Láttunk pár nagyágyút a Szigeten,apránként el is meséljük milyen volt. Egy ilyen monstre eseményről azonban átfogó beszámolót írni rendkívül nehéz,a bandába verődős "szigetezés" nem feltétlenül a koncertek teljes átéléséről szól ,és ahogy az lenni szokott több esetben is borult a program,de azért a komolyabb előzetes bekarikázásokat igyekeztük behúzni.
Az átható alkohol,izzadság és endorfin szagot eregető, boldogan viháncoló emberhegyek nem igazán passzolnak az Interpol öltönyös,hűvös,mélabús világához,Banks-ék első hazai fellépése ezen hangulati kettőségben telt,és bármennyire a leginkább várt fellépés volt az idei Sziget fesztiválon, a nagy mutatvány finoman szólva is elmaradt. Kedvező leosztásnak tűnt,hogy a New York-i art-rock elegáns képviselői az első napon lépnek fel,amikor még nincs lumbágó,bedurrant torok vagy rakoncátlankodó bélrendszer,a kellemes időjárás és a nagy számban összeverődött ismerős klikk is adott volt.Az általunk felvezetésnek szánt, román illetőségű The Mono Jacks remek módon felizgatta fantáziánkat ,az Európa színpadon fellépő feszes indie- rock csapat még egy CD-t is hozzánk vágott a színpadról.,melyet kedvesem lábbal vet le,Lionel Messi-t megidéző mozdulattal.
Tudtuk a dolgunk,irány a Main Stage.
Az Interpol pedig becsülettel ügykezelt, de a színházi díszletekhez inkább passzoló dalok egész egyszerűen nem működnek vehemens,zajos légkörben. Bár ismerünk olyan kompániát aki tokától bokáig „beöltönyözve” is elengedi magát egy rockfesztivál nagyszínpadán,de a legtöbb csapat jelmezként viseli az Armanit,míg az Interpolnak ez a bőre.
A legtöbbet a legutóbbi albumról kaptunk,7 dalt pontosan,de a megelőző 3 lemez legjobbjai is sorra kerültek,a Say Hello to The Angels,a Narc, a C’mere,az Evil,a Heinrich Manouver, és természetesen a Slow Hands.
Paul Banks rezignált,szenvtelen előadásmódja is az Interpol stílus része,és őszintén szólva viszonylag furán is hatna egy hangfalakról ugráló „hájvzos” változat,de jót tett volna,ha a koncert második felére kissé felengedő jégburok előbb válik le a zenekarról. Amikor már beszélővizonyba kerültünk,megkaptuk,hogy szép a város, és hogy nagyon örülnek,de sok duma nem volt, nyilván nem ezért "fizetjük" őket.
Fontos és vérprofi zenekart láttunk végre Budapesten,korrekt,ám izgalommentes másfél órában, és a meglepően jó hangosítás ellenére is sajnálhatjuk,hogy nem MŰPÁ-ban,hanem a SZIGET Nagyszínpadon találkozhattunk velük.
Ja és -1 pont, mert nem volt a Mammoth!
videóért köszönet ZubKulturának