HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Erős magyarok / Dragomán György, Háy János, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina - Expander

2011.03.31. 11:29 marge gunderson

Az Expander a fenti szerzők hat- hat rövid írását tartalmazza.

Aki Népszabadság olvasó, az elvileg találkozott velük az újság hasábjain. Ott azzal a céllal jelentek meg, hogy felelevenítsék a tárca műfaját. Azzal lehet vitatkozni, hogy mind a négy író a hagyományos értelembe vett tárcát műveli-e ebben a suttyomban megjelent kis kötetben. Mindenesetre akárhogy is nevezzük, nagyon jó írások. A kortárs irodalom négy olvasott szerzőjéről van szó, akiknek sikerült megoldani a hazánkban szinte lehetetlen feladatot- szereti őket a kritika és a széles olvasóközönség egyaránt. Tettamanti Béla izgalmas illusztrációi tovább emelik a könyv amúgy is magas színvonalát.

Dragomán Györgynek különösen örültem, mert A Fehér Király óta nem olvastam tőle. Az ő hat tárcája egy árva kislány felnőtté válásáról szól, a történetekben nem mellesleg egy boszorkányvonásokkal rendelkező, gyanús nagymama is szerepet kap. Ahogy nagy regényében, Dragomán megint bebizonyítja, milyen jól ismeri a kamaszok lelkivilágát, félelmeit. Olyan ügyesen csúszik át a realitás talajáról a mesevilágba, hogy egy- egy képe szinte thrillerbe illően borzongató. Az ő írásai képviselik tehát a könyvben a misztikus vonalat.


„Kimegyünk a kertbe. Megállunk a fáskamra előtt. Nagymami azt mondja, ne menjek a közelébe. Bármit is hallanék, ne menjek oda.

Azt mondom, jó, nem fogok a közelébe menni. De tisztán hallottam a sírást.

Nagymami azt mondja, képzeltem csak. Aztán azt mondja, a biztonság kedvéért jobb, ha körbekerítjük a fáskamrát. Benyúl a zsebébe, egy kis nejlonzacskót vesz elő, azt mondja, tartsam oda a két tenyerem, aztán apró fehér kavicsokat önt a kezembe. Simák, nem nagyon súlyosak, a két tenyeremre nézek, látom, hogy mindegyik fogformára van faragva.

Nagymami kivesz egyet, a földre dobja. Azt mondja dobjak én is egyet a földre. Odadobok egy kis fog formájú kavicsot az övé mellé a földre, a fű közé.

Nagymami azt mondja, jól van, most sétáljuk szépen körbe a fáskamrát, és minden lépésnél dobjunk le egy-egy kis követ.

Elindulunk, egymás után dobáljuk le a kövecskéket. Közben végig a fáskamrát nézem, és figyelek, hogy hátha meghallok valamit, de csend van.”


Háy Jánosról tudjuk, hogy mindenhez ért, miért pont a tárcába törne bele a bicskája? Az ő ciklusa amolyan modern kisgyermek panaszai. Falusi fiú, aki irtózik a disznóvágástól, akit az anyukája nem mer szeretgetni, mert az nem illik. Belesajdul az ember szíve (is), ahogy oviból hazafelé ül a bicikli kemény csomagtartóján, de párnát nem kér a feneke alá, mert nagyfiú. A hat rövid történet rádöbbenti az olvasót, hogy gyerekszemmel milyen félelmetes, idegen és sokszor rideg a felnőttek világa, a mi világunk.


„Az állat üvöltött, a gyerek nem mert a szemébe nézni, a hang ömlött a torkából, belekenődött a kutya hangjába, ez a hang kerengett az udvar fölött, nem tudni, mennyi időig. Fogd meg, gyerek, a hátsó lábát – kiabálta a szomszéd –, mert elszalad. A gyerek ügyetlenül próbálta a lábat megmarkolni, közben arra gondolt, hogy nem szabad a könnyének kicsordulni, mert akkor ő soha nem lesz férfi. Aki sajnálja a malacot, az soha nem lesz férfi. Eszébe jutott, amit az apja mondott: ha a hurkát szereted, akkor ezt is szeretned kell. És ő a hurkát szerette.”


Parti Nagy Lajos tükröt tart elénk, kíméletlenül, de a tőle megszokott humorral, nyelvi játékossággal mutatja meg, milyenek is vagyunk. Amikor tülekedünk, idegeskedünk, napi robotolunk, okosodunk, mindent jobban tudunk, és nem figyelünk egymásra. Alanyai és alanynői mind a mai magyar valóság egy- egy jellemző alakja. Az örök kellemetlenkedő nő, aki a villamoson kiosztja a többieket, őstulok metróellenőr, vérszomjas strandcikk árus. Ahogy Parti Nagy Lajos bemutatja, úgy teljesen világossá válik, hogy a valóságnál nincs abszurdabb dolog.


„Karácsony előtt úgy honfi-, mint utitársaim mindegyike halaszthatatlanná válik önmaga számára, a lélek reszkető, szeretetdüh motorjai veszélyesen felpörögne, s akkor aztán nem néznek se istent, se embert. Hogy erősebb vagy nagyobb-e. Illetve gyengébb. Egy tockost a Jézuska is kap, ha nagyon bőg a genya kis kocsijában, figyeljünk már egymásra, azt a ragyogóját!”


Tóth Kriszta hat testrészt vesz górcső alá. Fej- halálos daganattal, kiszívott nyak, füllyukasztás, bevert orr, tenyér, amely rossz helyen hagyott lenyomatot, mellek, amelyek már nincsenek. Mindegyik írás egy- egy hétköznapi tragédia, szerelem és küzdelem története, női érzékenységgel, szókimondással és bölcsességgel modern parabolává kerekítve.


„A nő a férfi gyerekeiről kérdezősködött és közelebb lépett. A férfi megérezte a parfümjét: ugyanaz a fanyar, szomorkás illat volt, mint régen. És ugyanúgy megkívánta a nőt, mert még mindig ugyanúgy szerette, a szerelem tudniillik nem múlik el, hiába is bástyázzuk körül történetekkel és népes családokkal az ellenkező állítást.”

Alexandra, 2010

3 komment

Címkék: kritika könyv kötet marge betű

Egyedülálló magyar természetfilm a mozik műsorán

2011.03.30. 14:32 rolo tomasi

Évtizedekkel ezelőtt Homoki Nagy István Európa-szerte híres természetfilmeket készített hazánk állatvilágáról. Hosszú idő elteltével végre követői akadtak.


Elkészült a Vad Magyarország - A vizek birodalma című egészestés természetfilm,mely áprilisban kerül a hazai mozikba.




Török Zoltán rendező stábja majd 2 éven át rögzítette az anyagot 20 forgatási helyszínen.

A film egy rétisas család életén keresztül mutatja be Magyarország mocsarainak, tavainak, folyóinak élővilágát ,soha nem látott részletekbe avatva a közönséget.

Természetesen külföldön már rövidebb változatok bemutatásra kerültek, a hazai forgalmazás csak az utóbbi pár hónapban rendeződött.

Ez nálunk így természetes.

A hírek szerint az egzotikusabb faunához szokott külhoni természetfilmes szerkesztők is ámultak a magyar filmesek képei ,és a Kárpát- medence élővilágának bemutatása láttán.

Alant még egy kis promó:

 


 

 

A forgatásról az alkotók blogot is vezettek,melyet itt találtok.

 

Minnél többen a moziba BE!


6 komment

Címkék: ajánló mozi nyúz kino rolo

Tovább dúsúl a Sziget program

2011.03.29. 10:02 rolo tomasi

Foo Fighters(!), Arctic Monkeys,(!!) és Amy Winehouse  a Szigeten!

 

Egész hihetetlenül alakul az idei felhozatal, nem olcsó ugyan ,de tutinak tűnik a bérlet.

Most már csak abban bízzunk ,hogy  képzett hangmérnököket dob a gép a Nagyszínpadhoz,na meg  hogy, Tarlós úr nem jelöli be a volume skálán a középső tartományt, mint maximális tűréshatárt:)

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: mti zene live koncert nyúz rolo

Trailerpark

2011.03.28. 18:00 rolo tomasi

A fesztiválszezonra időzített bemutatók lecsengése után komoly erőfeszítésekbe kerül értelmes mozis programot levadászni. Tekintsünk hát ismét  a közeli jövőbe,összekapirgáltam néhány bemutatót,melyek azért értékes tartalmat ígérnek.

 


Source Code - Forráskód

Duncan Jones a csodás Moon-t követően ismét sci-fi-t rendezett,ezúttal hétköznapi szereplőkkel és földi helyszínnel.  A krimibe hajló történet szerint egy zseniális program egy vonatmerénylet utolsó pillanataiba helyezi Colter Stevens hadnagyot (Jake Gyllenhall),akinek mindig 8 perce van szaglászni,aztán bumm.! Jones remek debütálását követően megnyíltak a pénzcsapok,kíváncsian várjuk lesz-e bekurvulás vagy marad az egyedi hangvételű szerzői filmes attitűd.

 


 

 

David Bowie fiacskájának filmje sci-fi trilógiájának második darabja,még egy tudományos-fantasztikus eresztés,majd egészen más zsáner következik.

Erről is beszél az alábbi interjúban.


Duncan Jones Interview - Source Code from FirstShowing.net on Vimeo.

Hazai bemutató: 2011 április 21.

 

 

Super 8

Ha J.J.Abrams új filmje azt tudja majd,amit ez a bemutató láttat,akkor az év egyik kellemes színfoltja lehet. A Goonies és az E.T. hangulatát újrakeverő mozi középpontjában egy kisvárosi gyerekcsapat áll, akik véletlenül olyat filmeznek le ,amit nem kéne…….   Abrams valóságos popcorn mozi mágus(M.I.3, Cloverfield, Star Trek),Spielberg hűséges katonája,Michael Bay és Roland Emmerich nemes ellenfele,aki a trükkök és lassítások közé történetmesélős atmoszférát és némi intelligenciát is kever.



Hazai bemutató: 2011 június 16

 


Win Win

Korunk talán legjobb szerzői filmese, nagy kedvencünk: Tom McCarthy -, olyan zseniális mozik alkotója mint „Az állomásfőnök” és „A látogató” -  ismét írt és rendezett.

A Sundance fesztivál ünnepelt darabjában Paul Giamatti viszi a prímet,mely McCarthy kedvenc territóriumába, az emberi kapcsolatok sűrű erdeibe vezeti az érdeklődőket.

McCarthy egyedülállóan vegyíti a humort és a drámát,bátran nyúl népszerűtlen témákhoz,fontos kérdéseket feszeget, minden bizonnyal ezúttal sem kell csalódnunk.


 

Hazai bemutató: talán nyáron


Tree of Life

Terence Mallick-re ( Sivár vidék,Az őrület határán) mindig érdemes odafigyelni,az agg mester ritkán forgat, de filmjei mindig húsba vágnak.

Ezúttal egy 50-es évekre visszanyúló családi történet a háttere,a szülő-gyermek kapcsolat misztériumát és létünk nagy kérdéseit boncolgató fimjének.

Brad Pitt(apa) és Sean Penn(fiú) mellett Jessica Chastain(anya) alakítására hívják fel figyelmünket, a szerencsés beavatottak.

Az ajánló magáért beszél, Mallick képei már a beharangozóban is székhez szögezik a nézőt.


 

Hazai bemutató: Nem ismert


Water for Elephants – Vizet az elefántnak

A klasszikus regények világának kedvelői biztos felkapják majd fejüket Francis Lawrence filmjére.

A nagyívű történet középpontjában álló vándorcirkusz kulisszái mögött tiltott szerelem szövődik,mely szép lassan elsöprő erejű drámához vezet.

Sara Gruen regényéből készült moziban az Alkonyat szériából elhíresedett,erős imidzs váltáson munkálkodó Robert Pattinson,a szokásosnál is szőkébb Reese Witherspoon,a Made by QT jelölésű Christoph Waltz és a kedves nyugdíjas karakterek védőszentje, Hal Holbrook domborítanak.

 


 

Hazai bemutató: 2011 május 11.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló film mozi nyúz kino rolo

"Én kaptam meg Ikarusz szerepét" - Interjú Halasi Márkkal, a Cirque du Soleil művészével (1. rész)

2011.03.24. 09:00 toszi

Másfél cirkuszi előadásra emlékszem összesen: az egyik -ez lesz az egész - egy negyedikes osztálykiránduláshoz köthető, lehettem vagy 10 éves. A Moszkvai Nagycirkusz lépett fel a fővárosban,volt bohóc, légtornász, oroszlán, tigris, nagyzenekar. Perecet ettem, kólát ittam és nagyon izgultam, hogy a zsebpénzem kitartson hazáig.


A második -ez lesz a fél- már az ezredforduló tájékához kötődik. Ekkor láttam Halasi Márkot először saját közegében, színpadon. Az Artistaképző év végi vizsgaelőadása(?) volt a Pecsa-ban. Lógott a tissue-n, és részrehajlás nélkül állítom a legnagyobb tapsot Ő kapta a javarészt hozzátartozókból álló közönségtől. Talán soha nem írtam le, nem mondtam neki, de akkor és ott, én is nagyon büszke voltam arra, hogy rokonok vagyunk.


Márk jelenleg a cirkusz világának Forma 1-ében, a  Cirque du Soleilben főszerepel, két állomás között kaptam tollvégre:


Oriasiblog: Kezdjük a végével: éppen merre jársz?


Halasi Márk: Jelenleg Kanadában, Québec-ben pihenek, vakációzom az egyik barátomnál. A vakáció most 3 hetet jelent.

Egyébként Taipeit (Tajvan)  fejeztem be és Szöul (Dél-Korea) lesz a következő állomás. Azután még egy ázsiai várost látogatunk meg, és utána egy év Brazíliában, várhatóan 8 várossal.


OB: Nos akkor hány évet is kell visszaugrani ha történeted elejére vagyunk kíváncsiak?


HM: Jó párat. Pontosan 24-et.

2 éves koromban estem szerelembe a cirkusszal, majd 10 évesen felvételiztem az Állami Artistaképző Intézetbe (jelenleg Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola), majd az ott eltöltött 9 év után elindultam a "nagyvilágba".




OB: Honnan és mikor jött az ötlet, hogy „cirkusz”? Sok gyerek jár cirkuszba, de sejtésem szerint, a java nem a porondon köt ki?


HM: A cirkusz imádat nagyban köszönhető anyai nagyszüleimnek, akik rendszeresen vittek el a különböző cirkuszi előadásokra, legtöbbször a Fővárosi Nagycirkuszba.

Nagyon szerettem a cirkuszi előadások hangulatát,és valahogyan szerettem volna abban a közegben dolgozni. Nem feltétlenül mint artista, de mindenképpen cirkusszal foglalkozni és azzal keresni a kenyeremet.

A egyszerű csodálatot tettek követték: elkezdtem kisebb cirkuszi előadásokat rendezni, húgom és gyermekkori barátok bevonásával, hol családtagoknak, hol ismerősöknek akik éppen vendégségben jártak nálunk.

10 éves voltam,amikor a szüleim ajánlották, hogy ha komolyan szeretném folytatni a "cirkuszolást", akkor jelentkezzek az Artistaképzőbe.

Megpróbáltam.

Felvettek,....és onnantól kezdve szinte egyenes út vezetett a porondra.


OB: Az első „felindulást” azonnal az Artistaképző követte?


Amint elértem a felvételi korhatárt, igen.


OB: Az mennyire szokványos, hogy egy nem cirkuszos famíliából valaki ilyen iskolába járjon? Azt gondolná az ember, hogy a cirkusz az igazi belterjes világ.


HM: Otthon eleinte így volt, de ez az idő előrehaladtával egyre jobban "hígul".

Manapság már szűnő félben vannak a cirkuszos dinasztiák, a gyermekeket hagyják szabadabban pályát választani.

És egyre több gyerek dönt úgy, hogy kipróbálja magát, még ha senkije sem volt szakmabeli. Sokan jönnek tornából, sőt még balettból is artistának, mert egy jó alappal könnyebb elindulni.


OB: Mikor volt, ha volt egyáltalán, olyan pillanat amikor azt gondoltad, hogy no akkor most már komolyra fordult a dolog?


HM: Talán az első iskolai napon, vagy talán amikor megkaptam az értesítést arról, hogy felvettek.




OB: És olyan volt, hogy miután komolyra fordult, egyszer csak megingott a lelkesedés? Vagy ha a lelkesedés nem is, de a körülmények nem a legkedvezőbben alakultak?


HM: Volt persze. Kétszer is.

Először majdnem, hogy a "célegyenesben" dobtam be a törölközőt. Harmadikos gimnazista voltam, tehát az utolsó előtti évemben jártam a képzőben, amikor is egy 3 éve létező görkorcsolya csoportból kiváltam. (Ennek több oka is volt. Voltak kisebb súrlódások a csoporttagok között, illetve szó szerint kinőttem a szerepemet a csoportban, és úgy éreztem, hogy ez az egész nem nekem való).

Anyukám volt az, aki biztatott, hogy legalább az érettségiig bírjam ki, aztán majd meglátom.

Ezután persze jóra fordultak a dolgok.

Az egyik tanárnő karolt fel, és közösen megalkottunk egy levegő számot, egy függönyszerű anyagon ("tissue" a szakzsargonban).

A másik ilyen holtpont az iskolák befejezése utáni pár hónapban volt, amikor csak egy-egy haknim volt, nagyobb szerződést nem kaptam. Ekkor kezdtem el egy 1 éves könyvkereskedelmi sulit, amit fél év után a hirtelen jött felkérések és szerződések miatt abba kellett hagynom.

Akkortájt tényleg úgy gondoltam, hogy könyvesbolti eladó leszek.


OB: Az el se tudom képzelni, hogy a diploma megszerzése után rögtön a Cirque du Soleil (CdS) következett  mesélnél erről a „köztes” időszakról szakmai szempontból?


HM: A diplomát 2004 őszén kaptam, előtte a nyári szezont a Nagycirkuszban dolgoztam le, majd télen haknik sora várt, többek között egy prágai kortárs táncverseny. A 2005-ös szezont egy angol családi utazócirkusznál töltöttem, télen pedig a budapesti Moulin Rouge-ban dolgoztam. Az utolsó haknim 2006. márciusában volt egy mezőgazdasági gép show-n, áprilisban pedig már utaztam is a Soleil "kiképző központjába", Montreálba.




OB: A cirkusszal kapcsolatban eszembe jut egy gyerekkori emlék: Bajára jött a vándorcirkusz, mi lakótelepi gyerekek rohantunk a piactérre, segíteni sátrat állítani, bontani. Szakadt az eső, mi nagyon lelkesen voltunk. A profik már kevésbé. Neked ez az ácsolós, építős, bontós élmény megvolt?


HM: Igen meg. Utáltam, de hálás vagyok érte, hogy megtapasztalhattam, mivel ez is hozzásegített  teljes cirkuszos élményhez, és ahhoz, hogy jobban megbecsüljem a helyem a Cirque du Soleil-nél például.

Ez egyébként Angliában történt, ahol hetente utaztunk és más-más városban állítottuk fel a sátrat. A heti utolsó előadások után annyi idő volt lesminkelni és átvenni a bontós ruhát, amennyi idő alatt a nézők elhagyták a sátrat.

Utána bontás, éjjeli utazás és reggel hajnalban (legtöbbször esőben, mert ugye Anglia) építés. Esetleg rohanás a boltba, majd smink, melegítés és előadás.

És természetesen lakókocsiban laktam.

Bontás napján pedig legtöbbször nem volt vízünk, ami ugye egy alap dolog lenne 2005-ben egy civilizált országban, de ha a csöveket már előadás alatt összepakolják, azzal időt nyerhetnek.


OB: Ha egy ilyen cirkuszt látsz hogyan gondolsz az ott dolgozókra? (lehet, hogy hülyén hangzik, de komolyan érdekel, hogy a csúcsról –amennyiben a CdS-t annak tekintjük-milyen lenézni?) –megjegyzem ezt a kérdést is egy személyes élmény ihlette: Baja, Petőfi sziget, gyerekekkel séta, s valahogy egy délutáni előadás alkalmával a cirkusz hátsó bejárata mögé keveredtünk, ahol épp a póni idomár –aki egész biztosan egy fél órával előtte még a jegykezelő volt- várt az állatokkal a sorára. Azt a megtört szomorúságot, keserűséget az arcán, ahogy ott állt, várva a jelre,... azt nehéz elfelejteni.


HM: Egyfelől tisztelem őket, és szép, hogy tovább viszik a hagyományokat, viszont  jónéhány dologban alkalmazkodniuk kellene a mellettünk elhaladó világhoz. Bizonyos dolgok, mint például egy megfakult bohóctréfa, már nem "ülnek" a 21. századi közönségnek.

Már nem elég, ha egy kócos hajú, piros orrú bohóc fenékre ül, vagy vízzel leköpi társát. Hagyományokat lehet ápolni, de igenis tessék őket a modern dolgokkal ötvözni, és kielégíteni a közönség változó, vagyis inkább megváltozott ízlését.


OB:  Hogy jutunk ezek után el a Cirque du Soleil-hez?


HM: 2004-ben volt egy válogató az Artistaképzőben,ahol kiválasztottak,de elmondták, hogy ugyan bekerültem az adatbázisukba, de nem biztos, hogy azonnal hívnak.

Lehet ez 2 nap, 2 hét vagy akár 2 év is. Vagy az is lehet, hogy soha.

Ha kellek majd egy új műsorukba,vagy egy már futó műsorukba leváltani valakit, akkor majd értesítenek. Addig is küldjem el alkalmanként azt, hogy éppen hol járok,van-e szerződésem, mit csinálok éppen. Így is tettem.

2 év múlva csörgött is a telefon.

Egy francia akcentusú fickó angolul közölte velem, hogy én kaptam meg "Ikarusz" szerepét, és én csinálhatom majd a háló számot a már 2002 óta futó műsorukban. Szóval ha a válaszom igen, akkor már küldik is emailben a szerződést, aztán irány a kanadai nagykövetség, vízum, repülőjegy...majd pakolás, elköszönések és utazás.

Mindez 2006 áprilisában történt, körülbelül egy hét leforgása alatt.

Mire felocsúdtam, már kint voltam Montreálban a stúdióban,  tréningen.




VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK, FOLYTATJUK.

1 komment

Címkék: interjú cset toszi halasi mark

Aki bújt,aki nem.../ Vasárnap Kyuss koncert a Pecsában!

2011.03.19. 15:52 rolo tomasi

Havas esőt jósolnak ugyan,de nem így lesz. A szél bizonyára ördögszekereket görget majd és sivatagi homokot fúj a szemünkbe a Városliget környékén vasárnap este, hiszen a stoner rockistenek tartják egyszeri, megismételhetetlen szeánszukat mindannyiunk nagy örömére.

A legendás felállásból csak Joshua Homme hiányzik...sebaj, őt majd május végén behúzzuk.

 

 

 

 

A merevítési előmunkát a német Burden, és a kaliforniai Waxy zenekarok végzik majd.

Jegy: 6000 Ft

 

Szólj hozzá!

Címkék: mti zene ajánló live koncert rolo

süti beállítások módosítása