Az elsőbálos Derek Cianfrance filmjéből két dologról kellőképpen megbizonyosodhatunk: a szerelem bizony elmúlik, Ryan Gosling pedig briliáns színész.

A csekély költségvetésből (1 millió USD) készült dráma a tavalyi év egyik legjobb filmje, és immáron itthon is látható, az art mozik műsorán.

A történet két hétköznapi fiatal, Dean ( Ryan Gosling) és Cindy (Michelle Wiliams) szerelmének és házasságának kellemes és nyomorúságos napjairól mesél,olyan ellenállhatatlanul hétköznapi és átélhető módon,melyet amerikai -sőt,bármilyen más - filmben is ritkán látni.

Hányszor kértük már számon egy forgatókönyvön a művies párbeszédeket,a fiktív karakterek valóságosnak álcázását,az erőltetett humort, és a hamis csillogást.

Na, ezeknek a kártékony filmes kellékeknek int be a Blue Valentine, hőseink úgy beszélnek és tesznek,ahogy a mindennapok problémáival küzdő emberek, nincsenek a jólétbe belerokkanó lelkek és a tágas kertes házakban boldogság után siránkozó, nyűgös párocskák. A nagybetűs ÉLET van,abból is a „frankhiteles” változat.

Dean, a korábban sármos, mára megkopott szobafestő, és Cindy, a széthajszolt kórházi nővér a való világban él, reggel futólépésben gyereket etet, smink nélkül, kócosan rohan a munkába, 30as éveik végére egymást elnyűve, rutinszerűen, különösebb csúcspontok nélkül élik életüket.

Egyszerű, szerethető emberek, akik  dolgoznak a pénzért és gyereket nevelnek, meg persze szeretik is egymást,..legalább is egy ideig. Ismeretes , hogy a szerelem hőfoka és az idő múlása grafikonon ábrázolva milyen görbét mutathat, meg az is, hogy a szeretetté, megszokássá enyhülő érzelmek megfelelő pszichét és toleranciát kívánnak meg az embertől,nos ez hőseink esetében sincs másképpen. Cindy és Dean egy Valentin-napi hosszú hétvégén próbálják rendbe tenni kisiklott kapcsolatukat, a film aurájából sejthető sikerességgel.

A mozi első 30 perce hibátlan, mesteri vágásokkal követhetjük nyomon a boldog múlt, és a keserves jelen történéseit,remekül lekövethető, hogyan válik a vicces Dean kopaszodó családapává, akinek ambíciók nélküli, sörözős élete a halálba idegesíti a korábban még gyakran mosolygó, a kihűlt kapcsolatba beleszürkült Cindy-t.

Cianfrance a forgatás alkalmával összeköltöztette szereplőit, Ryan Gosling és Michelle Williams együtt éltek a forgatás alatt, az élethelyzetek eredetiségét nagyban kontúrozza rengeteg improvizálás, és a mennyiségi helyzetszerű dialógus.

A színészek káprázatosak, Gosling egyedülálló, és az is egyértelmű,hogy Michelle Williams a tehetséges, fiatal hollywood-i színésznők fájdalmasan kisszámú mezőnyének élére állt ezen alakításával. Egyszerűen jó őket nézni.

Alakításaik miatt szemet hunyhatunk a középtájon kissé megülő történetvezetés felett,főleg hogy a drámaiság éle sem szenved csorbát az itt-ott elforduló üresjáratoktól.

Minden percben feltűnik egy-egy ismerős életelem,a film megszólít,sőt kötekedik,a nézőket szinte provokálja a saját életük felhánytorgatása.

A Blue Valentine befogadásához erős lélek és kellő nyitottság is szükségeltetik,Cianfrance alkotása nagyon szép,ám nagyon szomorú film,mely rendesen megfacsargatja a gyanútlanul közelítő bensőjét.

Bárhogy is, nem győzöm hangsúlyozni: KÉT ILYEN ALAKÍTÁST EGY FILMBEN ritkán látni, egyszerűen kihagyhatatlan mozi..

Hazai bemutató: 2011 aug.18.

Penny and the Quaters "You and Me ",a csodás betétdal hivatalos klippje:

A filmben és az ajánlóban is dalra fakadó Ryan Gosling zenekarát,a gyerekkórussal felálló Dead Man’s Bones-t is érdemes behatóbban megismerni.

Bazi jó,szellemjárta muzsika!: