Öreguras nyafogással kezdeném,hiszen a hozzám hasonlatos, képmagnós korszakban felcseperedett filmfüggők minden bizonnyal lekövették,megtapasztalták az itt tárgyalt film eredettörténetét. Ismerősek a szagok,ez bizony nekünk szól.

A 80-90-es évek akciófilmjeinek kézi ágyús osztályharcosait a CGI technológia, és a nyomorult  Bruckheimer csatlósok fokozatosan söprögették a le a műfaj tornácáról. Fájó szívvel figyelhettük e férfias fegyvernem szentségtelenül szétpolírozott klónfilmjeit, gagyi lassításokkal telibevert reklámfilmszerű förmedvényeit, melyet a mai fiatalság habzó szájjal zabál akciófilm gyanánt. Nyilvánvalóan a 3D-s technológia előretörése további lehetőségeket nyújt a kontároknak fogyatékosságaik elfedésére, szarabbnál-szarabb darabokkal szúrják ki a szemünket, melyekben egy épkézláb pofánverés nincs.

A Bruckheimer vonal mellett aztán feltűntek a kézikamerás doku-akciók, ahol filmhíradós jeleneteket pergetnek le a nagyérdeműnek,ami újszerű és akár szórakoztató is lehet, de tömeggyártásban kifejezetten fárasztó, ráadásul avatatlan kezekben lelketlen eredményt produkál.

Sokat sírtunk, ám 2008-ban jött Sylvester, ráncait kivasalva,visszereit megfeszítve - az akciófilmek Kréta korának síron túli követeként -  elkészítette a szkeptikussággal várt, kockázatos Rambo IV-et, mely végül remekül sült el, és ami tulajdonképpen egy haragos asztalracsapás, egy régóta kijáró seggberúgás a műfajt szétmállasztó filmkészítők hátsójába.

2010-et írunk , s lám a 64 éves (!) Stallone folytatja jótékony tevékenységét, a karrierje során néhány erősebb darabot is behúzó (Rocky 1, Rambo-First Blood), ám általában azért szarkupacokat összehordó deltamatyi jelenleg csúcsformáját nyújtja, és elhozza nékünk a The Expendables-t, azaz az Ágyútöltelékeket.

Az  ácskapocs" bonyolultságú" sztori szerint egy fekete akciókra specializálódott akciócsoport egy déli kiskirályság hadúrát veszi célpontba, akinek oltalma alatt egydimenziós gonoszok gyülekezetéből összetákolt drogkartell ügyködik. A harcedzett Barney Ross(Sly) és sokat látott különítménye rutincsapással indít, majd  egy viccesen valószínűtlen okból  visszatér  a szigetre, és 70 percre visszarepít minket a VHS korszak közepébe.

Van itt minden ami kell: könnyfacsaróan gyönyörűséges csépelés, régimódi technológiákat felvonultató durrogtatás, levegőbe öklözéssel kísért szitává lyuggatás. Annyira klasszikus minden elem, hogy akár hiteles paródiának is nézhetnénk a dolgot; ezt a mozit színültig töltötték röhejes macsóskodással, finoman adagolt, fergeteges kézitusákkal, és fülszaggató ólomfüggönyökkel.

A szereposztás már messziről „bűzlött”, Jason Statham és Jet Li  képviseli a kortárs haditechnikákat, Sly és M. Rourke az aranykor szétbotoxolt dínói, Dolph Lundgren és Eric Roberts pedig a „B” kategória attaséiként kerültek bele a cirkuszba. Mindenki teszi a dolgát, sőt még egy történelmi cameo-epizódra is jut energia,Bruce Willis és Scwarzennegger kormányzó beugrása tündökletes „alakításokkal” fűszerezi a végterméket.

Az Expendables persze sok résen szivárog, botos trükkjei, butított formái sokakat megzavarhatnak, de ez esetben nem szabad nagyítózni a felületet, legfőképp a felettes Jó érdekében. A lényeg az álságosság megkerülése,a cél: őszinte, profán szórakoztatás, hazugságok és morális üzengetések nélkül.

Stallone akár  fontos rendezővé  is  válhat, hiszen ez a fajsúlyos darab egy vegytiszta nosztalgiázással teleszőtt, műfajvédő arché-film.

Hazai bemutató:október 14.