Az alábbi filmekre szerintem mindenképp érdemes jegyet váltani, reméljük eljutnak hozzánk is hamarosan:

Youth without youth
r: Francis Ford Coppola
sz: Tim Roth, Bruno Gantz

A 10 évente forgató mester egy román regény kedvéért ült ismét a rendezői székbe a film jelentős részét Romániában forgatták nagy részben helyi színészekkel. A történet a 2.világháború környékén játszódó misztikus love-story melynek főhőse Dominic professzor (Tim Roth), aki nyelvész. Kutatásai közben nagy felfedezést tesz... Néhány európai fesztiválon már bemutatták a filmet s az első reakciók igen változatosak.

A Keresztapa rendezője most bizonyíthatja formátumát, hiszen legutóbb ő volt aki egy interjúban földbe döngölte egykori színészeit: Al Pacino-t, De Niro-t és Jack Nicholson-t fáradtságukért és motiválatlanságukért. 

Bemutató: valamikor 2008-ban
Vadiúj trailer: ITT

Love in the time of Cholera-Szerelem a kolera idején
r: Mike Newell
sz: Javier Bardem, John Leguziamo, Benjamin Bratt

Az ünnepek környéki kötelező szívrepesztés idén színvonalasnak ígérkezik. Marquez világirodalmi remekművét végül bevállalta a filmes világ, bár nem könnyen adaptálható darab. Az emberöltőt átívelő szerelmi történet egy párról szól, akik bár gyermekkoruk óta szerelmesek, egy életen át várniuk kell egymásra a korszak és környezetük korlátai miatt ... Mike Newell már többször bizonyította, hogy jól ért a stílusok közti váltásokhoz (Négy esküvő és egy temetés, Donnie Brasco, H.P. és Főnix Rendje), ezúttal mégis kemény fába vágta a fejszéjét. A 40 milliós produkcióval szembeni elvárásokat nehéz lesz megugrani, bár ebben segítségére van kitűnő gárdája, élükön az egyedülálló színész zsenivel, Javier Bardem-el. Bemutató: November közepén, nálunk soon.

Az ajánló alapján a 100-as zsebkendő indokolt a moziban

Funny Games
r: Michael Haneke
sz: Naomi Watts, Tim Roth, Michael Pitt, Brady Corbett

A tavalyi év egyik legjobb filmjének (Cache) osztrák rendezője saját 97-es európai thrillerének remake-jét készítette el Hollywoodban. A vérfagyasztó moziban egy család nyaralásába csöppen bele 2 kedélyesnek látszó idegen a szomszédból, akik aztán vérremenő játszadozásba kezdenek megrettent áldozataikkal... Az eredeti film idegborzoló hangvétele remélhetőleg megismételhető, mindenesetre Haneke feszültségteremtő képessége és a színészek kvalitása komoly színvonalat sejtetnek.

Bemutató: 2008 március
Ajánló: pedig itt

{Rec}
r: Jaume Balaguero
sz: Javier Botet, Manuel Bronchud...

Két balul sikerült horror film után (Darkness, Hideg csontok) a spanyol rendező ezúttal különleges élményt ígér. A barcelonai tűzoltókat  helyszínre kísérő forgatócsoport borzalmas felfedezést tesz....és miközben életükért küzdeneka kamera mindent rögzít....A home-made horror kategóriába sorolható zombifilm fesztiválközönsége ki-be rohangált a vetítés közben. A beszámolók egész durva ijesztgetésről szólnak. Az ál- dokumentarista környezetben forgatott moziban törekedtek a  hiteles látványvilágra. Bár mára talán már kicsit elegünk van a kézikamerás rángatózásokból, ezt a filmet még bevállaljuk.

Bemutató:November

Ajánló : ITT

Nézőtéri reakciók a filmfesztiválon! Nagyon jó, nézzétek meg!

Control
r: Anton Corbijn
sz: Sam Riley, Samantha Morton

A Joy Division zenekar stílusteremtő munkássága és hatása a mai rockzenére elvitathatatlan.

A későbbiekben New Order-ré formálódó csapat első énekeséről, Ian Curtisről forgatott fekete-fehér játékfilmet a híres fotós és kliprendező Anton Corbijn. A 23 évesen öngyilkosságot elkövető Curtis vívódó személyiségének, szunnyadó zsenialitásának emléket állító  filmben egy kezdő színész (Sam Riley) nyújt lenyűgöző alakítást, míg felesége Deborah szerepében a kortárs színésznők talán legjobbja Samantha Morton.

 A. Corbijn többek közt a  Depeche Mode a U2 valamint a Nirvana és a Metallica  klipjeinek direktoraként elhíresült reneszánsz ember állítólag olyan kitűnő munkát végzett, hogy a New Order tagok belementek a közös promótálásba, sőt  a Joy Division lemezei is megjelennek újrakevert változatban. Az infók szerint brutálisan őszinte, megindító film, jómagam nagyon várom. Bemutató: Nálunk jövőre talán

Ajánló pedig itt!

No country for old men

Múltkor már elemeztem, hogy mennyire várom az új gyilkolászós Coen Bros. filmet, nézzétek meg a 18 éven felülieknek vágott ajánlót: ITT

Javier Bardem-el és az ő gyilkos palackjával...

Legnagyobb sajnálatunkra az egész egyszerűen zseniális System of a Down 2 éve letette a fegyvert és vegetáló üzemmódba váltott. A 21.század legnagyszerűbb metálcsapatának békaharcos örményei együtt ugyan nem dolgoznak,de szóló projectjeik közül megérkezett az első darab. Azonnal rávetettem magam a régen várt életjelre.

Megnyugtatok minden érdeklődőt, minden a helyén van, nem borult a papírforma. A libanoni születésű multifunkcionális frontember szólólemeze megugorja a szintet, elképesztő vokálereje végig dominálja az albumot. Díszes áriázástól a punkos hörgésig minden tartományban magabiztosan mozog Tankian. Más, hasonlóan énekközpontú előadók esetében gyakran elpattan valami az emberben, de ő tudja hol a határ. Sokakkal ellentétben még  az üveghangú sikítozás is jól áll neki, ám máshoz is ért a tag. Úgy hírlik a dobon kívül minden hangszert ő kezelt a lemezfelvételkor los angeles-i home stúdiójában, ami azért nem kis teljesítmény.

A kíméletlen systemes zúzda persze enyhült, a karcos, arcbavágó gitárfutamokat sok helyen zongorázás váltja. A beígért nép-nemzeti hatások  érezhetőek, egy-két dalban  felcsendül némi asszonykórus is. A beindulós riffmetál részeket gyakran kiállások és vonósrészek szakítják meg 24 karátos SOAD hangzást keltve.

Nagyon erős nyitány az első single az Empty Walls és az Unthinking Majority, már első hallgatáskor is kényszeresen nyúlunk a volume  gomb felé, majd szúrunk egy pörgős 3ast sebváltóval. A terjengős énekhang aláfestése itt is a bevált,  zárt osztályokat idéző mániákus vakerolás. Az éles tempóváltások, velőtrázóan sulykoló refrének, gyorsan ható melódiák rapszodikus kavalkádja mellé kevesebb horzsoló zúzást adagoltak, de így is megfelelő a tempó akár hangfalrugdosós pogóhoz is. Alapjában azonban Serj Tankian kivételes tehetsége és képességei emelik a lemezt az idei metáltermés fölé.

A könyvmoly rocker dalszövegeiben folyton kérdéseket tesz fel, amire lehangoló, depresszív válaszokat is kapunk. A dalok poltikai üzenetei hasonló vehemenciával csapódnak le mint az anyazenekar esetében, a mondanivaló nem változott: Hazug média, amerikai invázió, Istentől elhagyott romokban heverő civilizáció. Első hallás után az említett szerzeményeken kívül még egyből arcbavágott a Money a Saving us és a kántálós, világzenei hangulatokat magába sűrítő Lie, Lie, Lie, valamint az albumzáró himnikus líra a címadó Elect the Dead.

Mr Tankian nem bíz semmit a véletlenre az album minden dalához klip is dukál majd. Társadalmi problémákat feszegető művészi kompozíciókat ígérnek. Az első két klip már meg is érkezett és a többi is folyamtosan várható a zenész gyakran frissülő site-jára. Egyébként tényleg érdemes klikkelni az egész lemez hallgatható az oldalon: www.serjtankian.com

 A készülő kisfilmek rendezői is már aláírtak:

01. "Empty Walls" - Director: Tony Petrossian
02. "The Unthinking Majority" - Director: Tawd Dorrnfeld
03. "Money" - Director: Ara Soudjian
04. "Feed Us" - Director: Sevag Verj
05. "Saving Us" - Director: Kevin Estrada
06. "Sky is Over" - Director: José Rivera
07. "Baby" - Director: Diran Noubar
08. "Honking Antelope" - Director: Roger Kupelian
09. "Lie, Lie, Lie" - Director: Martha Colburn
10. "Praise The Lord and Pass The Ammo" - Director: Greg Watermann
11. "Beethoven's C***" - Director: Adam Egypt Mortimer
12. "Elect The Dead" - Director: Gariné Torossian

Az európai  turné is beindult, idén Angliában (Foo Fighters előzenekaraként), Francaiországban, Hollandiában és Németországban láthatják a produkciót a szerencsésebbek, jövőre azonban a környékbeli fesztiválokra is beígérkezett Serj. Arra a kérdésre, hogy mikor csápolhatunk újra System of a Down lemezre, nincs válasz, ám addig is System Light-ként elszívható az új anyag.

Empty walls klip-iraki háborút játszó gyerkőcök

The Unthinking Majority-háborús bábozgatás

Speciális híradás ahol saját magával készít riportot a művész. Vicces! KÖTELEZŐ ANYAG!

 ps:

A mai MTV zenei díjátadón élőben fellép Serj Tankian, legalább ezért érdemes lesz odakapcsolni az este 8-kor kezdődő felvágós, csili-vili showra.

A szintén zseniális Paul Heaton és Dave Hemingway oldalán tökélyre viszik a legendás The Housemartins –t, majd a zenekar 3 éves tündöklése után 1988-ban szét is spriccel a csapat, hogy Heaton és Hemingway összehozza a The Beautiful South-ot, míg Mr. Cook az elektronikus zene hazájában végre azt csinálhatja amit egyre jobban szeret: stúdiómunka és elektronikus tánczene.

Végy egy dalt, mondjuk a felénk kevésbé ismert amerikai SOS Band-től (Just be good to me), valamint a punk idol Clashtől egy másikat alapként (Guns of Brixton), tégy hozzá még némi szájharmonika szólót a Volt egyszer egy vadnyugatból és persze hangszereld újra az egészet.

Most már azért közelítünk: 1996-ban felveszi a Fatboy Slim „nevet”. Utána jártam: Élet a XX. Század első felében bizonyos „Bumble Bee Slim” fedőnevű blues gitáros/énekes kinek nevéből jött az ötlet. (Ha valakit érdekel ilyen egy Bumble Bee, magyarul: poszméh)
Éééés… a 90-es végén kezdődik az  igazi alkotó korszak. Ekkorra bizony a DJ-k már rocksztári magasságokba emelkednek és azóta is stadionokat képesek megtölteni.

Gyakorlatilag a fenti áttörést követően Slim azt csinál amit akar és meghálálva a közönség és a szakma bizalmát ontja a jobbnál jobb tánczenéket.
Szinte felsorolni is macerás annyi van belőlük. Ki ne ismerné pl. a gyengécske „Csaj nem jár egyedül” (She's All That) tinimozi szalagavatóján felcsendült Rockefeller Skank-et? „fankszólbradacsekidátná” vagy a mindössze 800 dollárból összehozott Praise You videót? (5:30-nál tessék figyelni az arcot a háttérben). Akinek pedig kimaradt a fantasztikusan táncoló Christopher Walken a Weapon of Choice videóban az most azonnal pótolja, mert…mert azt látni kell.

 

Az album végén a galopp ritmikájú, lassan felívelő Jigsaw felpörgeti az eseményeket,és aztán a Videotape megejtően gyönyörű, lágy zongorával lezárja az 50 perces zenei továbbképzést.

Olvastam valahol, hogy az eddig kőkeményen beugatós művészek mára tendenciózusan csömört kaptak a "make peace "retorikától, elegük van az egészből. Elképzelhető. Nem tudom, hogy ez jó dolog-e  vagy sem, az In Rainbows viszont kurva jó dolog. Nem nyit új korszakot mint mondjuk a Kid A, viszont szerelmeskedni lehet rá.