hekkel a Szigeten). Ja, és ez nem a divatos Sziget-fikázás, szerintem még mindig a Sziget a legtutibb dolog kis hazánkban.

Vissza Londonba: az előzenekarokról lemondtunk (Crystal Castles, Foals és egy chicagói rezesbanda), egyrészt mert sürgős söröznivalónk volt, másrészt mert iszonyú meleg volt, nem akartuk kockára tenni az esti megjelenésünket. Inkább leültünk hátul egy fa tövébe és csekkeltük a népet. Az angol csajok  legújabb divatja: normál nyári cucc, valami felső, rövidgatya vagy miniszoknya, mindehhez téli (!) csizma, legjobb esetben veszkócsizma. Borzasztóan idétlen.
Nyolc körül feltápászkodtunk, megigazítottuk a sminket, aztán irány a dühöngő. Elég hátul találtunk normális helyet, egy repülő kamera mindenhonnan belelógott a képbe, de aztán végül egy viszonylag jó helyen letáboroztunk, és mire felocsúdtunk, minden bevezetés nélkül a srácok a Debt Collector zenéjére feljöttek a színpadra és belefogtak.

A következő két és negyed órában (!) ezt játszották:
She's so high
Girls and Boys
Tracy Jacks
There's no other way
Jubilee
Badhead
Beetlebum
Out of time
Trimm Trabb
Coffee and TV
Tender
Country House
Oily water
Chemical world
Sunday, Sunday
Parklife (feat. Phil Daniels)
End of a century
To the end
This is a low

+

Popscene
Advert
Song2

+

Death of a party
For tomorrow
The universal

Igen, 25 számos koncert volt, nincs mit szépíteni: besz*rtam a gyönyörtől.

Damon Albarn, a frontember majdnem sírt, amikor végignézett a tömegen, s a koncerten egyszer meg is jegyezte, hogy igazságtalan, hogy ők 8 éve nem csináltak semmit, és aztán ezt (végigmutat a közönségen) kapják cserébe. Lettem volna a helyében, egész jó pillanat volt, a giccsessége ellenére :)
Nekem nagyon tetszett a Girls and Boys, a There's no other way, a Jubilee, a Beetlebum, az End of a century és a For tomorrow, de amit a Tender alatt csináltak, az felejthetetlen. Nem is igazán lehet leírni, amúgy is az egyik kedvenc számom, de azt nem vártam, hogy nyolc percen át leszek libabőrős. Eszméletlenül szép volt, akkor és ott nagyot ütött.
A többi szám pontos volt, dögös volt, szép volt. Jellemzően mindent gyorsabban játszottak, mint a lemezeken, de például a Song2 egészen lassan kezdődött, és eltelt egy perc is, mire felgyorsult a saját tempójára, király volt.
A fiúk meglehetősen energikusak voltak, a basszeros Alex Jamest kivéve, aki nem sokat pörgött, bár nekem nem is hiányzott.
Graham Coxon, a gitáros-fenomén-feketebárány változott a legtöbbet, kicsit öregnek tűnt, persze a játéka ugyanaz a nyers, erőteljes reszelés volt, mint a lemezeken.
Dave Rowntree, a dobos pedig kopaszodva is jól csörömpölt. Ő egyébként politikus lett, csomószor kiírták a háta mögé a nagy lámpafalra, hogy Vote Dave, vicces volt.
Damon folyamatosan pörgött, nagyon egyben volt. A hangja pont olyan, mint tizenöt évvel ezelőtt. Mondjuk ő nem állt le egyáltalán, edzésben tartotta magát. Hosszabb összekötő szöveget nem eresztett meg, csak egyszer kezdett bele valami háború és béke dumába, azt kihagyhatta volna.
Hogy mondjak valami negatívumot is, nekem hiányzott a Bang és az M.O.R., valamint a Universal alatt némi ütemtévesztést észleltem, de lehet, hogy már az agyam tévesztett ütemet addigra.
 
Szóval pazar este volt, minden pénzt megért.

Másnap városnézés, ettünk fishandchipset, ittunk ale-t, délután pedig kimentünk Wimbledonba, hogy megnézzük Murray meccsét valami kivetítőn, hátha nyer, és akkor bulizunk egyet az angolokkal. Na, ez a program volt a hétvége mélypontja, ez egy másik történet, amit most nem mesélek el, a lényege az, hogy a meccsből egy percet sem láttunk, fizettünk háromezer forintot azért, hogy az egész napi caplatás után még gyalogoljunk 10 kilométert, és még a kocsma is majdnem bezárt, mire visszaértünk a szállás melletti „törzshelyünkre”.
Nem kell azért megijedni, néhány sörre volt még időnk. Szombaton még befejeztük, ami a városnézésből kimaradt, aztán reptér és irány haza.

Július közepén az Oasis három koncertet ad a Wembley stadionban, erre írta a metrón osztogatott ingyenes újság egyik munkatársa, hogy nem gondolta volna, hogy ezt valaha leírja még, de a britpop-háború tovább tart. A manchesteri fiúk érdemeinek elismérése mellett is, nálam eddig egy-null a Blurnek.

Immárom 13. alkalommal rendezik meg idény nyáron (július 18-tól augusztus 2-ig) az úgynevezett "vizes" világbajnokságokat. A rangos sporteseménynek ebben az évben Róma ad otthon, ahol kiváló úszóink mellett női és férfi vízilabda válogatottunk is vízbe száll az aranyért.

IDŐBEN SZÓLUNK!

Az esélyeket most még csak nem is latolgatjuk, csak tisztelettel feltesszük a kérdést:

Kinek lenne kedve egy "mérkőzéstippelős" játékban részt venni? Ha kellő számban összejövünk (mondjuk 10-15-en, netán 20-an) akkor tuti lesz játék és ha lesz játék fődíj is lesz)

üdv: az óriásiak

Amikor a hétközi igavonás herefonnyasztó dunszt klímával párosul különös jelentőséggel bír, ha alkalmunk nyílik szabadidőnket hűsítő italok társaságában tölteni. Ha a wellness fogalomtárat egy mozdulattal lesöpörjük az asztalról, a szigorú szomjoltás szempontjából marad a fröccs, és a sör.

Valószínüleg nyáron többen voksolnak a hűs malátaital jótékony hatásaira, de én azt mondom egy jól kidekázott hosszúlépés is felér a hideg sör isteni tulajdonságaival. A parti időszak közepén persze alakulhat úgy, hogy élettani hatásain túl más dimenzióit is kihasználjuk az alkoholos italok számtalan variációinak, hol torzszülött keverékeket, hol életképes vegyületeket alkotva.
Emlékeim és egyéb dokumentumok közt kutatva összedobtam egy kis listát olyan kisebb és nagyobb eszmei értékkel bíró lakossági koktélokról melyek a színpompás fantáziával bíró hazai fogyasztók receptúrájában előfordulhatnak. Célom olyan elegyek belistázása volt, amiket nem a koktélszakma megélhetési szakemberei fényeztek csillogóra, hanem az adófizető italbarátok kísérleteztek ki verítékes "munka" árán.  

VBK

Kezdeném a testvérgyilkossággal felérő vörösboros-kólával, amit ugyan illik tagadni, de pályafutása elején mindenki alkalmazott a hazai borok perverz lemészárlására. Egyszerű mint a raklap, 2/1 vagy 3/2 arányban tartalmaz alföldi tablettást "kaolával" vegyítve. Tájegységek szerint Vadász, Cibere, Laza, Lötyi, Panccs és Buzifröccs néven is futhat.
 
Házmester

A kisfröccs és a hosszúlépés mellett talán a legnépszerűbb,fiatalok körében alkalmazott középkategóriás fröccs típus. Jellemzően 3 dl fehér bor és 2 dl szódavíz űdítő elegye. Nagytestvérei közül említést érdemel még a Krúdy fröccs, a szerénytelen 9/1-es aránypárjával. 

Macifröccs

Bor+málnaszörp+szódavíz összetételű alkoholos üdítőital komolytalan versenyzők számára. 

Gumimaci

Fehérbor+7up vagy Sprite keveréke 3/2-es felépítésben,célközönsége főleg tini lányokból áll.

Diesel

A VBK-val versengő förmedvény,egy korsó félig sör félig kóla.Egészségünkre! 

Jegesmedve

Keményebb, 2 decis tétel, 2/3 pezsgő és 1/3 vodka kell hozzá, hűvös fogyasztása melegen ajánlott. 

Jégeső

1 korsó sörbe belevágunk egy feles Jagert és egy enyhén tonikos ízű moslékot kapunk. Óvatosan mert nem játék! 

Satan's Piss

Durván korhatáros koktél, 0,5 deci vodka +0,5 deci fehérrum+tabasco szósz az aljára. Markáns ízvilága miatt, biztonsági előkészületeket igényel. 

Monyó koktél

Egy pesti vendéglátóegységhez kötődő italtípus, vodka(0,5 d) és málnaszörp (2 dl) és tabasco alkotja. Országszerte népszerű party-ital. 

Beton

Lendületes keverék, egy fél Becherovka tonikkal vizezve, akár jó is lehet. 

Rakéta

4,5 deci sörbe egy fél deci vodkát töltünk, majd egyenletesen kortyolgatva elfogyasztjuk. Feltalálói erősen sunyi italnak tartják, hirtelen üt, különösebb figyelmeztetés nélkül. 

Sarki Fény/ Fény

Extrém kategória,szódásszifonba víz helyett vodkát töltünk majd ráküldünk egy patront és málnaszörpbe fröcsköljük. Veszedelmes dolog. 

Sújtólég

Bátraké a szerencse. Abszint és Jager meggyújtva majd szívószállal felszippantva. Egyszer volt szerencsém hozzá gyors lefolyású kimenetellel. 

Übervodka 

2 dl vodka, 1 dl Martini+ néhány szem szőlőcukor. Arányai miatt több fordulós fogyasztása nem javasolt. 

További receptek beküldői között 2 személyes Győri Likőr gyárlátogatást sorsolunk ki:)