A nagy újjászületések korát éljük, így folytatnám a tegnap megkezdett példálózást.
Alice in Chains:
Layne Staley halálakor nehezen volt elképzelhető,hogy a seattle-i grunge -alom fajsúlyos fiai valaha újra színpadra merészkednek. A rockzenei terepasztalt azonban gyakran átrendezi a történelmi forgószél,és bár a zenekar soha nem oszlott fel hivatalosan ,Staley érdemi pótlására senkit nem sikerült verbuválni. A túladagolásban elhunyt frontember fájdalmas aurája,szorongó belső világa ,oly mértékben illeszkedett az Alice in Chains univerzumba,hogy soványka tribute-nak tűnt minden újraindulási kísérlet. Jerry Cantrell gitáros állhatatos nyomozásának köszönhetően aztán előkerült William DuVall énekes,akinek 2008-as belépésétől beszélhetünk az új AIC-ről. A remek kiállású fickó audióhatást tekintve igen közel jár Staley világához, a zenekar kémiai együtthatója ismét kedvező irányba tendál. 2009-ben aztán jött egy meglepően jó kis lemez , turné, koncert a Pecsában.
Az újraalakulósdi bizniszben üdítő kivétel az Alice in Chains esete,az ikonjuk elvesztéséből fakadóan nagy hendikeppel indultak, ám passzentos draftolásuknak, és önmagukhoz való hűségüknek köszönhetően akár másodvirágzás is lehet a dologból.
Aigner Szilárd: Derűs égbolt,értékteremtő visszatérés,80%-os ,tiszta jövőkép
Rage Against the Machine:
A forradalmi alakulat 1991-ben alakult Los Angelesben,pályájuk szinte végig diadalmenet volt, egy masszív politizálással tarkított, 8 éven át tartó sikerszéria. Milliós lemezeladások,stílusteremtő előadásmód,letartóztatásba torkolló koncertek,polgár és hatóságpukkasztás felsőfokon.
Morrelo és Commerford széteffektezett gitárjátéka,Zack De La Rocha rap-core előadásmódja kereszteződött egyfajta bugi-metállal,mely a RATM védjegyévé vált.Politikai üzeneteik, társadalmi szerepvállalásuk legalább akkora hangsúlyt kapott ,mint zenei munkásságuk hagyatéka.
Ám a konstans,ezer fokon izzás úgy 2000 környékére felemésztette az üteget,széthullott a RATM, De La Rocha önállósodott,Morello,Wilk és Commerford ment az Audioslave-be, mely az mellett, hogy formában tartotta a csapatot,hozott 3 remek albumot is,aztán hirtelen C. Cornell elrúgta a pöttyöst, és ismét lezárult egy korszak.
A Rage Against the Machine 2007-ben egyetlen koncert apropóján állt újra össze,a tagok hangsúlyozták itt nincs másról szó,ám úgy alakult,hogy 2 éven át koncerteztek a világban, nem kevés pénzt összebazseválva a rászorultaknak,meg persze saját,mindennapos költségeik ellensúlyozására.2010 nem hozott ugyan drámai fordulatot,de a zenekar továbbra is mozgásban van, 1 hónap múlva adnak egy koncertet Gogol Bordello-val és a Roots-al karöltve a Finsbury Parkban, egy újabb polgárjogi dzsembori alkalmával. Lemezről persze továbbra sincs szó……
Aigner Szilárd: A viharos előélet és Obama győzelme csak 35%-os esélyt hagy a folytatásra,a RATM mindig erős ellenszélben hozta a legjobb formáját ,amiről most kevésbé lehet szó!
Blur:
2009 július 2.-án és 3.-án a Blur két teltházas koncertet adott a Hyde Parkban(beszámoló).
A koncertet akár történelmi eseménynek is tekinthetjük,az újkori brit-pop talán legnagyobb hatású zenekara 1989-től 2002-ig kisebb-nagyobb vehemenciával,de alapjaiban formálta ,a szigetország zenei életét.
Mint minden rendes legendánál,itt is egy gyerekkori barátságból szökkent szárba a hallhatatlanság.Damon Albarn és Graham Coxon alkotópárosa 7 albumot írt Blur színekben, és bár ' 96-tól már akadozott a gépezet, rosszabb formájában is élesen elvált a mezőnytől.
2002 már az oszlódás időszaka volt,hőseink nem tudtak tovább együtt dolgozni,Coxon remek szólóalbumokkal tengette napjait, Albarn pedig, vérbeli művész módjára felerősítette mellékállásait, melyekből a Gorillaz dagadó vitorlákkal hasít,mostanság éppen valami műanyag strand irányába.
A tavaly nyári összeállás a tagok álláspontja szerint egyszeri és megismételhetetlen ügy volt, ám a 2010-es Record Store’s Day kapcsán- 2 hete-, egy új single-t tettek elérhetővé a rajongók számára.Az ugyebár köztudott,hogy az ilyen árva dalocskák végül mindig lemezbe torkolnak. Ám legyen!
Aigner Szilárd: Albarn és Coxon sokáig nem húzhatja ki együtt,ha lesz is lemez,a folytatásra 30%-nál több esély nincs.
Hole:
A Courtney Love által elhíresült zenekar 1989-ben alakult L.A.-ben és 2002-ig tolták a pankot,és eladtak közel 8 millió lemezt a botrányokkal teletűzdelt karrierjük során. A zenekar amolyan mainstream punk-rock-ban nyomult, vadulós stílusuk nagyon egybevágott az akkori igényekkel,a grunge forradalom visszahozta a zajosabb,garázs hangzás iránti igényt,a Hole komoly támogatásra tett szert.
Love megözvegyülése,állandó jellegű közszereplései,úgynevezett filmes karrierje rányomta a bélyegét a zenekar pályaívére,a 3. lemezük(Celebrity Skin )után gyakorlatilag szétrebbentek,ám ez csak pár évvel később , 2002-ben vált hivatalossá.
Azóta Cobainné 2 lemezt dobott össze, ezek azonban nem hozták a Hole színvonalát,az asszonyság ámokfutásai ,hagyatéki- és gyermekelhelyezési perei inkább hagytak nyomot a köztudatban. Az anyagilag megingott hölgyemény tavaly jelentette be a Hole visszatérését,mely igazából egy igazi rakenroll svindlinek indult,hiszen valójában Love szólólemezről van itt szó,amit a többi eredeti tag nem igazán támogat,sőt, a névhasználat miatt derekasan köpköd a médiában.
Lássanak csodát mégis kijött az album, a Nobody’s daughter Linda Perry (4 Non Blondes) zenei támogatásával jelent meg 2 héttel ezelőtt.
Válaszul az intrikákra Love kijelentette:„A Hole név az enyém”. Egy biztos,az új anyag illik hozzá.
Az album megfelelően tolmácsolja Love kokszos-rutya imidzsét, recsegős-maszatos, feltehetőleg imádni fogják.
Aigner Szilárd: Mivel a zenetörténetben többször látott, önkényes cselsorozatról van szó,a folytatás biztosnak tűnik ,legalábbis addig,amíg kishölgy életben marad. Ez legyen 50%.
Pavement:
Stephen Malkmus zenekarát illik a legfontosabb amerikai indie-rock formációként emlegetni.
Első két lemezük a 90-es évek biblikus erejű, független zenei szabálykönyvének számítanak,több tucat zenekar hivatkozási alapja és létezésének oka.A '99-ig tartó tevékenykedésüket folyamatos kritikai és rajongói elismerés övezte,csendes válásukban Malkmus, és az alkotótárs Scott Kannenberg elkülönülő zenei elképzelései játszottak közre.
10 éves mosolyszünet után ismét koncert állomások jelentek meg a zenekar újratöltött weblapján,a tagok kizárólag egy turné céljából újra próbaterembe vonultak.A jelenleg is tartó hadjárat hatalmas siker, hamarosan elhúznak mellettünk is, május 20.-án Prágában, 21.-én pedig Bécsben koncerteznek,szigorúan elkerülve gyönyörű fővárosunkat.
Az indie színtér óhajai ellenére szó sincs új lemezről, 2010 szeptember 21.-én lépnek fel utoljára a Central Parkban.
Aigner Szilárd:Tanult,komoly emberekről van szó,valószínűleg szavatartó brigád,15% ,ennyi.
Ennyi fért bele,a példákból tisztán látszik,hogy az átlagos lappangási idő 10 év,a '90-es évek krémjének visszatérését éljük most,ám az egykoron mértékadó albumok alkotói ritka esetben gazdagítják hitelesen életművüket az ilyen egymásra találások alkalmával.
Jól járunk ,ha egy-két momentum,vagy koncert erejéig megidéződik az aranykor.
Azért lenne egy névsorom akiktől szívesen vennék egy ,a magyar könnyűzenei világban oly divatos, karácsony környéki koncertet ,egy összeborulós,könnyes show-t:
System of a Down,The Smiths, N.W.A., At The Drive In,The Pogues
