Where the wild things are- Ahol a vadak járnak

r: Spike Jonze

Maurice Sednak hazai berkekben nemzeti kincsként dédelgetett fabuláját jobb kezekben nem is tudhattuk volna, ez a projekt egy olyan elborult elmét kívánt mint Jonze.

A vacsoraasztaltól megpattanó főshős, a kis Max (Max Records), egy igazi vadóc, eleven, kissé magányos kölyök, mint minden gyermek az ő korában. Bár már nem igazán emlékszünk rá, milyen is pöcsiből tökivé válni, bizony a kisgyermek/nagygyermek  határvonalon billegni nagyon egyedi állapot, az a kor mikor úgy érezzük senki nem szeret, és senki nem ért meg.

Na ezt a torokszorító érzést kapja telibe a derék Spike, ahogy tette azt az alapanyag alkotója is annak idején.

Max világgá menetele közben egy kis szigetre téved (hajózik), ahol különböző állati eredetű szörnyikék társaságában végre szabadon kitombolhatja magát, miközben - a Micimackó világához hasonlatosan-  7-8 archetípus is megtestesítésre kerül,  a főkolompos Carol (James Gandolfini) , és a többi szőrmók által.

Max-et királlyá koronázzák, ő és „alattvalói”eleinte szétfeszítik a vásznat, erdei pankrációjuk azonban hamarosan veszít lendületéből, a valóság beférkőzik Max álomvilágába- Jonze tökéletesen ügyel minden részletre- a kisfiús játékokat hamarosan komoly, és komor  érzelmek váltják. Féltékenység, irigység és harag furakodik az addig mesébe illő királyság életébe,a stúdió szándékai szerint gyerekfilmnek szánt darab drámai hangvételre vált, Max pedig komoly leckét kap a nagybetűs dolgokból.

Jonze bátran és lélekből filmez, gügyörésző megközelítés helyett elemi szinten ragadja meg a gyermeki bensőt,a filmhez kellő nyitottsággal közelítő nézőből pedig komoly emlékanyagokat cibál a felszínre.

A megvalósítás gyönyörűséges, Karen O (Yeah yeah yeahs) and the Kids által prezentált filmzene iagzából egy  zseniális gyereklemez, olykor hevesen vadul, a kellő pillanatokban pedig szívünket szorongatja. Max szőrös haverjai –a remek Gandolfini-n túl- Forest Whitaker, Cathrenie O’Hara(!), Paul Dano, Lauren Ambrose és Chris Cooper hangján szólalnak meg, tökéletesem megkomponált audiovizuális harmóniában. Jonze házi kedvence Catherine Keener alakítja az elgyötört anyát, Mark Ruffalo nyúlfarknyi szerepben pedig anyu fiújaként tűnik fel a filmben.

Max képzeletbeli kalandozásaival kapcsolatban sok értetlenkedő írás látott már napvilágot ,ami nem is csoda, hisz egy ennyire emocionális húrokat pengető alkotás esetén érthető a megosztottság

”Vagy beszarsz vagy nem „ típusú alkotás.

Én beszartam... , persze a gyönyörtől!

 Imdb.com info |  Hivatalos honlap | DVD megjelenés: 2010 március 17.