Tavaly már csináltuk ilyet, hát idén is leporoljuk az ötletet, hisz vannak dolgok amiket ezerszer érdemes megvitatni.

Az ajándékozás és a nagy zabálás mellett kellemes szórakozást ígér ebben a marha nagy hidegben egy takaró alatt, vagy a kiterített jegesmedve prémen a kandalló előtt összebújva szörfözni a csatornák között.

Akinek tányérosa van vagy kábelen fogja az adást -bár ez sem biztosíték- annak nyitottabb a világ, akinek pedig csak a földiek jönnek annak maradnak a jól bevált témák!

A feladat a következő: fejből -port.hu t és színes rtv-t használni tilos- tessék mondani minél több stabil karácsonyi programot.

Hajrá!

2003

OLDBOY

r: Park Chan -wook

Az ázsiai filmművészet módszeres nyugatra húzódásának fontos alakja Chan-wook-Park, akinek  bosszú trilógiáját (A bosszú ura, Oldboy, A bosszú asszonya) komoly kultusz övezi óceánon innen és túl.
Az oly kedvelt vendetta témakörben készült darabok közül kiemelkedik a 2003-as Oldboy, melynek utóhatásai évekig nem ürülnek ki a gyanútlan néző szervezetéből.
Oh Dae-soo-t, egy átlagos családapát, ismeretlenek elrabolják és se szó, se beszéd 15 évre bezárják egy minimalista garzonlakásba ,ahol egy TV-n keresztül figyelheti a világ történéseit.

A gyötrődő fogoly számára nincsenek válaszok, az ok nélküli senyvedés okozta letargiája vérszomjas bosszúvá érik,rabul ejtéséhez hasonlatos megmagyarázhatatlan hirtelenségű szabadulása után egy cél vezérli,levadászni rejtélyes fogva tartóját, és megfejteni a rejtélyt: MIÉRT?

Az Oldboy egy remekmű, egy kortalan és határtalan őserejű mozi, őszinte brutalitással, gyönyörű lelki tartalommal és lenyűgöző képi világgal. Oh Dae-soo pokoljárásának  felejthetetlen jelenetsorai (a 2 dimenziós kalapácsos harcjelenet, vagy a sajátos tenger gyümölcsei menü elfogyasztása) szó szerint befészkelik magukat a bőrünk alá.

Ezt a filmet muszáj megnézni, átélni, kihagyhatatlan állomása a kortárs filmgyártásnak, egy igazi rozsdás bökő a köröm alá, egy lassan felszívódó seb a szájpadlásunkban.

Jeles évfolyamtársak: Nagy hal, Dogville, Kill Bill, Elveszett jelentés, 21 gramm, A bálnalovas, Rocksuli

2004

Egy makulátlan elme örök ragyogása (Eternal sunshine of the spotless mind)

r: Michel Gondry

Charlie Kaufman történetei és feje alapján is bizonyosan egy távoli planéta szülötte, és persze a Michel Gondry-val összehozott közös vállalkozástól nem is várhattunk mást mint egy korszakos mesterművet.

Ebben az egyedülálló zamatú szerelmes filmben úgy burjánzik az alkotói kreativitás, hogy a hollywood-i rom-com  gyárosok e film megtekintése után szégyenükben akár örökre szegre akaszthatnák a kamerájukat.
Gondry ugyanis olyat tud, amit csak nagyon kevesek. Forradalmi látásmódja, virtuóz technikai felkészültsége páratlan. Lefegyverző elhivatottsága  süt a film minden egyes kockájából.

A boldogtalanságát-szerelmi csalódását- sugaras beavatkozással eltávolíttató Joel (Jim Carrey) és  a bohém  Clementine (Kate Winslet) közt szövődő szerelmi szál futónövény módjára tekergőzik fel agytekervényeinkre, miközben percenként kapunk mentális és lelki orgazmust a csodaszép történettől, mely szerint a szerelmet semmilyen hi-tech trükközés vagy metódus nem vághatja ki az emberi lélekből.

Jim Carrey finoman visszafogott játékához remekül passzol Kate Winslet boszorkányos alakítása, Mark Ruffalo, Elijah Wood és Tom Wilkinson pedig magabiztosan sorfalaznak a szerelemeseknek.

Igazi gyűjteményes darab, évente leporolandó.

Jeles évfolyamtársak: Aviátor, Kerülőutak, Hotel Ruanda, Kill Bill 2., Édes vizi élet, Haláli hullák hajnala, Collateral

2005

Sin City - A bűnös város

r: Robert Rodriguez

Az első képregény film ami 100%-ig szem előtt tartva az adaptálandó mű jellemvonásait addig merészkedett,hogy "grafitcekával" satírozta fel a vászonra Sin City szennyes utcáit,Frank Miller kultikus képregényének hőseit és démoni gonosztevőit.

Rodriguez ülésbe préselő mozija a comic-kódex minden pontjának megfelel, instant dráma, humor és ipari mennyiségű erőszak.

A konstans akcióhoz makulátlan trükkök dukálnak ,a blue screen előtt árnyjátékozó szereplőgárda pedig verhetetlen. A hosszú ideje alibiziő Bruce" Mr.Minimal" Willis is meglepően jó, nem beszélve Mickey Rourke ólomsúlyú alakításáról.

A három különálló epizódból összeálló film alkotói olyat mutatnak, amit korábban senki, koncepciójában,filmkészítői leleményességben,technikai téren talán Spielberg Jurassic Parkja volt hasonló úttörő még a 90-es évek elején.

Ez esetben úgy gondolom a műfajra jellemző könnyedség és a mű minősége is folytatásért kiállt, lesz is vagy 2 további rész, melyeket az elsőhöz hasonlóan QT kebelbarátja ír, rendez, fényképez és zeneileg aláfest. Csak győzzük kivárni!

Jeles évfolyamtársak: Az elszánt diplomata, Capote, 40 éves szűz, Hervadó virágok, A bukás, Syriana, München, King Kong

Még két hét van hátra ebből a  sok szempontból cudar és válságokkal teli évből, ám 2009 lezárása jó alkalom egy kis nosztalgiázásra, itt az ideje, hogy  - blogunk alaptémáihoz igazodva- megemlékezzünk az elmúlt 10 év zenei és filmes termésének egy-egy fontos és megkerülhetetlen alkotásáról, egyfajta "óriási" szemléletű összefoglalást adva az említett időszakról.

A több körben kupacba kapirgált  filmeket nem a  jól ismert  rangsor szempontú szellemiségben tárom elétek, hanem pusztán olyan mozikat próbáltam felidézni melyek-amellett, hogy egyszerűen baromi jó filmek- hű és maradandó lenyomatai az elmúlt 10 év filmvilágbéli történéseinek.

2000

MEMENTO

r: Christopher Nolan

Úgy gondolom az nem vitás, hogy ez az évtized Christopher Nolan és testvére, Jonathan Nolan (állandó író) felemelkedésének és virágzásának időszaka volt. A bődületes kezdőrúgást a Memento jelentette, mely simán a filmtörténet egyik legjobb forgatókönyvéből "reverse" üzemmódban összefűzött mozija.

A rövid távú memória híján tetoválásokkal jegyzetelő Lenny magánnyomozásának története elsősorban bravúros szerkesztése, és egyedülálló történetvezetése miatt került vastagon szedve a noteszunkban, de a Memento ezen felül nemcsak zseniális stílusgyakorlat, hanem remek krimi és egyben  komoly kalapemelés a film-noir műfajnak. Guy Pearce élete legjobb formáját hozta, Chris Nolan pedig szépen és nagy ívben körbepisilte a fennhatóságát, melyet aztán az évek során olyan darabokkal erősített meg  mint a Prestige (Tökéletes trükk), vagy a Batman széria újradefiniálása.

Jeles évfolyamtársak: Korcs szerelmek, Majdnem híres, Billy Elliot, Ó testvér merre visz az utad?, Pop csajok satöbbi, Traffic

2001

A hálószobában (In the bedroom)

r:Todd Field

Todd Field  rendkívül hatásos es sötét drámájában egy anya (Sissy Spacek) és egy apa (Tom Wilkinson) megpróbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant. Ez a  precíz lélektanulmány csendes, szerény, hétköznapi emberekről készült, akik a jólét és a viszonylagos harmónia állapotából egy szempillantás alatt a pokol legmélyebb bugyraiban találják magukat, egymást és önmagukat emésztik fel egy szörnyű tragédia árnyékában. Tom Wilkinson lélegzetelállító a szerepében, minden mozdulata elementáris, főleg neki köszönhető a film mély bevésődése.Manírok és sírógörcsök nélkül farigcsálja a néző lelkét,mélyen belül hat igazán.

A film címe egy mondáson alapszik, mely csapdába esett emberekre utal, akik a világ  fürkésző tekintetétől elzárva egymás ellen fordulnak fájdalmukban, de a koncepciózus könnyzacskó repesztgetés helyett Todd Field őszinte és emberközeli drámát készített az eredetileg színpadra íródott darabból.

Jeles évfolyamtársak: Donnie Darko, Az ember aki ott se volt, Szexi szörny, Mulholland Drive, Tennenbaum, a háziátok

2002

Az  utolsó éjjel (25th hour)

r: Spike Lee

Montgomery Brogan (Edward Norton) menő drogdíler utolsó szabadlábon töltött napjának történetét elbeszélő film Spike Lee egyik legjobb alkotása. Az utolsó éjjel egy rétegesen felöltöztetett, kutya kemény film  a férfi barátságról, a  bűnről és a felelősségvállalásról, mindez a 9/11 után lefagyott New York traumájának kellős közepén.

Az  egész film egy kiábrándult  tükörbenézés, a félresiklott társadalom személyes hangvételű bírálata egy fiatalember bukásának történetén keresztül.

Edward Norton lehengerlően dominál a vásznon, Barry Pepper, Philip Seymour Hoffman, Rosario Dawson, Brian Cox és Anna Paquin pedig  tanári módon hozzák a  simára csiszolt karaktereket .Ez a film tobzódik a jobbnal jobb alakításokban.

Spike Lee erőteljes  rendezése egyszerre felrázó és elgondolkodtató, Monty utolsó éjszakája cunamiként ragadja magával szereplőit és persze minket is.

Jeles évfolyamtársak: Adaptáció, Isten városa, Schmidt élete, Frida, Az órák, Bourne-rejtély, 28 nappal később, Anyádat is

Drágai barátaim!

A 11 évig éheztetett hazai Metallica rajongótábornak végre felcsillant a fény az alagút végén, a határainkon feszülő zenei vasfüggönyön áthatolva 2010 május 14-én Budapesten lép fel a METALLICA.



A World Magnetic turné keretein belül hazánkba érkező zenekar koncertjére december 15.-től lehet beképőt váltani.

A Ticket Express szerver lefagyása garantált.

Találkozunk a helyszínen.

Ez a sci-fi nem az a sci-fi ahol feszt a csillagos eget kémlelik és tudományos/áltudományos maszlaggal hozzák helyzetbe, ösztönzik gondolkodásra az egyszerit. A Pandorum-ban véget nem érő folyosók, nettó klausztrofóbia és garantált beszarás van. Ilyet tucatszor láthatott bárki, de az etalon még akkor is Alien-szériát takarja, ha tudjuk hogy az első nagy űrfrász-invázió először fekete-fehér-ben tombolta ki magát (The Thing From Another World, stb..) A tetejébe én még a Gyilkos Bolygó - Hármas számú űrbázis kombóra is előbb lógtam be mint mit a Ridley Scott klasszikusra.
Szóval durván a hetvenes évek vége óta szinte mindenki csak közhelyeket puffogtat, tiszteletköröket fut, max az egyre pöpecebb technikai kivitelezésre helyezi a hangsúlyt.

A Pandorum Hollywood-ba importált német rendezőjenek is kábé annyi mozgástere van, mint a film elején vezetékbe gabalyodó asztronautának. Többnyire hozott anyagból és annál kevesebb eredeti ötlettel kufárkodik.
A rutinból odakent prológus után - mely szerint a kék bolygóból végképp kifogyóban a nafta, ergó irány a végtelen - rövid úton lábra kap a bújócska, amely kezdetben összekovácsolja a maroknyi aktív szereplőt, hogy aztán kezdetét vegye az a vérbő csapatleépítő tréning, ami az ilyen batár, sötét űrhajókon teljesen életszerű.
Vincent Vega klasszikus sorait idézve: "mindenhol ugyanaz a szar van, de a kis különbségek"
Mert azért ilyenek is akadnak. Teszem azt a Pandorum meglepően "üdén" kezeli a post-hibernációs traumát és amíg máshol az évekig tartó jegelés után már javában a zacskóslevest fitymálják, esetleg a szervetlen kollégát basztatják, addig ezek még csak a kilinccsel bénáznak.
A berlini Bavaria filmstúdió szakijainak, főleg a maszkmestereknek meg innen is kézcsók, mert a darabos mozgású, talpig latexben vadászó mutánshorda olyan szívbajt hoz az emberre, amilyenre utoljára barlangi rokonaik esetében volt példa(The Descent).

A Pandorum enyhe túlzással persze, "bé" filmnek is titulálható (kérdés hogy akkor  létezik e betű a Mega Shark Vs.Giant Octopus-ra?), de ettől még - vagy pont ezért - mocskos(jó) szórakozás, kár hogy egy percre sem viccel, mert a finálé az oldalára borult szabadságszobor és az ágyékkötős Charlton Heston látványával igazán ütős móka lehetett volna.

Itthon csak jövőre,valószínűleg csak DVD-n.