HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Pandorum

2009.12.11. 07:49 rolo tomasi

 

Ez a sci-fi nem az a sci-fi ahol feszt a csillagos eget kémlelik és tudományos/áltudományos maszlaggal hozzák helyzetbe, ösztönzik gondolkodásra az egyszerit. A Pandorum-ban véget nem érő folyosók, nettó klausztrofóbia és garantált beszarás van. Ilyet tucatszor láthatott bárki, de az etalon még akkor is Alien-szériát takarja, ha tudjuk hogy az első nagy űrfrász-invázió először fekete-fehér-ben tombolta ki magát (The Thing From Another World, stb..) A tetejébe én még a Gyilkos Bolygó - Hármas számú űrbázis kombóra is előbb lógtam be mint mit a Ridley Scott klasszikusra.
Szóval durván a hetvenes évek vége óta szinte mindenki csak közhelyeket puffogtat, tiszteletköröket fut, max az egyre pöpecebb technikai kivitelezésre helyezi a hangsúlyt.


A Pandorum Hollywood-ba importált német rendezőjenek is kábé annyi mozgástere van, mint a film elején vezetékbe gabalyodó asztronautának. Többnyire hozott anyagból és annál kevesebb eredeti ötlettel kufárkodik.
A rutinból odakent prológus után - mely szerint a kék bolygóból végképp kifogyóban a nafta, ergó irány a végtelen - rövid úton lábra kap a bújócska, amely kezdetben összekovácsolja a maroknyi aktív szereplőt, hogy aztán kezdetét vegye az a vérbő csapatleépítő tréning, ami az ilyen batár, sötét űrhajókon teljesen életszerű.
Vincent Vega klasszikus sorait idézve: "mindenhol ugyanaz a szar van, de a kis különbségek"
Mert azért ilyenek is akadnak. Teszem azt a Pandorum meglepően "üdén" kezeli a post-hibernációs traumát és amíg máshol az évekig tartó jegelés után már javában a zacskóslevest fitymálják, esetleg a szervetlen kollégát basztatják, addig ezek még csak a kilinccsel bénáznak.
A berlini Bavaria filmstúdió szakijainak, főleg a maszkmestereknek meg innen is kézcsók, mert a darabos mozgású, talpig latexben vadászó mutánshorda olyan szívbajt hoz az emberre, amilyenre utoljára barlangi rokonaik esetében volt példa(The Descent).


A Pandorum enyhe túlzással persze, "bé" filmnek is titulálható (kérdés hogy akkor  létezik e betű a Mega Shark Vs.Giant Octopus-ra?), de ettől még - vagy pont ezért - mocskos(jó) szórakozás, kár hogy egy percre sem viccel, mert a finálé az oldalára borult szabadságszobor és az ágyékkötős Charlton Heston látványával igazán ütős móka lehetett volna.

Itthon csak jövőre,valószínűleg csak DVD-n.

 

4 komment

Címkék: kritika film mozi zsenya

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr24578757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_21066 2009.12.11. 11:10:25

nekem már a film elején a galaxis útikalauz stopposoknak (könyv) jutott az eszembe, annak is egy bizonyos fejezete, de nem szeretnék spoilerezni...

Ismeretlen_53952 2009.12.11. 13:33:42

Megnéztem, kurvajó. tnx

rolo tomasi 2009.12.12. 09:23:23

..és Ben Foster-nek nem volt egy elmebeteg jelenete sem..:)

Hugi 2009.12.14. 12:33:12

mi is megnéztük és tetszett
süti beállítások módosítása