HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Rachel férjhez megy

2009.07.08. 22:42 rolo tomasi

Bárányok hallgatnak-ot is jegyző Jonathan Demme  hosszú dokumentumfilmes kitérője jó táptalajnak bizonyult egy játékfilmnek álcázott kézikamerás környezettanulmányhoz.
A Rachel férjhez megy egy kis költségvetésű esküvői kukkolás, - amellett hogy persze tényleg  játékfilm - egy jelentős működési zavarokat produkáló famíliával a főszerepben.

Az exdrogos Kym (Anne Hathaway) szinte a terápiáról esik be nővére esküvőjére és lám máris van min fészkelődni. A drámai felütésből azonban szépen lassan átúszunk egy színes-szagos, multikulti szertartásba. Persze ahol a Tv On The Radio frontembere az ifjú férj, ott ez így életszerű és az sem kérdés hogy a pereputty színes, népviseletbe öltözött fele minimum hajnalig rázza...

Emelett akad jónéhány frappáns köszöntő, garázsrokkos himnusz átirat, afrobeat és a drámaiságot szintentartó, ciklikusan jelentkező családi perpatvar is...

Summa summarum a Rachel férjhez megy a kínos veszekedések ellenére mégiscsak egy zenés kifestő, ami kukkoláshoz ideális, de így meghívó nélkül egy idő után sokat veszít a varázsából.  Pláne hogy a - dokumentarista stílus ellenére - szépen tálalt életképek között nincs egy fia Clemenza sem hogy hűsítő gyanánt kancsóból engedjen le a bort a gigáján. De hogy - a Keresztapa mellett - egy másik esküvőben erős dolgozatra is utaljak, a keserédes finálé hangulata hiába mutat párhuzamot a Szarvasvadász hajnali, klimpírozós jelenetével, (ezúttal vonósokra hangszerelve) ebből nehezen lesz klasszikus. Nem a násznépen, a menüsoron  vagy a connecticut-i táj émelyítő zöldjén múlt, mert előttük tényleg le a kalappal.


Kapcsolódó linkek:

A film hivatalos oldala | IMDb.com info

1 komment

Címkék: kritika film mozi kino zsenya rachel férjhez megy

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr174578674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mari 2009.07.09. 06:42:28

Asszem Zsenya megtalálta a kulcsszót a filmhez- feszengés. Nekem kicsit sok is volt belőle. A végén már minden sok volt, a kézikamera rángatózása, az üresjáratok, a lappangónak álcázott, de nagyon is szájbarágott konfliktusok. Amolyan lebutított Születésnap-szintén dogma-, nálam már ez sem előny.A színészi játékot leszámítva ( Debra Winger él ? ) nem igazán jött be.
süti beállítások módosítása