A zene és a film ezerszálú összefonódása a hangosfilm megjelenésével már elkezdődött,ám a klipkorszakot indító 80-as években erősített be igazán. A szennyes videokorszak gyöngyszemeinek aláfestésébe lépten-nyomon aktuális slágerek vonódtak be. Ki ne emlékezne például a Flashdance-re,a Top Gun-ra ,vagy a Rocky széria idevágó botrányos edzés jeleneteire, ahol az olasz csődör röhejes, gyúrós vágásai videoklip betétekkel, popzenei montázsokkal kerültek bemutatásra,és a dalok a filmektől leválasztva is komoly karriert futottak le.
A játékfilmbe iktatott zenés klip valós drámai kellékké nőtte ki magát,a 90-es évekre már nem csak a popcorn üzem alkalmazta, a soundtrack jelentősége komolyabb darabokban is hangsúlyos lett, a megfelelő helyen illeszkedő dalos aláfestés fontos összetevővé vált. Gagyi adrenalin fröccskölés, burkolt reklámfilm helyett a dramaturgia eszközeként alkalmazzák..
Mára már megvannak a zenés jelenetek filmes mesterei, mondjuk Q.Tarantino, Michael Mann vagy G.Richie filmjeiben kötelező elemmé erősödtek. P.T.Anderson Magnólia című darabja legutóbbi megtekintésekor újra ledobtam a láncot Aimme Mann dalára komponált jeleneten, így sebtében össze is szedtem néhány kedvencet azon zenés szöszenetekből ,melyek vagy az adott film elemi részeként funkcionálnak,vagy csak egyszerűen zseniálisan passzolnak a képbe, híven közvetítik a tárgyi film világát. A szelekciós elv lényege,hogy nem direkt a filmre szerzett dalokról van szó - mint a bevezetőben említett példáknál - , hanem önjáró szerzemények perfekcionista alkalmazásáról. Maradandó pillanatok, passzentos zenékkel:
Dal: Tears for Fears –Head over Heels
Film: Donnie Darko
Richard Kelly rejtjeles mesterműve csodás dalokat sűrít a történetbe, a Head over Heels-el bemutatott gimis körkép szerves része a történetnek, 2-3 percbe sűríti a középiskolás lét „veszedelmes” közegét és egyedülállóan kontúrozza az emberek különbözőségeit, és a nyüzsgő csoportban is magánnyal küzdők mindennapjait. Tökéletes jelenet.
Dal: Getto Boys-Still
Film: Office Space-Hivatali Patkányok
Mike Judge (Beavis and Butthead) rendezte a multik corporate rendszerének irodai mókuskerekében szolgálatot teljesítők kedvenc filmjét, a kapitalista céges hierarchia felépítését fricskázgató, elementáris szatírát, mely a földkerekség egyik legjobb vígjátéka is egyben. A Getto Boys gengszter rapjére a fénymásolót szétcsapó elbocsájtott programozók képe ikonikus beállítássá emelkedett a 90-es években, az estét a körtáncolással záró három kolléga történelmi zenei betétben rombolja a rendszert.
Dal: Bruce Springsteen-Missing
Film: The Crossing Guard- Menekülés az éjszakába
A gyermeke elvesztését feldolgozni képtelen, lezüllött ékszerboltos karakterét Sean Penn Nicholson-ra írta,és a Crossing Guard sötét hangulatát abszolút előirányzó nyitójelenethez illesztett Bruce Springsteen dal szimbiózisban él a filmmel. Zsigmond Vilmos kamerája imádja Nicholsont, a reggeli csúcsban kirajzó Freddy aurája lassított felvételben veszi birtokba az utcát, a cigaretta reklámnak is beillő képsorok rendkívüli stílus és ütemérzékről árulkodnak. A méltatlanul elfeledett film nagy kedvencem,ahogy az emlékezetes nyitójelenet is.
Dal: Pet Shop Boys-It's a Sin
Film: Bronson
Michael Peterson életét feldolgozó 2008-as filmet korunk egyik legnagyobb tehetségű rendezője,a dán Nicolas Winding Refn (Pusher,Valhala Rising) igazgatta, aki az épp nálunk is látható, Cannes-ban legjobb rendező díjat kitermelő Drive! c. Ryan Gosling film direktora is.
A Charles Bronson becenévvel illetett Michael Peterson, a brit történelem legerőszakosabb börtönlakójaként elhíresült bizarr figura, aki annak ellenére,hogy gyilkosságot sohasem követett el, immár 40 éves büntetését tölti Angliában. Sokaknak hős és próféta, a büntetés végrehajtás szerint csak primitív előember, aki több száz esetben hagyta helyben őreit puszta kézzel, mely incidensek hatására a betörésként indult vádpont folyamatosan felszorzódott. Refn filmje kétségkívül nehéz anyag, színpadias, kísérletezős mozi, a Bronson-t alakító Tom Hardy (Inception,The Dark Knight Rises) elementáris alakításával, akinek komoly ugródeszkát jelentett a szerep.
A tárgyi jelenetben a diliházban begyógyszerezett főszereplőt láthatjuk, amint a kezeltek számára tartott diszkó esten próbál makacsul ellenállni a tonnaszámra beadagolt szedáló szereknek,gyötrelmesen küzd az elméjét rabságban tartó kemikáliák ellen.
Rendkívül erős,vicces, és egyben drámai jelenet, a film sajátos atmoszférájával.
Dal: Gipsy Kings-Hotel California
Film: The Big Lebowski-A nagy Lebowski
Coenék alapműve, annyit és annyi helyen éltettem már, hogy itt most felesleges. Jöjjön Jesus Quintana gurítása a Hotel California latin verziójára, Töki, Donny és Walter Sobchak nagy ámulása kíséretében.
John Turturro felejthetetlen, fergeteges feltűnése emlékezetes epizód a méltán legendássá vált moziban.
Dal: Paul Simon - Me and Julio Down by the Schoolyard
Film: The Royal Tennebaums
Wes Anderson filmje az egyik all-time kedvencem. Gene Hackman zseniális alakítása,a direktor sajátos univerzuma és egyedülálló humora csodásan lejön az unokái szeretetére ácsingózó, a gyerkőcöktől eltiltott Royal Tennenbaum gyermeknapos jelenetéből, ahol Paul Simon remekművére megy a hancúrozás a városban. A zseniális Gene Hackman filmezéstől való visszavonulását tényleg csak sajnálhatjuk.
Dal: Audioslave-Shadow for the Sun
Film: Collateral
A taxist túszul ejtő hidegvérű bérgyilkos és a rémült, átlagos sofőr külső Los Angelesben furikázik. Nyomukban a halál, a küldetés 5 célpont egy éjszaka Emlékezetes jelenetek sorát említhetnénk Michael Mann filmjéből kiragadva, ahol két elemeiben különböző ember vívja egymás elleni- és belső harcát a végsőkig. A megidézett jelenetben aztán előkerül a Shadow of the Sun c.dal, és a városba tévedt prérifarkas látványában elmerülő szereplők melankóliája mesterien lassítja be az őrült tempójú száguldást. Ez igazi magasiskola, Tom Cruise ellenére is :) egyedülálló jelenet.
Dal: Night Ranger-Sister Chritsian / Rick Springfield-Jesse’s Girl /Nena-99 Luftballons
Film: Boogie Nights
Az egekből a mélységekbe zuhanó pornószínészekről szóló felejthetetlen sorsdráma legjobb jeleneteiben végig szól a zene,ám ezek közül is kiemelkedik amikor csúnyán drogfüggő,lecsúszott hőseink végső elkeseredésükben a helyi drogbárót, Rahad Jackson-t(Alfred Molina) kívánják átverni , mégpedig a teljesen becsavarodott maffiózó otthonában, ahol ő éppen kedvenc válogatását hallgatja, durván bepipázva. A Boogie Nights vitathatatlan alapfilm,- ahogy P.T. Anderson minden filmje - ,de a lenti epizód így is kivételes eset. Őrület,félelem,feszültség,humor és líra íly módon száz évente keveredik egy jeleneten belül, kegyelmi állapotban született, őstehetségű alkotó tollából származó anyag, a zseniálisan passzoló 80-as évek slágerparádéjára ütemezve. Minden elem a helyén van,az alsógatyában grasszáló, orosz rulettező,kedvenc zenéiről hadováló ,teljesen bekokózott drogkirály,a háttérben petárdázó kínai fiúcska és a golyószóróval vonulgató testőr,a valószínűtlen buli hangulat, Dirk, Todd és Reed feszengése a díványon,Mark Wahlberg múltba merengése...stb.
Vihar előtti csend soha nem volt tapinthatóbb a filmvásznon.
És közben szól a zene....
Nyilván még ezer másikat is felidézhetnék,egy blogot meg lehetne tölteni velük, valószínűleg még elő fog kerülni ez a téma.
