Amikor Rolo kolléga útjára indította SILÓ rovatunkat az volt a vezérelv (?), hogy olyan ételekről írjunk amikkel még csak bíbelődni sem kell, hiszen fogyasztásra készek, gyorsan, vagy kimondottan egyszerűen elkészíthetők. Vegyük például a rántottát.
Emlékszem általános iskolai osztálytársamra V. Gusztira, aki azzal vált legendássá -zseniális matematika érzéke mellett- az osztálytársak körében, hogy elmondása szerint simán be tudott verni 10-12 tojásból rántottát. Na kérem! ezt én már akkor sem nagyon hittem és most is rácsodálkozom azokra akik ilyen képességekkel bírnak. Lehet persze, hogy csak azért, mert tojásevésben jómagam mindig a sor végén kullogtam. (Az ifjú kolléga mellesleg kajakozott is napi rendszerességgel, így ennek tudom be utóbb a mérhetetlen étvágyat.) Pedig enni, sokat, az nagyon tudok, de a rántotta valahogy mindig kifogott rajtam. 4 tojás a maximum.
-Főzni tudol?
-Hát ja! Teát meg rántottát.
Vagyis annyira szimpla mint a pofon. Végy annyi tojást amennyire fáj a fogad, törd fel őket, keverd el azokat egy edényben hogy kb. elvegyüljön a fehérje a sárgájával, amolyan habosra, sózd meg, majd némi zsiradékon vagy olajon addig süsd sűrű kavarás mellett, mígnem a folyékony anyag meg nem szilárdul. Ennyi. Alapmű.
Mivel a rántotta felturbózásának csak a képzelet és a jóizlés szab határokat az éhenkórász, kétbalkezes gyomorimádók és a kiművelt gasztronómia felfedezte magának a gazdagítani szót.
Értsd: a rántottát gazdagíthatjuk kb. akármivel.
tévés változat - angolul-
Legelterjedtebb változtai a sonkával és/vagy kolbásszal és/vagy zöldségfélékkel (paprika, paradicsom, hagyma, gomba) kevertek, de nem számít elvetemültségnek a káposztás és a krumplis változat sem. Házunk táján elengedhetetlen kelléke a reszelt sajt, melyet az utolsó utáni pillanatban a kész rántottára hintünk, hogy az lágyan nyúlós eleggyé álljon össze. Őrölt pirospaprikával meghinteni pedig kötelező.
Te hogy csinálod? Mit teszel bele?
Újabb mozijegyet szórunk ki az arra érdemes és szerencsés olvasónak.
