Az irodalomtörténészek szerint 1811 márciusában tisztázta le végleg Jane Austen első regénye, az Értelem és érzelem kéziratát, amely aztán még az év őszén (név nélkül) boltokba is került. Szinte látom magam előtt a történelmi pillanatot, amikor az utolsó betűt papírra vetve Miss Austen leteszi a lúdtollat és elégedetten szemléli munkája gyümölcsét

Hölgyolvasóknak talán szükségtelen ecsetelni, hogy akármi történt is a világban 200 éve tavasszal, ez az esemény páratlan jelentőséggel bír. A regény már megjelenésekor sikert aratott, habár a család igyekezett titokban tartani a szerző személyét. Érthető, ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban egy jó házból való hölgy számára mélyen megalázó volt mindenféle munkavégzés. Aki látott már Austen filmet (és ugyan ki ne látott volna), biztos emlékszik legalább egy jelenetre, amikor a szegény hősnők felrebbennek a tiltott házimunkából, levetik a kötényt és szélsebesen festői semmittevésbe rendeződnek a szalonban, mert vendég érkezett. A munka, beleértve az írást is, a biztos lecsúszás és morális hanyatlás jele volt. Mivel az angol nők az 1800-as évek végéig nem nagyon rendelkezhettek vagyonnal, általában birtokot sem örökölhettek, így ki voltak szolgáltatva férfi rokonaiknak. Egy jó házasság jelentette az egyetlen kiutat

.

Austen már első regényében követte azt a praktikus szabályt, miszerint az író legjobb, ha arról ír, amit ismer. Vidéki dzsentricsalád tagjaként témáit, helyszíneit, szereplőit igen szűk körből vette, de ennyi elég is volt a halhatatlansághoz. Népszerű kortársa, Charlotte Bronte viszont bírálta Austent a sovány cselekményért és túl illedelmes lángolásért. A Bronte testvéreknél egy szerelmes hős éjszaka holtakat exhumál a lápon, vagy tébolyult kreol nőket rejteget toronyszobában. (Ha már itt tartunk, napokon belül moziban az új Jane Eyre adaptáció Michael Fassbenderrel. Különösen sötétnek ígérkezik a trailer alapján!)

Austennél ilyesmi legfeljebb a paródia szintjén fordulhat elő, a gótikus regényt kifigurázó A klastrom titkában. Nála a recept sokkal egyszerűbb. Adott egy gazdag ifjú, és egy szegény, de annál szebb, okosabb, kedvesebb leány. A szereplők között van néhány komikus vidéki vagy dölyfös fővárosi személy, egy lelkész és számos lánytestvér, avagy barátnő. A gazdag fiatalember dacolva mindennel és mindenkivel, elveszi a szegény lányt, és teljes a boldogság a regény végére. Ismerve a korabeli angol társadalmi viszonyokat, ezek a kissé banálisan hangzó történetek valójában a sci- fi határát súrolták. Nem csoda, hogy ilyen népszerűek lettek. A keserű valóság persze ott bujkál a sorok között, mert az Értelem és érzelemben Willoughby végül csak elveszi a sótlan, de nagyon gazdag Miss Greyt, Marianne pedig a tüzes ifjú helyett átszédül az „élemedett korú” (35 éves) Brandon ezredes karjaiba. A romantika mellett az Austen regények összetevője: egy kis társadalomkritika, karikírozó jellemrajzok, remek párbeszédek, erkölcsi okítás, fanyar humor. Mindez olyan jó arányban keverve, hogy azóta sem sokan tudták utána csinálni. Nőalakjai eredendően szeretnivalók, mégis komoly jellemfejlődésen esnek át a regények során, így válva méltó társukká a nemes ifjaknak.

Jane Austen ma is az egyik legkelendőbb angol exportcikk. Mindössze hat regényt írt (és néhány töredéket, illetve zsengét), de ez a hat regény rekordokat döntöget könyveladás és megfilmesítés terén. Az Értelem és érzelmet tudomásom szerint eddig ötször filmesítették meg. 1971-ben és ’81-ben tévéfilm formában, ezek ma már leginkább Monty Python paródiának tűnnek. A legismertebb feldolgozás a ’95-ös Ang Lee féle, ami majdnem tökéletes lenne, ha nem Emma Thompson játszaná Elinort. (Pont 15 évvel volt öregebb a szerepnél, és ez látszott is. A többiek viszont nagyon jók, hogy csak Hugh Lauriet említsük, aki rövidke szerepében elképesztően vicces.) 2000-ben Bollywood is leforgatta az egzotikus változatot, Kandukondain Kandukondain címmel, ez bizonyára érdekes lehet. Végül az eddigi legjobb verzió 2008-ban készült el, a BBC jóvoltából.

200 év telt el tehát a debütálás óta, és még mindig Jane Austent nézik és olvassák a nők, beleértve Adrian Mole anyukáját, Bridget Jonest és a vámpírfan Bella Swant is. Végül a legfőbb bizonyosság zsenije mellett: neki köszönhetjük Colin Firth-t, és ez önmagában is elég ok arra, hogy a világ nőtársadalma örökké hálás legyen.

Köszönjük!