Korábbi The Beautiful South eszmefuttatásunk farvizén tovább evezve jöjjön olyasvalaki, aki megkerülhetetlen az egyetemes „tánczene tengerén”.
Ha azt mondom Quentin Leo Cook? Fogadjunk, hogy csak a célszemély közvetlen rokonsága lehet képbe. (nem hajóskapitány) Oké! Ha azt mondom Norman Cook, akkor ugye már közelebb vagyunk? És ha a Fatboy Slim nevet említem? Naugye, hogy megvan! Ráadásul a három név egy és ugyanazon személyt takarja.
Ha azt mondom Quentin Leo Cook? Fogadjunk, hogy csak a célszemély közvetlen rokonsága lehet képbe. (nem hajóskapitány) Oké! Ha azt mondom Norman Cook, akkor ugye már közelebb vagyunk? És ha a Fatboy Slim nevet említem? Naugye, hogy megvan! Ráadásul a három név egy és ugyanazon személyt takarja.
A szintén zseniális Paul Heaton és Dave Hemingway oldalán tökélyre viszik a legendás The Housemartins –t, majd a zenekar 3 éves tündöklése után 1988-ban szét is spriccel a csapat, hogy Heaton és Hemingway összehozza a The Beautiful South-ot, míg Mr. Cook az elektronikus zene hazájában végre azt csinálhatja amit egyre jobban szeret: stúdiómunka és elektronikus tánczene.
Életre kel Fatboy révén a Beats International és a kor egyik emblematikus dala, ami ugyan nem teljesen saját szerzemény, de jó jellemzi Norman Cook munkásságát az alábbiak szerint:
Végy egy dalt, mondjuk a felénk kevésbé ismert amerikai SOS Band-től (Just be good to me), valamint a punk idol Clashtől egy másikat alapként (Guns of Brixton), tégy hozzá még némi szájharmonika szólót a Volt egyszer egy vadnyugatból és persze hangszereld újra az egészet.
Íme az eredmény: Dub Be Good to MeA tiszavirág életű zenekart a Freak Power váltotta, ami újabb kalandozás a zene világában. Félre techno, jöjjön némi acid jazz, funk és soul, no meg csipetnyi trip-hop. Jómagam „Turn On, Tune In, Cop Out” slágert megjelentető, 94-ben megjelent Drive Thru Booty albumnak vagyok boldog tulajdonosa, amelynek érdekessége, hogy nem csak 1, de kétlemezes változatban is megjelent. Az elsőn dalos-funkos-jazzes, míg a másodikon lazulós-elszállós-keverős-mixes szerzemények vannak. Ez utóbbi dupla kiadvány van meg nekem is és meg kell, hogy mondjam nekem valahogy ez a gyakorlatilag szövegmentes anyag jobban bejön.
Most már azért közelítünk: 1996-ban felveszi a Fatboy Slim „nevet”. Utána jártam: Élet a XX. Század első felében bizonyos „Bumble Bee Slim” fedőnevű blues gitáros/énekes kinek nevéből jött az ötlet. (Ha valakit érdekel ilyen egy Bumble Bee, magyarul: poszméh)Éééés… a 90-es végén kezdődik az igazi alkotó korszak. Ekkorra bizony a DJ-k már rocksztári magasságokba emelkednek és azóta is stadionokat képesek megtölteni.
A helyszín a festői Brighton és a The Big Beat Boutique, ahol gyakorta fellép a mester, igaz még nem saját alkotásokkal. Node! Összehaverkodik a Chemical Brothers alkotó párossal akik szorgalmazzák, hogy próbálkozzon meg saját kompozíciókkal is, ne csak másokat tekerjen…fog az menni! És milyen igazuk volt.
Az első átütő élményt a Cornershop "Brimful of Asha" újra értelmezése hozza, melynek sikere nyomán megérkezik a világhír is. (halkan megjegyzem: jobb, mint az eredeti) No nem mintha a The Housemartins, vagy a Freak Power nem lett volna népszerű. Nekem elsőre Michael Palin ugrott be, aki ugye oszlopos Python tag volt, de azért a legtöbb mégiscsak utifilmjeiről ismerik. (Persze lehet, hogy a hasonlat sántít. Akkor boccs.)
Gyakorlatilag a fenti áttörést követően Slim azt csinál amit akar és meghálálva a közönség és a szakma bizalmát ontja a jobbnál jobb tánczenéket.
Szinte felsorolni is macerás annyi van belőlük. Ki ne ismerné pl. a gyengécske „Csaj nem jár egyedül” (She's All That) tinimozi szalagavatóján felcsendült Rockefeller Skank-et? „fankszólbradacsekidátná” vagy a mindössze 800 dollárból összehozott Praise You videót? (5:30-nál tessék figyelni az arcot a háttérben). Akinek pedig kimaradt a fantasztikusan táncoló Christopher Walken a Weapon of Choice videóban az most azonnal pótolja, mert…mert azt látni kell.
Szinte felsorolni is macerás annyi van belőlük. Ki ne ismerné pl. a gyengécske „Csaj nem jár egyedül” (She's All That) tinimozi szalagavatóján felcsendült Rockefeller Skank-et? „fankszólbradacsekidátná” vagy a mindössze 800 dollárból összehozott Praise You videót? (5:30-nál tessék figyelni az arcot a háttérben). Akinek pedig kimaradt a fantasztikusan táncoló Christopher Walken a Weapon of Choice videóban az most azonnal pótolja, mert…mert azt látni kell.A „termés” 4 studio album, 4 koncertlemez, 3 EP, megszámlálhatalan single, dvd és vhs…illetve jelentős tömegeket megmozgató élő fellépések, melyek közül mindmáig az egyik legemlékezetesebb az otthonában, 250 000 ember előtt, Brightonban adott volt.
Időközben pedig a mértékadó brit Q magazin beválasztott Fatboy Slim-et a „50 Bands To See Before You Die” listába (lehet csemegézni a névsorban), ami ugye ha mást nem is, de azt azért ékesen bizonyítja, hogy az elektronikus zene is zene, még akkor is, ha azt csak amolyan "One Man Show" és egyesek szerint nem is igazi alkotó munka. Akik pedig így gondolják, azok nézzék meg a 250 000 –es brightoni műsort és gondolkodjanak el azon miért táncol ezen a kurva videon öreg és fiatal, nagymama és unoka…satöbbi…satöbbi…
Brighton 1.
Brighton 2.
Brighton 3.
Brighton 4.
Brighton 5.
Brighton 6.
Brighton 7.
Brighton 8.
Brighton 9.
Időközben pedig a mértékadó brit Q magazin beválasztott Fatboy Slim-et a „50 Bands To See Before You Die” listába (lehet csemegézni a névsorban), ami ugye ha mást nem is, de azt azért ékesen bizonyítja, hogy az elektronikus zene is zene, még akkor is, ha azt csak amolyan "One Man Show" és egyesek szerint nem is igazi alkotó munka. Akik pedig így gondolják, azok nézzék meg a 250 000 –es brightoni műsort és gondolkodjanak el azon miért táncol ezen a kurva videon öreg és fiatal, nagymama és unoka…satöbbi…satöbbi…
Brighton 1.
Brighton 2.
Brighton 3.
Brighton 4.
Brighton 5.
Brighton 6.
Brighton 7.
Brighton 8.
Brighton 9.
