Ha neadjisten valaki zenekari próbát rögzít, esetleg néhány színpad mögötti beállást, akkor olyan jópofa dolog is kisülhet belőle mint a Beastie Boys: The In Sound From Way Out!-ja. Ha ugyanezt a poént egy korosabb, kissé túlképzett galeri követi el, akkor a Bombastic Meatbats-ot dobja a gép.
Chad Smith, a Red Hot Chili Peppers dobosa, uszkve három zenekarban űzi az ipart és nincs mit szépíteni rajta, a Bombastic Meatbats az utolsó helyen kullog, hiszen az RHCP-vel és a Chickenfoot-al ellentétben itt szó sincs súlyos összegekkel megtámogatott reklámkampányról, rövidfilmes marhaságokról, világkörüli turnéról pláne.
Ettől függetlenül a BM szupergrupnak még így is simán elmegy, hiszen egy rakás (3+1) beérkezett session-zenészről van szó, akik minden különösebb cécó nélkül, pusztán jóérzésből nyomatják a funkot, a bluest no meg a jazzt és halál autentikusan hozzák bármely, sárgafőcímes, hetvenes évekbeli amerikai krimisorozat soundtrackjét. Mindeközben megidézik a Higher Ground-korabeli Stevie Wonder-t és jó érzékkel profitálnak Billy Preston munkásságából, aki élete talán utolsó attrakciójaként pont az RHCP legutóbbi lemezén klavinettezett.
A felütésben (Need Strange) speciel még egy hazai kultúrtörténeti utalásnak vagyunk fültanúi, mert orgonista ennél eszményibben ritkán hozza a beszívott Mekk Eleket, de az Oh! I Pilled My Beer húzós fináléjával és wah-wah gitárjával hamar átkalauzolnak bennünket a nagy levesen. Innentől pedig sűrűsödő vágóképek és számtalan ismerős jelenetfoszlány követi egymást. Hutchinson egy rosszarcú stricit agyal, Starsky pedig hasmánt csúszik keresztül a csíkos Torinó szélvédőjén, T.J Hooker liheg, stb, stb.
A műfaj követelményeinek megfelelően, minden hangszernek bőven jut ideje bizonygatni, hogy ő sem most jött le a falvédőről, Chad Smith-nek húzónév gyanánt erre több alkalma is van. Szó se róla nagyon adja magát, mint ahogy a lapos poén is: multimilliomos jazzdobos
A dolog egyetlen hátulütője, hogy a szólógitár időnként olyan szedált spéttel játszik hogy az már majdnem Derrick és - remek ritmusszekció ide vagy oda - percekre ötven plusszos lesz a komplett attrakció. Persze létezhet az a magyarázat, mely szerint az kinti rendőrörsökön is felduzzad néha a papírmunka, de az ilyen "finom", Betűreklámos/Képújságos kitérők helyett én mégis szívesebben és többet asszociálnék nagy rendőri erőket mozgósító autós üldözésekre, meg barkós dílerekkel való kiadós pofozkodásra. Füstös presszóknak viszont még így is melegen ajánlott, csak néhány megátalkodott bútordarab fogja majd fejhangon visszakövetelni a maga ilyen-olyan kereskedelmi adóját. Szarni rá!
