Amikor Rolo kolléga útjára indította SILÓ rovatunkat az volt a vezérelv (?), hogy olyan ételekről írjunk amikkel még csak bíbelődni sem kell, hiszen fogyasztásra készek, gyorsan, vagy kimondottan egyszerűen elkészíthetők. Vegyük például a rántottát.
Emlékszem általános iskolai osztálytársamra V. Gusztira, aki azzal vált legendássá -zseniális matematika érzéke mellett- az osztálytársak körében, hogy elmondása szerint simán be tudott verni 10-12 tojásból rántottát. Na kérem! ezt én már akkor sem nagyon hittem és most is rácsodálkozom azokra akik ilyen képességekkel bírnak. Lehet persze, hogy csak azért, mert tojásevésben jómagam mindig a sor végén kullogtam. (Az ifjú kolléga mellesleg kajakozott is napi rendszerességgel, így ennek tudom be utóbb a mérhetetlen étvágyat.) Pedig enni, sokat, az nagyon tudok, de a rántotta valahogy mindig kifogott rajtam. 4 tojás a maximum.
-Főzni tudol?
-Hát ja! Teát meg rántottát.
Vagyis annyira szimpla mint a pofon. Végy annyi tojást amennyire fáj a fogad, törd fel őket, keverd el azokat egy edényben hogy kb. elvegyüljön a fehérje a sárgájával, amolyan habosra, sózd meg, majd némi zsiradékon vagy olajon addig süsd sűrű kavarás mellett, mígnem a folyékony anyag meg nem szilárdul. Ennyi. Alapmű.
Mivel a rántotta felturbózásának csak a képzelet és a jóizlés szab határokat az éhenkórász, kétbalkezes gyomorimádók és a kiművelt gasztronómia felfedezte magának a gazdagítani szót.
Értsd: a rántottát gazdagíthatjuk kb. akármivel.
tévés változat - angolul-
Legelterjedtebb változtai a sonkával és/vagy kolbásszal és/vagy zöldségfélékkel (paprika, paradicsom, hagyma, gomba) kevertek, de nem számít elvetemültségnek a káposztás és a krumplis változat sem. Házunk táján elengedhetetlen kelléke a reszelt sajt, melyet az utolsó utáni pillanatban a kész rántottára hintünk, hogy az lágyan nyúlós eleggyé álljon össze. Őrölt pirospaprikával meghinteni pedig kötelező.
Te hogy csinálod? Mit teszel bele?
